Nekünk csak egyszerű dombok voltak.
Fel sem merült bennünk,
hogy alattunk tán holtak
fekszenek, és hogy ezeket
a dombokat odahordták
valakik sok ezer éve
KUNHALMOK
Nekünk csak egyszerű dombok voltak.
Fel sem merült bennünk,
hogy alattunk tán holtak
fekszenek, és hogy ezeket
a dombokat odahordták
valakik sok ezer éve,
letűnt, nomád hordák,
és hogy nekünk rájuk
emlékeznünk kéne,
vagy legalább nem zavarni álmuk.
Ami egykor egy vezér sírja volt,
ma fekete tücsök lakása.
Ahol egykor őr állt,
hogy a síkot belássa,
ma egy földből kinőtt ág,
és rajta egy imádkozó sáska.
Táborhegy, Sashalom, Temetőhegy…
Kitéve esőnek, hónak
egyre csak kopnak,
és velük együtt kopunk mi is.
Kicsik,
a Holdról nem látni őket,
de róluk látni a Holdat.
Képzeletünkben mégis
óriásira nőnek,
és felérnek az égig.
TANDORI ÚJRA
Látlak magam előtt, ahogy
hajnalban átkelsz
a hídon gyalog.
Pár perc,
és a Vásárcsarnoknál találkozunk…
Rég volt.
Te a madaraknak, én a tengerimalacnak
vettem salátát.
Vöröslött a nap, mint egy vérfolt.
„A legjobb lovakat is így szokták
eldugni a versenyeken” – mondtad,
és lehajoltál valami olcsó borért
polca előtt egy boltnak.
Azóta az a sok madár vigyáz rád.
Budán éltél, de Pesten vagy eltemetve,
nem messze tőlünk,
meglátogathatunk, ha kedvünk támad erre,
mióta kiterítetted minden kártyád.
Elvesztettünk. Őrzünk.
A VÉRES NYÁRFAVATTA
A rigók hangja
szerteszéled,
a madarakat elhagyja
az ének,
és a nyárfavatta
véres
a fák alatt, ha
üresen ásít a fészek,
mert kirabolta a szarka,
és összetört kék tojása az égnek.
Csak a gyertyánok gyertyái égnek.
(Karantének)
{K1}