Kövesdi Károly

Az unokák

Nekik majd jobb lesz ők majd
kiszínezik az égig érő álmot
elültetik az aranyalmát termő körtefát
visszaszerzik amit mi hagytunk elorozni

Kövesdi Károly

Versek

Mintha táguló múltban élnék,
az ige épp most mállik atomjaira,
új világvallás készül isten nélkül,
a szentélyben lepergő vakolat
csípi szét a visítva görgő
dagadtra hízott patkányok szemét.

Kövesdi Károly

Mire lehullanak a levelek

Csak peregnek, potyognak a levelek,
részvények zizegnek, bankárkezek
turkálnak, ropog a bankó.
Lyukas papírbakancs ábrándozik,
macskakövön kopog a mankó.

Kövesdi Károly

Reformkor és művészet

A reform szónak több árnyalata van, de a jelentése általában ugyanaz. Társadalmi-gazdasági, politikai értelemben újítást jelöl, amely javít a helyzeten, de a múlttal nem szakít teljesen, a réginek az átalakítását jelenti. Összességében tehát pozitív folyamat. Napjainkban mégis hideglelést kap az ember a szó hallatán, mert többnyire megszorításra, leépülésre, olyan korrekcióra utal, ami nem feltétlenül pozitív hatású az életére.

Kövesdi Károly

Gyerekversek

Hej, Szögeden, Szögeden
Tisza lép a köveken.
Nézegeti Misike,
aki most még kicsike.

Kövesdi Károly

avantgardia cro-magnonica

íme az erdő óbégatta az avantgárd költő
eszelősen és aládúcolta a felhők suttogó robaját
új perspektívákat keresek ti mihasznák gagyogta
elhessegetve az őzek bársonyos orrlikából
kiáramló párás lehelletet a szú percegését
a mókus körmének halk kaparását a harkály
szapora kalapácsütéseit íme az erdő az én
erdőm amelyet megkatétereztem és kiveséztem

Kövesdi Károly

Versek

megállsz a csőre töltött múlt előtt
mögötted átlyuggatott téglafal
a félbeszakadt álom visszalőtt
és bekerít a robbanó tavasz

Kövesdi Károly

Klikk-lét

ha elragad a hájtech árja
és beragadsz a poszt-mocsárba
habzó szájjal az észbontóban
rágod a vályut a fészbuk-ólban
mint éhes sertés alkonyatkor

Kövesdi Károly

elejétől végéig

se jószág se termés üres a hombár

a távozót nem sorvasztja immár

a honvágy hisz itt már semmi

sem az övé csak a múlt