se jószág se termés üres a hombár
a távozót nem sorvasztja immár
a honvágy hisz itt már semmi
sem az övé csak a múlt
a reformáció évfordulóján
erdő alatt temető mellette kis falu
a völgyben tégla- és vályogfalú
maroknyi ház kuporog míg
a szorgos
sír-sereg a hegynek kaptat
indul az égbe pedig a csontok
az ember-gyökerek lefelé
kaparnak
irtóztató a kozmosz hidege
a humusz melyből vétettek meleg
egymásra rakódva nyomulnak
a mélybe
hol tompán felzúg az egykori ének
tebenned bíztunk elejétől fogva
most tátott szájak rozsdás
orgonasíp-sora beléjük föld omol
legyen meg a te akaratod
se jószág se termés üres a hombár
a távozót nem sorvasztja immár
a honvágy hisz itt már semmi
sem az övé csak a múlt
megvakult
foncsora anyóka nem ül a padon
a korhadt tetőgerendán menyét
oson
még él apóka neve már a kövön
a múlt a jövőnek így köszön
s száján a történelem felköhög
hányszor megalázták és szájba
verték
golyófogónak elvezették
télvízben vagonba terelték
padlását porig lesöpörték
harangja nyelvét is kitépték
ősi skóláját kiröhögték
templomát istállóvá tették
gerincét összevissza törték
álmait dögkútba vetették
a koncra leső barbár népek
a barátok az ellenségek
csak te tudhatod miért hagyod
legyen meg a te akaratod
Kálvin kis magyar nyája ím
megérett
zsugorodik mint dió töppedő
burka
úgy válik zöldből piszkos feketébe
mehet az enyészet roppant
kebelére
ím virul a temető és pusztul a falu
zúdul be a sok idegen s az ősök alul
pihennek míg odafönt
dorbézolnak
a jövevények a szapora életerős
újak
a földből felemelt csontujjak
vádolnak Uram miért hagyod
legyen meg a te akaratod
s a temető e roppant emlékeztető
csak hízik terpeszkedik és dagad
az igék porladnak s az isten háza
odvas száját az utcára tátja
pedig elejétől csak tebenned bíztak
a népek dzsungelében amíg csak
bírtak
mi utánuk marad tövis és bogáncs
benövi
gaz felveri s egy távoli fekete
lyukból
küklopsz-szemével majd
visszasandít
ki minden árulást, szenvedést
értett
s ki értük is halt a megfeszített
lásd mivé lettünk ezzé váltunk
itt nyugszik ezer évnek
minden gödörbe lapátolt álma
kínja keserve tévedése bűne
hörpintsd fel hát a maradék borod
legyen meg a te akaratod
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2020. júliusi számában)