Elfonnyadtak a hóbogyók,elmúlt már ez a tél, jönne az új tavasz.Pollennel mogyoróbokormegtelt és a rigók szíve ma szétszakad.
Örömmel láttam, hogy Tóth Ákos irodalomtudós és Tandori-kutató a közelmúltban elhunyt Tandori Dezső és Tandori Ágnes PIM-ben őrzött hagyatékából egy eddig publikálatlan Tandori-verset közölt (A veréb-hajnalcsillag), és nem is akármilyet. Az általa közzétett vers gyerekversnek íródott, és Tandori egy lap gyerekrovatába küldte el, ahol aztán valamilyen ok folytán mégsem publikálták, így egészen eddig a fiókban lapult. A vers egyébként Tóth Ákos szerint ’91-ben íródott.
Halmai Tamásnak, a frissen József Attila-díjat kapott költőnek és esszéírónak új verseskötete jelent meg Előfeledések címmel. A meglehetősen terjedelmes vállalkozás a szintén nagy volumenű, ezer verset tartalmazó Ezerjófű című kötetének ambícióit követi, és 777 hétsoros verset tartalmaz, amiket a fülszöveg szerint félszonettként is értelmezhetünk, de annyi bizonyos, hogy 10-11 szótagos drámai jambusokról beszélünk.
Csak a tollunk, ami röppen,csak a lelkünk igazult.Csak a bolygók kara ott fenn,csak a csillag, mi lehullt.
Mi teszi Csokonai Vitéz Mihály verstantöredékét különlegessé? A válasz egyszerű: a szerzője, akinek valóban a magyar irodalom elévülhetetlen klasszikusai közt a helye. De nemcsak szerzőjének kivételes költői tehetsége a fontos e verstan esetében, hanem az is, hogy egy olyan verstanról beszélünk, amit egy gyakorló költő írt.
Gyerekünknek szava most szól,szeme villan: kovakő.A tükörben befagyott tó,hova siklik az idő?
A Bukolikatájban című verseskötet Borbély Szilárd 2009 és 2013 között írt verseinek posztumusz gyűjteménye, amelynek anyagát a számítógépes hagyaték képezte. Az esztétikus kiállítású könyv méltó lezárása egy komoly és mély költői-írói pályának. Nagy hang- és stílusváltással nem szembesülünk az olvasásakor, csak kisebb elmozdulásokkal, amelyek megsejtetik, hogy esetleg merre tartott volna tovább az életmű.
A Fodor Veronika által invenciózusan, nagy tájékozottsággal, humorosan megírt és Lanczinger Mátyás által vidáman és szerethetően illusztrált Talpra, magyar! című gyerekkönyv már az alcímével megadja saját műfaját, és nem okoz csalódást. – Március 15-i gyerekkönyvajánlónk.
Pataky Adrienn remek tanulmánykötete a szonettformát járja körül egy olyan irodalmi térben, amelyikre a szabadvers uralma jellemző, bár a szabadvers tapasztalataim szerint néhol az elfáradás jeleit mutatja. Ezért minden olyan elmozdulást üdvözülnünk kell, ami másfelé mutat ‒ ahogyan ezt a könyvet is.
Nehéz eldönteni, hogy Tandori Dezső a neoavantgárd formátlanság, vagy a klasszikus formák bűvöletében élt-e inkább, és talán nem is kell. Elég annyi, hogy mindkét terepen nagyot alkotott, és ehhez még annyit lehetne hozzátenni, hogy jelen sorok írója elsősorban a klasszikus formákban írt verseit tartja legnagyobbra, például a laza jambusokban, vagy a ballada- vagy az egyéb formában írott verseit.
Nyúl odafent fut,éteri tájon,téli havunk bármég hezitáljon.
A magyar irodalom gazdag, mint egy bőségesen termő vagy virágokkal teleültetett kert. Költészete meg különösen az. Sok ismert vagy kevésbé ismert életmű őrződött meg az évszázadok során, amik akkor élnek, ha párbeszédbe lépünk velük: ha olvassuk őket vagy írunk róluk. Azt viszont ne felejtsük el, hogy egy költő életműve attól még nem jelentéktelenebb, hogy kevesen ismerik!
Üríti már kukánkat a kukásautó,vajon ki bújt el és ki lenne már hunyó?Ez itt a szürke reggel, eső lehullva jó,az őszbe dőlt időben nincs lent a Fennvaló.
A közelmúltban látott napvilágot Lackfi János kreatívírás-könyve, a Hogyan írjunk verset?, ami a szerzőtől már megszokott, hozzáértő, okos és humoros stílusban született, és ugyanezeket a stílusjegyeket viselik magukon P. Szathmáry István illusztrációi is. Lackfi János amellett, hogy az egyik legjobb költőnk és versértőnk, hosszú évek óta írásoktatással is foglalkozik. A témához tehát nemcsak tanárként, hanem gyakorló íróművészként is hozzá tud szólni. A könyvét az internetes oldalakról ismert „gyakran ismételt kérdésekkel” kezdi: „Mit tud ez a könyv?” A válasz pedig így hangzik: „Remélem, sokat.
