Kolev András

Versek

Egy cifra dróthuzal vigyáz sok szép kabátot,

minden mást összetart az olcsó cérnaszál.

Amott egy félcipő, már annyi lábat látott,

a nyelve erre lóg, fűzője arra áll.

Kolev András

Faltól falig…

Faltól falig, kenyéren és vízen,
a meggyötörtek halni élnek.
Duzzadt szemükben ég a csend, hiszen
hiánya fáj a tiszta fénynek;
s őrök sötétlő hangja csattan,
mihelyt a rácson túlra néznek.

Kolev András

Versek

Ősz van megint, kezem ködökbe mártom,
s tócsák vizében fürdetem szemem;
a sárba lépek, hadd mutassa lábnyom,
meddig jutok, ha meg sem érkezem.

Kolev András

Versek

Egy félmosolyt a bodzaillat dajkál,

az udvaron rút felhőárny fut át.

A részeg őrnagy ferdén áll a falnál,

a kék szobában asszony vált ruhát.