Bánkövi Dorottya

Nőnek a nárciszok – versek

Mimózalét. Városelhagyó verébhadak,
migrénné torzuló, lefojtott harag.
Fagy, áprilisban a fagy. Víztükör, szél,
hogy az üresség több a gyönyörnél?
Nőnek a nárciszok, nincs tavasz,
húszéves arcra forrt száz év tapasztalat.

Bánkövi Dorottya

A halál időhatározója – versek

A járólapok alatt földbe döngölt évek,
a tágas szobákban felcicomázott
bútorok. A festék alatt korhadt fa
és kint, a császárfák óriás, beteg levelei alatt
élnek a szobrok – élnek az élők helyett,
pupilla nélküli szemük befelé mered

Kincses Krisztina

„Én nem vagyok másodhegedűs, semmilyen élethelyzetben” – interjú Bánkövi Dorottyával

Bánkövi Dorottya tehetsége nem csupán a versírásban merül ki, mint ahogyan az igazi művész sem csupán egyetlen egy világban alkot. A zene, illetve a fotózás is rendkívül közel áll hozzá, az életének szerves részét képezi, s hogy hogyan, azt majd elárulja ő maga. Nem csupán művészetről esett szó azonban – az utazás szépségei, a vele járó felbecsülhetetlen élmények, az anyaság különféle pillanatai, valamint a bennünk megbúvó mindenkori gyermek is szóba került a beszélgetés során.

Helyőrség

Fiatal szerzők: Bánkövi Dorottya

Bánkövi Dorottya

Végjáték

Ismételgeti: „nem reagál, felel.”
Izzadó kéz a zsebben. A tavaszt
betörte a nyár, bélyeget ragaszt
az idő szemére, s forrón rálehel.

Ilyés Krisztinka

A teremtés módozatai – recenzió Bánkövi Dorottya verseskötetéről

A 21. századi művész- és művészetfelfogás új irányokkal telíti az irodalmi palettát is. Érzékenyebbé és befogadóbbá vált az újdonságok iránt; az eddig tabuként kezelt témákat egyre több fény övezi – mára már nincs gátja a diskurzusok legkülönfélébb megoldásainak: egyre könnyebben és ítéletmentesebben beszélünk a szexualitásról, a vallásról, halálfélelemről vagy akár a nemzeti hovatartozásról is. Bár ezek a kérdéskörök nem vonhatók párhuzamba egymással, az el nem rejtettségük kétségtelen – ellenben máig akadnak olyan megfoghatatlan területek, amelyek ugyan változást