Sárból férfit teremtek magamnak,
napon szárítom anyagát, hogy érjen,
tűzbe tartom, és ha el nem hamvad,
hálómba vonom, mígnem ölne értem.
Sárból férfit teremtek magamnak,
napon szárítom anyagát, hogy érjen,
tűzbe tartom, és ha el nem hamvad,
hálómba vonom, mígnem ölne értem.
Tévedéseiből erényt szülök,
sajátjaimmal átlátszóra festem
rút alakját, míg fülembe gügyög,
lelke helyébe növesztem a testem.
Eredetébe, az ősforrásba
– mikor belém néz, majd magába szeret –
énrajtam jut kéjjel telt hazába,
fogaim vésnek nyakára vízjelet.
Sárból férfit teremtek magamnak,
majd újra gyermekké kínzom, kevély
mellemből a tüskék kihajtanak,
saját vérem visszaömlik belém.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2020. júliusi számában)