Szerző |

Gerencsér Anna

Az árnyékok színe

Tudod-e, hogy sokáig azt hitték, minden árnyék fekete? Nézd csak meg a régi nagy mesterek képeit. A szín, melyre árnyék vetül, pillanatok alatt homályos szürkévé fakul, majd elnyeli a mindent elborító sötétség, mely néha nem is csak a fény hiányának tűnik, de kézzelfogható, tömör, már-már eleven dolognak.

Erdély - Novella

Gerencsér Anna

Az ajtó másik oldalán (részletek)

Endarietta néniről, akitől anyám a nevet örökölte, csak egy képet láttam: haját szigorú kontyba fogta, fekete ingén féltenyérnyi bross pompázott, száját pedig mogorva parabolává görbítette az elégedetlenség.

Magyarország - Novella

Gerencsér Anna

Dallasban nincs bocsánat

Mikor a diszpécser végre felvette a telefont, könnyezni kezdett a megkönnyebbüléstől. A konyhában állt, jó kezében a kagylóval, remegő hangon sorolta a panaszait, s bár a nappaliból kiszűrődött Jockey hangja, neki ismét csak Sára szavai jártak a fejében. Az a ribanc! Hogy tehette ezt vele? Azt hitte, barátnők, hisz jó szomszédok voltak negyven éve, és erre Sára képes azt mondani... A rosszindulatú mondatok visszatértek, s a feje körül keringtek gúnyosan sziszegve és csattogva. Bizony, Sára szerint ő... Nem talált szavakat, amelyek ráillettek erre az árulásra. Bár talán akkor sem kellett volna megütnie.

Magyarország - Novella

Gerencsér Anna

A kígyó

A Pentateuch szerint a kígyóra Isten szabá ki ezt a büntetést. Így tanítá az Úr leckére az ördögöt és az embert. No meg a kígyót, aki úgy esett az Éden nagyhatalmi viszályába, mint Pilátus a krédóba.

A kígyó jó diák: azóta nem állja sem az embert, sem az ördögöt.

Csak az ember nem tanul.

Magyarország - Portré

Szilágyi Zsófia Emma

Megmutatni az élet kevésbé megfogható oldalát – interjú Gerencsér Annával

Vagy lehetne ebből is horrornovella: egy reggel, amikor a cimbalmos belép a szobájába, a széke mintha nem ott állna, ahol hagyta. Meggyőzi magát, hogy csak képzelődik, hiszen a szoba be volt zárva, nem járhatott ott senki – de amikor felnyitja a cimbalom fedelét, elborzadva látja, hogy valaki egy levágott kecskenyelvet helyezett a húrokra…

Erdély - Novella

Gerencsér Anna

Az angyalcsinálók

Mártonné – a doktorné, ahogy nevezik – a földszinten, az utcára néző lakásban lakik, ahol narancssárga függöny zárja ki a lakásból a körút felvillanó képeit. Néha lányok kopognak be hozzá, s ilyenkor Mártonné rendezett, tiszta kis előszobán át kalauzolja be őket a nappaliba, virágos huzatú fotelba ülteti őket, és egy csésze forró gyümölcsteát ad a kezükbe. Mondd el, bogaram, hogy esett. És elcsipogják félénk madárhangjukon: én így, és ő úgy, és ez a vége. Mi lesz otthon? Mártonné pedig megveregeti a vállukat, megsimogatja fényes hajukat, és csupán a dátumot kérdezi: – Mikor?

Trapani kövei

Már három napja nyaraltunk Trapaniban, mire eljutottam a templomba. Az első két napon teljesen lefoglalt a strand: szó esett ugyan arról, hogy meg kellene nézni a város történelmi nevezetességeit is, de a mediterrán nyár kiszívta belőlünk a kíváncsiságot és az energiát, úgyhogy csak hevertünk a homokon vagy lebegtünk a sós hullámokon, beszereztük a nyaralás első napégését, és a hőség ellen fagylaltot nyaltunk literszám.

Piknik

Rhonda születésnapján strandolni mentünk. Azt mondta, már évek óta nem volt strandon, és nem akarja az egész életét úgy leélni, hogy le kelljen mondania erről a szórakozásról, még akkor sem, ha a strandok már nem ugyanazok, mint régen. Semmi baj, mondtam erre én, végül is semmi nem ugyanaz, mint régen, de hát ilyen az élet és a többi, és természetesen elmehetünk strandolni, ha Rhonda erre vágyik.

Előjelek

Tizenkét éves koromig szomszédok voltunk, s mióta meghallottam, mi történt, másra se bírok gondolni, mint hogy kellett lennie valamilyen előjelnek, amiből megsejthettük volna a jövőt, valami apróságnak, aminek fel kellett volna tűnnie, de bármi is jut eszembe, utólagos okoskodásnak, belemagyarázásnak tűnik, nem pedig olyasminek, amiért akkoriban aggódtunk volna.

Az ajtó másik oldalán

A kedvencem a tükrös ajtó a folyosón. A szüleim szobájával szemben, a fürdőszoba és a konyha között nyílik – a konyha egyben átjáró is a húgom szobájába, mely anyám szerint régen cselédszoba volt, apám szerint pedig kamra – és állandóan zárva van. Békésen rozsdásodó vasajtó, amilyet régi lécsőházakban látni néha, a felső felén üveg ablakszemekkel – csak ezekben az ablakszemekben nem közönséges üveg, hanem tükör van.