Idén Mihályi Magdolnának ítélték a Tamási Áron-díjat a Székelyföldi Varga Sándor Verstáborért végzett munkájáért. A verstábor múltjáról és jelenéről, felépítéséről és a férjével közösen indított missziójáról kérdezte őt Szekáry Zsuzsanna az Országút oldalán.
– Milyen indíttatásból hozták létre tíz évvel ezelőtt férjével, a négy évvel ezelőtt elhunyt Varga Sándorral, a Magyar Rádió szerkesztőjével Csíkcsomortánban a Székelyföldi Verstábort a magyarországi és a határon túli fiatalok számára?
– A történet tizenegy évvel ezelőtt Székesfehérváron indult, ahol a férjem akkoriban a Fehérvár Médiacentrum egyik vezetője, hírigazgatója volt, majd később az MTVA Kossuth rádió Krónika című műsorának vezető szerkesztője lett.
Az irodalom, a versek és a színjátszás mindig is a szívügye volt. Székesfehérváron remek barátok és kollégák vették körül, akik egyrészt az övével megegyező értékrendet vallottak, másrészt nagyon nyitottak voltak az ötleteire. Így 2009-ben a Fehérvár Médiacentrum a középiskolás korosztály számára meghirdette az első Székesfehérvári versünnepet. A versünnep szigorúan értelmezve versmondó verseny, de a férjemnek és kollégáinak leginkább az volt a céljuk, hogy népszerűsítsék a kamaszok körében a versmondást, és hogy megmutassák nekik: verset mondani nem idejétmúlt, hanem nagyon is vagány dolog, ami képes kiemelni az embert a mindennapokból.
Az első versünnep nagyszerűen sikerült, számos nagyon tehetséges, elhivatott diákkal találkoztak a szervezők. Úgy érezték, olyan értékes, közösségteremtő és kultúraéltető program indult el, amelyet kár lenne a verseny elmúltával veszni hagyni. Így született a nyári tábor ötlete, amely ezáltal a versünnep folytatása lett, és a tizenkét döntőbe jutott versmondó kapott rá meghívást. A nyári tábor koncepciója szerint kötetlen légkörben, de mégis maradandó módon kívánt tehetséggondozási, fejlesztési lehetőséget nyújtani a fiataloknak. Azonban mivel Varga Sándornak nemcsak az irodalom és a versek, hanem a magyar nyelv, a jelenlegi határokon átívelő magyar kultúra és identitás megőrzése is szívügye volt, előállt azzal a zseniális ötlettel, hogy szervezzünk nyári tábort Erdélyben, ahol megmutathatjuk az anyaországi versmondóknak, hogyan suttognak a Hargitán a fenyvesek, és hogy a határokon túl is vannak magyarok, akik ugyanolyan szenvedéllyel idézik Radnótit vagy Kosztolányit, mint mi.
A tábor programja egyrészt szakmai tréningekből – amelyek a versekre és a beszédtechnikára összpontosítanak –, másrészt kirándulásokból áll, ahol természeti, szakrális és kulturális örökségünket fedezzük fel szerte Székelyföldön.
– Hol tart ma a Székelyföldi Verstábor?
– A tábor jelmondatává vált, hogy hidat építünk: hidat magyar és magyar között az irodalom és a versek segítségével. Célul tűztük ki a hazaszeretet és a nemzettudat erősítését, a tehetséges fiatalok támogatását, a világi és a keresztényi élet kapcsolatának erősítését. A tábor találkozási lehetőséget biztosít a székelyföldi, vajdasági, felvidéki, kárpátaljai és magyarországi fiatalok számára, ahol átérezhetik a világi, egyházi, történelmi, kulturális és nemzeti összetartozás fontosságát.
Manapság a verstábor ugyanebben a szellemben folytatódik, a kezdetekhez képest annyi változással, hogy a versek mellett fontos szerepet kapott a néptánc és a zene is, így a szakmai tréningeket vezető kiváló színészek (Kubik Anna, Ráckevei Anna, Rubold Ödön) és utánozhatatlan beszédtechnika-tanárunk (Milus Marianna) mellett velünk van a Cédrus Táncegyüttes koreográfusa és vezetője (Varga Zoltán és Lőrincz Beáta), valamint csaknem a teljes Misztrál együttes (Török Máté, Heinczinger Miklós, Tóbisz Tinelli Tamás, Pusztai Gábor) is. Nagyon sokat jelent a fiataloknak a közös tánc, a közös zenélés és az éneklés felszabadító öröme.
Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere és a város önkormányzata mellett felfigyelt tevékenységünkre, így támogatóink között tudhattuk/tudhatjuk a Magyar Írószövetséget, a Magyar Művészeti Akadémiát, a Batthyány Alapítványt, Kövér Lászlót, az Országgyűlés elnökét, valamint az Emberi Erőforrások Minisztériumát.
A teljes interjú az Országút oldalán olvasható.