A tegnap ma volt ruhát ölt holnapra,
S fejkendős anyóka ül a zöld padra.
Esti fény halványul, a csend eltemet,
Valaki elment – de fogja kezemet!
Gyapot melegben duzzog a délután,
Elkókad a lomb, árnyék a ház falán.
Dalt dudorászik magában a szellő,
S Napot bújtatna már a bárányfelhő!
Virágok csókjától részeg még a méh,
De csendbe zárt viharok zaja kísért.
Áldott, ezüst szirom hull a fejemre,
S egy csillag belehal a szerelembe!
Magot szór a gyom is, rejtett ígéret,
Bár kertek alatt jár már az enyészet.
A tegnap ma volt ruhát ölt holnapra,
S fejkendős anyóka ül a zöld padra.
Esti fény halványul, a csend eltemet,
Valaki elment – de fogja kezemet!
(Az alkotás az Egy a természettel című pályázatunkon különdíjban részesült.)