Acsai Roland

Tenger a tengernél ‒ avagy egy kis papagáj nagy útja

Ez a bizonyos állatbolt
a városi plázában volt.
Egy kislány egy nap belépett,
és azt mondta: „Azt a kéket…!”

Acsai Roland

„Ne bántsátok a bálnákat!” – Kiss Ottó meseregényéről

A piros tengeralattjáró a népszerű, József Attila-díjas, ifjúsági író, Kiss Ottó egyik legutóbbi gyerekregénye. A tengeralattjáró témája meglehetősen régóta izgatja az írók és az olvasók fantáziáját, legyenek bár gyermekek vagy felnőttek. A legjobb példa erre talán Verne tengeralattjárója, a Nautilus, ami a Nemo kapitány lapjain szeli a sorok hullámait.

Acsai Roland

„Elmúlik egy korszak” (Jász Attila Bölénytakaró című könyvéről)

Jász Attila régóta az egyik kedvenc kortárs költőmnek számít. Összetéveszthetetlen, irodalmi divatoktól független hangja könnyedségében súlyos, szelídségében-gyengédségében erős és csendességében hangos, ezért is annyira találó álnév költőnknek a Csendes Toll. Írói stílusát a zenében a dzsesszhez, a képzőművészetben az akvarellhez hasonlítanám.

Acsai Roland

Lábnyoma sár és más versek

Kinti világ ma az őszi, az áprilisát nem is őrzi.
Él, aki élni tud, és intene még neki kéz.
Nem vagytok ma velem ti, utánatok én is eredni.
Holnapi kis haladék, tegnapi hang szava még.

Acsai Roland

„Ha tudja még valaki, mit jelent ez”

Új, remek verseskötete jelent meg Tóth Erzsébetnek, aki idén lesz hetvenéves, és jelen sorok írója nagyon reméli, hogy az irodalmi fórumokon méltóképpen megünneplik majd ezt a kerek számot. Hogy miért kezdem éppen az évekkel?

Acsai Roland

„Balassi-strófában Babits-ima” - Halmai Tamás Az egyetemes Babits című könyvéről

E könyv írója amellett, hogy nagyszerű, unikális költő, az irodalmat, a szakmáját remekül ismerő irodalomtörténész és esszéíró is. Esszéista hozzáállása némileg Babitséra emlékeztet, aki irodalomtörténészként is nagyot alkotott ‒ gondoljunk csak Az európai irodalom története című művére ‒, vagy Szerb Antal is eszünkbe juthat róla, pontosabban egy olyan Szerb Antal, aki nemcsak prózaíró, de lírikus is.

Acsai Roland

Versek

Hallgat a lányom a messzi vidéken egy dalt, amit én most.
Gyűrűi fának a víztükör gyűrűi, tükre acélos.

Lányom, a másik, a szőke hajú, odakint valahol még.
Tímea rá ügyel, ő feleségem. A semmi se konkrét,

Acsai Roland

Versek - Az alkaioszi strófák ciklusból

Törött kijelző. Jégrianás. A hó.
Ez minden és a semmi. Hamis. Való.
Állat-növény gyűlik köré most.
Mint kenyerét: a világba szétoszt.

Helyőrség

Interjú Acsai Rolanddal

Az Irodalmi Jelen folyóirat minden hónapban megnevezi a hónap alkotóját, aki személyével kiemelten foglalkozik és műveire erősebben fókuszál. Legutóbb Acsai Roland költőre esett a választás – interjú is készült vele, Viola Szandra és Halmai Tamás kérdezték a szerzőt.

Acsai Roland

Tányércica

Az egész történet azzal kezdődött, hogy Klári kapott ajándékba egy porcelántányért a nagymamájától, aminek az alján egy rózsaszínű macska látszott. A cica fejét halványkék masni díszítette, és bajuszának szálai úgy ágaztak ki apró, fekete orrából, mint a sárga napsugarak. Viszont karmot elfelejtettek neki rajzolni, pedig karom nélkül egy macska nem is macska. A barna hajú és kék szemű kislány egyébként kedvelte a cicákat. Bár neki nem lehetett saját macskája, a szomszédé sokszor besurrant hozzájuk, amikor kinyitották az ajtót, és Vörit – így nevezték el a színe miatt – csak egy szelet felvágottal lehetett kicsalogatni.

Acsai Roland

Versek

Ki néz ki most az ablakok éjjelén?
Ki érzi, hogy elmúlik az énidő?
El, mint az én, el, mint az ő, el.
Nincsen örökre, ha minden itt hagy.

Helyőrség

Beszélgetés Acsai Roland költővel

Acsai Roland költőt legújabb kötetéről, az irodalmi humorról, a gyerekeknek szóló könyvekről, a műnemek közötti átjárásról kérdezte Szepesi Dóra a Bárkaonline oldalán.

Acsai Roland

Az égkört

Veled láttam először

a Palicsi-tavat,

Fehértemplomból hazafelé, de többről

volt szó, mint egy utazásról, azaz

utazás is volt, látogatás Bogdán

József atyánál

Acsai Roland

Versek

mert ott várt rá a lova, ahogy minden nap várta,
amíg a kórházban tartózkodott,
és akkor kiszállt a

kocsiból, átkarolta a ló nyakát, mint aki zokog

Acsai Roland

A Hold sötét oldalán

A kisfiúnak az volt az utolsó emléke a tatáról – mert így hívta –, hogy megmutatja neki új játékát: egy villogó, zúgó űrhajós pisztolyt. A kisfiú lekapcsolta a szobájában a villanyt, hogy nagyapja jobban lássa a színes fényeket… és abban a pillanatban már nem is a földön, hanem a Hold sötét oldalán voltak!

Acsai Roland

Versek

Fejünk felett lángnyelv nőtt,
aztán megjöttek az igazi szarvasok is,

sokan,
valószerűtlenül és valóságosan,
mint a felhők

Helyőrség

Beszélgetés Acsai Roland költő, drámaíróval

A Holnap Kiadó különleges, Operamesék című sorozatában kortárs írók formálnak mesévé klasszikus operákat. A munka kihívásairól, az elérendő célokról a sorozat egyik szerzőjével, Acsai Roland költővel Kocsis Katica beszélgetett a MeseCentrum blogon.

Acsai Roland

Ez a varjú

Ez a varjú mától
megtér a múlthoz,
kukoricaszárból
rakott kúpok
hegyes tornyáról
felemelkedik az Úrhoz

Acsai Roland

Versek

Nekünk csak egyszerű dombok voltak.

Fel sem merült bennünk,

hogy alattunk tán holtak

fekszenek, és hogy ezeket

a dombokat odahordták

valakik sok ezer éve

Acsai Roland

Versek

mert a kereszt ad össze
embert az éggel, eget a földdel.

Ez volt az igazi keresztnév.

Régen, aki nem tudott írni,
a neve helyett egy keresztet rajzolt

Acsai Roland

Tili és Tiló (részlet)

A habfiúnak rövid, barna haja volt, amibe zöld hínárok fonódtak. Szemhéja két kagyló volt, és szeme tengerzölden csillogott. Körmei helyén is kagylók nőttek, és bőrét vékony moszatréteg borította. Szája szederjes volt, mintha mindig fázna, és fülei úgy mozogtak, mint a halak kopoltyúja.