Pomogáts Béla a modern magyar költészet Odüsszeuszának nevezi Faludy Györgyöt, amivel kár is lenne vitatkozni. Zseniális elme, örökifjú volt, legkiválóbb költőnk egyike. Műfordítóként is briliáns, jó példa erre a Test és lélek című műfordításkötete, amely mintegy ezernégyszáz verset tartalmaz a világlíra legnagyobbjaitól.
Pomogáts Béla a modern magyar költészet Odüsszeuszának nevezi Faludy Györgyöt, amivel kár is lenne vitatkozni. Zseniális elme, örökifjú volt, legkiválóbb költőnk egyike. Műfordítóként is briliáns, jó példa erre a Test és lélek című műfordításkötete, amely mintegy ezernégyszáz verset tartalmaz a világlíra legnagyobbjaitól. Faludy nem a csak közismert verseket fordítja le újra, inkább arra törekszik, hogy a kevésbé kanonizált műveket ismerjük meg. A könyvben mintegy ötszáz olyan költemény szerepel, amelynek nem volt magyar fordítása.
Olyan, mint egy világirodalmi lexikon, az antik költőktől a perzsa, arab, héber, szanszkrit, japán poétákig mindenki jelen van, akiről tudni érdemes. Egyik különlegessége, hogy az életrajzokat is Faludy jegyzi.
A Villon-versekhez hasonlóan ezek sem csupán műfordítások, a költő az életérzést is „lefordítja”, időben közelebb hozza hozzánk. Szóhasználata mai, költői képei nem erőltetettek, mesterkéltek. Gyakran veszem elő ezt a könyvet, ha utazni akarok az időben.
A mai kedvencem Georg Tralk Panasz című verse:
Álom s halál, a zord sasok
keringenek fejem körül
éjjel. Az ember színarany
képét jégvízzel mossa el
az öröklét. Vad szirteken
széttörnek bíbor testeink.
Sötét hanggal panasz sívít
a tengeren.
Nézd, zúgó bánatom húga:
Egy félénk csónak elmerül
a csillagok
s néma arcú éj alatt.
Faludy György: Test és lélek. Alexandra Kiadó, Pécs, 2005
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2020. júniusi számában)