Acsai Roland

A későn érő költő ‒ Vajda János lírájáról

Vajda János (1827–1897) új Petőfiként indult, de Arany Jánossal és a kritikus Gyulai Pállal nem találja a hangot. Szerencséjére végigéli a századot, és a századvég fiatal alkotói meglátják benne elődjüket, így a modern költészet előfutára lesz. De valóban így volt-e, és mekkora ma a művészi értéke? És egyáltalán: lehet-e még újat mondani Vajda János költészetéről? Az alábbiakban ezt próbálom meg.

Acsai Roland

Betörött kirakat és más versek

Kortalan itt ez a városi korkép,
szólnak a varjak, a csóka hadak.
Néz, aki tud, de növekszik a holttér.
Hol van a gyermek, a régi kamasz?

Acsai Roland

A szemérmes hexameter

Tandori Dezső halálának negyedik évfordulója alkalomból szeretném újra elővenni a költő egyik nagyon szép versét, a Londoni mindenszenteket, ami a Vagy majdnem az című 1995-ös kötetében jelent meg, és amit főként verstani szempontból vizsgálnék. 

Acsai Roland

Az esőkabát

Egy balatoni üdülőben töltöttünk néhány hetet, és folyton esett. Ez volt az a nyaralás, amikor egyszer sem fürödtem a tóban, és nem türkizzöldnek, hanem szürkének láttam. Fürdőruha helyett kék mackókban és esőkabátokban rohangáltunk, halakat fogtunk a nád közötti stégen, és azt hiszem, hogy még a szokottnál is többet unatkoztunk.

Acsai Roland

Tímea – versek

A száradó ruhák kint
   fehéren lengenek,
a napfény, mint az árvíz,
   sodor emlékeket.

Acsai Roland

A gyerekkorról – versek

Az én gyerekkorom csak,
a többi él-virul.
Nagyobb ma már a kontraszt
kimondhatatlanul.

Acsai Roland

Kísértet az iskoladiszkóban

Azt hiszem, nem hiszek a kísértetekben.

Múltkor megkérdezte tőlem négyéves kislányom, hogy vannak-e kísértetek, és habozás nélkül rávágtam, hogy nincsenek. Aztán, amikor jobban elgondolkoztam a kérdésen, eszembe jutott, hogy talán elhamarkodtam a választ. Talán mégis találkoztam eggyel.

Acsai Roland

Cserebogár

Itt születtem én is, eme tájon,
egy sok évvel ezelőtti nyáron.
Az Alföldön, Duna s Tisza között,
s rohangáltam, mint egy kutyakölyök,
ha pattanó gumilabdát talál.
„Cserebogár, sárga cserebogár…”

Acsai Roland

Ballada a videómagnóról – versek

A kanári kirakatban
énekelt.
Odaálltam meghallgatni,
érdekelt.

Érdekelt, hogy felidéz-e
valamit.
Mai korból, önmagamból
kiszakít?

Acsai Roland

Mókár a Szabadság-hegyen

A Szabadság-hegyen, ahol hosszú hónapokat töltöttem az asztmám és az allergiám miatt hároméves koromtól fogva, egyáltalán nem voltam szabad. Az orvosok és a nővérek egyébként rendesek voltak, a hely szép: hegytető, kilátás, fák, csend, jó levegő, kastélyt idéző, régi épületek és szürke ‒ számomra különlegesnek tűnő ‒ fali gyíkok a kövek közt, amiket nem ismertem, mert alföldi gyerekként addig csak fürge gyíkokat láttam.

Acsai Roland

Zalán Tibor tárcáiról

Az Istenek az árokparton című, csaknem ötszáz oldalas könyv Zalán Tibor rövidprózai írásait tartalmazza, és alcíme szerint egy „műfajtalan” könyv, ami voltaképpen inkább műfajköztiséget takar, hiszen e fogalom olyannyira jellemző írónkra.

Acsai Roland

Ceglédi állomáson

Negyvenhét nyár van mögöttem,
hullt korom.
Van két lányom, feleségem,
otthonom.

Acsai Roland

Gyöngyszem az irodalom tengeréből

Hogyha az olvasó lebukik a magyar irodalom tengerének mélyére, értékes igazgyöngyöket hozhat fel onnan. Gyöngyösi István esetében ez különösen igaz, de nem csak azért, mert a vezetéknevében is szerepel a gyöngy szó, bár ahogy mondani szokták: nomen est omen.

Acsai Roland

Néhány újabb apokrif

A Katharok látásmódja alapvetően sötét, de csak azért, hogy még jobban vágyjunk a képek sötét függönye mögötti fényre. Alaptapasztalata a pesszimizmus lehetne, ha nem gondolnám azt, hogy ez a pesszimizmus csak egy nagyobb optimizmus leple. A mások által közvetített világközöny is láthatóan napi élménye a költőnek, amit az emberek saját létezésük iránti közönyének lehetne nevezni, és amiből Halmosi, mintha fel akarná rázni őket, és mivel mással, mint a megrázó verseivel...

Acsai Roland

Újabb részletek az Új carmenekből

Tükrökből melyik arc figyel?
Rég eltűnt nagyapáinkra ki ismer az
utcák mély pocsolyáiban?
Emlékük csöpög és hűl ki az árnyviasz.

