Mindent megér néhány kísérlet;
hírnév, mosoly pár honlapon.
A régi éned semmivé lett,
zsebedben méred holnapom.
A hála hizlal, ringat, éltet,
de van, mit unsz, ha nincs haszon.
Ki gyógyul itt, ki lesz a sértett?
Talány egy mocskos színpadon.
Szín-mű
Kettőt előre, négyet hátra;
a fű se zöldebb, mint a gyom.
Tanultad, mérget írsz a lázra,
s megvetsz, ha nem kell, otthagyom.
A bölcset játszod, mindhiába,
az ellenérv roppant zavar.
Mellékhatás a mű hibája;
s te bármin átlépdelsz hamar.
Mindent megér néhány kísérlet;
hírnév, mosoly pár honlapon.
A régi éned semmivé lett,
zsebedben méred holnapom.
A hála hizlal, ringat, éltet,
de van, mit unsz, ha nincs haszon.
Ki gyógyul itt, ki lesz a sértett?
Talány egy mocskos színpadon.
Absztrakt unalom
A tó vízét a bátrak összekenték,
halak szemén darabnyi csönd a nap.
A sápadt fűben alvók ajka szent-kék,
nyers álmaikba csont-madár harap.
A fákról ócska, rozsdás drótok lógnak,
a lusta szélbe vadvirág lehel,
s ökölnyi arcán néhány véres foltnak,
unalmat gyűr pár rózsaszín lepel.
A domb előtt kifosztott szobrok állnak,
tűz gyúl amott, lángok lelketlenül;
s szélén a meddő, füst ölelte tájnak,
egy félbolond magát szeretve ül.