ami tegnap volt mielőtt felbolydult
amíg gyengéd volt a világ
ma felhorzsol megszakad kialszik
ami tegnap volt mára értelmetlen
tévelygés
már elmerült a rozsdacsillag
a galaxisok búgócsigája mellől
egymással űr-hidegbe távolodva
fennakadunk az érzelmek szögesdrótján
ami tegnap volt mielőtt felbolydult
amíg gyengéd volt a világ
ma felhorzsol megszakad kialszik
ami tegnap volt mára értelmetlen
kisiklott villamosból a világlátás
az embereket jobb és bal latorra osztja
elvek szemétdombra taszított ideálok
billen a hinta a kudarcba beleszédülsz
ha és amikor a földtengelye visszabillen
feloldódunk egy szerelmes ölelésben
egyensúly
kificamodott az ágy lába
az éjszaka pólóját tépi
nyílik a fül mindkét szárnya
pókok tivornyáznak ritkásan hajnalodik
öregemberek kése esik az idő poharába
gyertyacsonk az értelem
éjféli ajtócsapkodás reped a plafonon
tilosban nőnek a fák fürdik a betontető
a piramis a talpára áll benned
csak még egy perc
felfeslik az ég a harisnyája
GA
aki valóban átúszta a dunát
aki valódi verset írt
akit elért a valódi halál
valódi forradalomban
megállította az időt és a tankokat
lelke a mennybe szállt
írja éteri verseit
felolvassák az angyalok
az éggömb peremén
magányos éjjeli pillék
körülrepkednek mind szomorú özvegy
a szárnyuk verdes a lámpa csalóka
üres ágyamon megpihennek
még nyitva az ablak menekülhetsz
ébred a hajnal fényorsók peregnek a falakon
a rejtegető sötétség burka felreped
napba repülnek mind de el nem érik
a gazdagság fénye derű illúziója
csábító kacsok remény mely éltet
rezdül az aggódás engem is felver
álmaim utazása mára földet ér
pilleszárnyon rebben a gondolat
kábító alkonyi illatokból a fényre mi vonzott
hunyorgó
fényerdőben botorkál az ősz
ablakot nyitnak a fák
dél van a nappal még elidőz
szellőt ringat a világ
a csendben lecsörgött a szarka
utakat horzsol lábad
időtlen időszőnyeg tarka
ágaskodik utánad
sóhajtozva néhány zöld fűszál
elsimul fölötte a
kékség magányos felhő ágál
koppan dió illata
az őszre színek szaga szárad
a tájon át káprázat árad
láz
a csúnya lány olcsó virág
pucér álma is parázna
a vágyain az ördög szánt
boronát lát a barázda
megrészegül kísért az éj
a pongyolát már letépte
míg tobzódik a szenvedély
a vers utolsó szemérme
vérrel írja a csúnya lány
megrendült erénye pőre
kitárulkozik a magány
vágyat hint a lepedőre