Acsai Roland

Lackfi János örömhíre – recenzió

Hadd kezdjem írásomat azzal, hogy Lackfi János #jóéjtpuszi2 című könyvében találtam az utóbbi évek legjobb ‒ azaz legmodernebb, legkevésbé elkoptatottabb, legérzékletesebb stb. ‒ hasonlatát: „Úgy áhítalak téged, Uram, / ahogy a cukrászdába meghívott kisgyerek / nyelve az ég felé fordított pohár falán / végtelen lassúsággal végiggördülő / utolsó csepp üdítőt.” Lackfi egyébként szinte vadászik az ehhez hasonló, váratlan, újszerű hasonlatokra, és egyébként is nagy művésze ezeknek.

Acsai Roland

Az új Carmenekből

Elfonnyadtak a hóbogyók,
elmúlt már ez a tél, jönne az új tavasz.
Pollennel mogyoróbokor
megtelt és a rigók szíve ma szétszakad.

Acsai Roland

Tandori Dezső frissen felfedezett gyerekverséről

Örömmel láttam, hogy Tóth Ákos irodalomtudós és Tandori-kutató a közelmúltban elhunyt Tandori Dezső és Tandori Ágnes PIM-ben őrzött hagyatékából egy eddig publikálatlan Tandori-verset közölt (A veréb-hajnalcsillag), és nem is akármilyet. Az általa közzétett vers gyerekversnek íródott, és Tandori egy lap gyerekrovatába küldte el, ahol aztán valamilyen ok folytán mégsem publikálták, így egészen eddig a fiókban lapult. A vers egyébként Tóth Ákos szerint ’91-ben íródott.

Acsai Roland

A „Hold-tengeri tekercsekről” – recenzió Halmai Tamásról

Halmai Tamásnak, a frissen József Attila-díjat kapott költőnek és esszéírónak új verseskötete jelent meg Előfeledések címmel. A meglehetősen terjedelmes vállalkozás a szintén nagy volumenű, ezer verset tartalmazó Ezerjófű című kötetének ambícióit követi, és 777 hétsoros verset tartalmaz, amiket a fülszöveg szerint félszonettként is értelmezhetünk, de annyi bizonyos, hogy 10-11 szótagos drámai jambusokról beszélünk.

Acsai Roland

A Csokonai-ciklusból

Csak a tollunk, ami röppen,
csak a lelkünk igazult.
Csak a bolygók kara ott fenn,
csak a csillag, mi lehullt.

Acsai Roland

A méz, a lép és a lépesméz

Mi teszi Csokonai Vitéz Mihály verstantöredékét különlegessé? A válasz egyszerű: a szerzője, akinek valóban a magyar irodalom elévülhetetlen klasszikusai közt a helye. De nemcsak szerzőjének kivételes költői tehetsége a fontos e verstan esetében, hanem az is, hogy egy olyan verstanról beszélünk, amit egy gyakorló költő írt.

Acsai Roland

Hova siklik – versek

Gyerekünknek szava most szól,
szeme villan: kovakő.
A tükörben befagyott tó,
hova siklik az idő?

Acsai Roland

Formatartás - recenzió Borbély Szilárd posztumusz kötetéről

A Bukolikatájban című verseskötet Borbély Szilárd 2009 és 2013 között írt verseinek posztumusz gyűjteménye, amelynek anyagát a számítógépes hagyaték képezte. Az esztétikus kiállítású könyv méltó lezárása egy komoly és mély költői-írói pályának. Nagy hang- és stílusváltással nem szembesülünk az olvasásakor, csak kisebb elmozdulásokkal, amelyek megsejtetik, hogy esetleg merre tartott volna tovább az életmű.

Acsai Roland

A Pilvax-küldetés – Fodor Veronika szabadulókönyvéről

A Fodor Veronika által invenciózusan, nagy tájékozottsággal, humorosan megírt és Lanczinger Mátyás által vidáman és szerethetően illusztrált Talpra, magyar! című gyerekkönyv már az alcímével megadja saját műfaját, és nem okoz csalódást. – Március 15-i gyerekkönyvajánlónk.

Acsai Roland

A szonett diadala

Pataky Adrienn remek tanulmánykötete a szonettformát járja körül egy olyan irodalmi térben, amelyikre a szabadvers uralma jellemző, bár a szabadvers tapasztalataim szerint néhol az elfáradás jeleit mutatja. Ezért minden olyan elmozdulást üdvözülnünk kell, ami másfelé mutat ‒ ahogyan ezt a könyvet is.

Acsai Roland

„Hé, ezek dalok!”

Nehéz eldönteni, hogy Tandori Dezső a neoavantgárd formátlanság, vagy a klasszikus formák bűvöletében élt-e inkább, és talán nem is kell. Elég annyi, hogy mindkét terepen nagyot alkotott, és ehhez még annyit lehetne hozzátenni, hogy jelen sorok írója elsősorban a klasszikus formákban írt verseit tartja legnagyobbra, például a laza jambusokban, vagy a ballada- vagy az egyéb formában írott verseit.