Ezüstbe vont november, a ködje fólia,
levélnek mind a fákról le kell ma hullnia,
patak patakzik oldalt, mögöttünk óvoda,
a szél most épp alig fúj, elsuttogott ima
Sikó-Barabási Eszter Mesék az Ég-boltból című könyve tizenhárom, egymással lazán összekapcsolódó írásból áll, amikben ugyanannak a családnak egyre ismerősebb tagjai és nem mindennapi mindennapjai bukkannak fel újra és újra. A mesék stílusa igen változatos ‒ ezek szerint az Ég-boltban szerencsére sokféle mesét lehet kapni. Lehet venni lírait, balladai homállyal operálót, népmeseit, műmeseit, erkölcsi tanulsággal szolgálót, ismeretterjesztőt, valamint mitologikusat, és ez így van jól, hiszen az Ég-boltban minimum ekkora kínálatra számít az ember.
Bertóti Johannát eddig elsősorban zenészként-énekesként ismerhettük, aki saját és mások verseit zenésíti meg és dalolja el, de az utóbbi években az Író cimborák oldalán egyre több versével is találkozhattunk.
A témájáról és stílusáról már címével sok mindent előzetesen eláruló Felplusztulás, leplusztulás című könyv a 2019-ben elhunyt Tandori Dezső utolsó, életében írt verseskötete, és idén jelent meg Tóth Ákos szerkesztésében. Darabjai 2018 és 2019 között íródtak, egészen a szerző haláláig.
Erről nem kell mást mondani.
Az életükbe belenőttem.
Mindörökké forogni körben
hívott a sok múlt századi.
Ez a mese szóljon egy kicsi lidércről!Hogy mi történt vele, kiderül mesémből.Zúgjatok ti, nagy fák, a bagoly huhogjon!A mocsár egy furcsa történetet mondjon!
Alkonyatban mezei nyúl.Az autónkban ülve láttuk.A fáknak is kinőtt az árnyuk:elpattanni feszült a húr.
hol laktak a mi őseink,kiknek nincs már se bent, se kint.Másik lányom, a kisebbik,kit kedvesem méhében vitt,
Egy külalakjában és tartalmában egyszerre impozáns könyv Zalán Tibor legújabb kötete, a kilenc év verstermését összefoglaló A lovak reggelije. A kötetet Kovács Péter grafikái díszítik, aki Zalán munkáinak egyik visszatérő, vizuális alkotótársa volt (a Kovács Péter halálára írt vers a könyv utolsó ciklusában találhatók), ami nem is véletlen...
Arra is itt volt az ideje rájönni, hogy a népmesék nemcsak gyerekeknek szóltak és szólnak, hanem a felnőtteknek is. Olyanok, mint egy jó családi könyv vagy film, amiket a család minden tagja értékelni és élvezni képes.
Mi benne a lényeg? Mi is, de tényleg?
Az unokáink ebből mit tudnak majd?
Csak annyit, amennyit testről a lélek,
Erre lakott
anyám-apám,
míg kicsi volt.
Azóta is
ugyanaz a
fácán rikolt.
Ez a bizonyos állatbolta városi plázában volt.Egy kislány egy nap belépett,és azt mondta: „Azt a kéket…!”
A piros tengeralattjáró a népszerű, József Attila-díjas, ifjúsági író, Kiss Ottó egyik legutóbbi gyerekregénye. A tengeralattjáró témája meglehetősen régóta izgatja az írók és az olvasók fantáziáját, legyenek bár gyermekek vagy felnőttek. A legjobb példa erre talán Verne tengeralattjárója, a Nautilus, ami a Nemo kapitány lapjain szeli a sorok hullámait.
Jász Attila régóta az egyik kedvenc kortárs költőmnek számít. Összetéveszthetetlen, irodalmi divatoktól független hangja könnyedségében súlyos, szelídségében-gyengédségében erős és csendességében hangos, ezért is annyira találó álnév költőnknek a Csendes Toll. Írói stílusát a zenében a dzsesszhez, a képzőművészetben az akvarellhez hasonlítanám.
Kinti világ ma az őszi, az áprilisát nem is őrzi.Él, aki élni tud, és intene még neki kéz.Nem vagytok ma velem ti, utánatok én is eredni.Holnapi kis haladék, tegnapi hang szava még.
Új, remek verseskötete jelent meg Tóth Erzsébetnek, aki idén lesz hetvenéves, és jelen sorok írója nagyon reméli, hogy az irodalmi fórumokon méltóképpen megünneplik majd ezt a kerek számot. Hogy miért kezdem éppen az évekkel?
E könyv írója amellett, hogy nagyszerű, unikális költő, az irodalmat, a szakmáját remekül ismerő irodalomtörténész és esszéíró is. Esszéista hozzáállása némileg Babitséra emlékeztet, aki irodalomtörténészként is nagyot alkotott ‒ gondoljunk csak Az európai irodalom története című művére ‒, vagy Szerb Antal is eszünkbe juthat róla, pontosabban egy olyan Szerb Antal, aki nemcsak prózaíró, de lírikus is.