Mimózalét. Városelhagyó verébhadak,migrénné torzuló, lefojtott harag.Fagy, áprilisban a fagy. Víztükör, szél,hogy az üresség több a gyönyörnél?Nőnek a nárciszok, nincs tavasz,húszéves arcra forrt száz év tapasztalat.
A járólapok alatt földbe döngölt évek,a tágas szobákban felcicomázottbútorok. A festék alatt korhadt faés kint, a császárfák óriás, beteg levelei alattélnek a szobrok – élnek az élők helyett,pupilla nélküli szemük befelé mered
Bánkövi Dorottya tehetsége nem csupán a versírásban merül ki, mint ahogyan az igazi művész sem csupán egyetlen egy világban alkot. A zene, illetve a fotózás is rendkívül közel áll hozzá, az életének szerves részét képezi, s hogy hogyan, azt majd elárulja ő maga. Nem csupán művészetről esett szó azonban – az utazás szépségei, a vele járó felbecsülhetetlen élmények, az anyaság különféle pillanatai, valamint a bennünk megbúvó mindenkori gyermek is szóba került a beszélgetés során.
Ismételgeti: „nem reagál, felel.”Izzadó kéz a zsebben. A tavasztbetörte a nyár, bélyeget ragasztaz idő szemére, s forrón rálehel.
A 21. századi művész- és művészetfelfogás új irányokkal telíti az irodalmi palettát is. Érzékenyebbé és befogadóbbá vált az újdonságok iránt; az eddig tabuként kezelt témákat egyre több fény övezi – mára már nincs gátja a diskurzusok legkülönfélébb megoldásainak: egyre könnyebben és ítéletmentesebben beszélünk a szexualitásról, a vallásról, halálfélelemről vagy akár a nemzeti hovatartozásról is. Bár ezek a kérdéskörök nem vonhatók párhuzamba egymással, az el nem rejtettségük kétségtelen – ellenben máig akadnak olyan megfoghatatlan területek, amelyek ugyan változást
Ázik a fény, a magány csupán plakát,egyforma végpontok övék, s enyém,a remény lezárt lepkegyűjtemény,már nem hozza el a hernyó jóslatát.
Bánkövi Dorottya költő első kötete A női test biztonsága címmel 2020-ban jelent meg az Előretolt Helyőrség Íróakadémia gondozásában. A debütálásról, a szerzői eljárásokról, a témává váló történésekről kérdezte a szerzőt Izer Janka a Bárka folyóirat online kiadásában, a Megkérdeztük című sorozatban.
A női test biztonsága Bánkövi Dorottya első verseskötete, melyben kirajzolódik a nagybetűs nő. Ott szúr, karmol, harap, ahol addig lágyan simogatott, finoman csókolt, majd, mint aki kegyetlen tettétől megretten, szempilláját ártatlanul megrebbenti és elszökdécsel.
Ragaszkodom az elhajított kőhöz,
de sokkal inkább a repülés ívéhez –
valamit mégis megtarthat a forma,
szentségből a norma, egészből a részlet.
A tér darabjai aprócska időgépek.
Sárból férfit teremtek magamnak,napon szárítom anyagát, hogy érjen,tűzbe tartom, és ha el nem hamvad,hálómba vonom, mígnem ölne értem.
Már egy ideje nem jutok semmire,felette állok az eltelt időnek,olyan lettem, mint a gyermek,aki sosem kúszott, rögtön lábra állt.
Az asszony arra gondolt,
amikor ő ennyi idős volt,
épp elszúrta az életét,
imádkozzál érettünk