A Pentateuch szerint a kígyóra Isten szabá ki ezt a büntetést. Így tanítá az Úr leckére az ördögöt és az embert. No meg a kígyót, aki úgy esett az Éden nagyhatalmi viszályába, mint Pilátus a krédóba.
A kígyó jó diák: azóta nem állja sem az embert, sem az ördögöt.
Csak az ember nem tanul.
Ha van a földteke állatai közt, mely útálatos minden ember előtt: az a kígyó.
A nő sikongva menekül előle, mintha biz a földfelfordulás hírnöke lenne. A férfi összezúzza pikkelyes fejét csizmája sarka alatt, ekképp kívánva elnyerni a nő bámulatát, kit az undok csúszómászótól megszabadított. Az pihegve nyújtja kezét a gavallérnak, másik kacsóját, mint szíve felindulását jelezvén szoká, párnás kebelére helyezve. Csodálatos ez, kérem!
A kölcsönös rokonszenv e revelációja csak a kígyót nem hatja meg.
Az ember porból lett, s porrá leszen. A kígyó egyáltalában el sem hagyja a port: megfosztatván a lábak vagy szárnyak kiváltságától, porban csúszva él és hal.
Fivére, a gyík fürge lábakkal, kuzinja, a teknőc, kemény pajzsteknővel bír. A kígyónak csak mérges foga van: azzal mardos felfelé kapkodva, míg a fent járó népek őt tapossák. Ám nem harap, hacsak botorul reá nem lépnek: elbúvik csendben a fű közé. Ahol dúsan tenyész a növényzet, az a kígyónak kedves hely: nem látják jönni, se menni.
A Pentateuch szerint a kígyóra Isten szabá ki ezt a büntetést. Így tanítá az Úr leckére az ördögöt és az embert. No meg a kígyót, aki úgy esett az Éden nagyhatalmi viszályába, mint Pilátus a krédóba.
A kígyó jó diák: azóta nem állja sem az embert, sem az ördögöt.
Csak az ember nem tanul. Kegyelmet adhatna a kígyónak, hadd éljen békében a mocsárban haleledelen, békafiakon. De az ember csak a kígyót tapossa, az ördögöt nem. Kárbaveszett pretenzió, hogy okuljon a példáján.
Szép álom volt ez a teremtő Istentől.