Radnai István

A pokol tornácán és más versek

virágnyelven keservem mesélem
kétlaki páromé a másik rügy
fakasztana életereje virágot
meddő már hiába ölelem

Radnai István

Téli elégia és más versek

felleg alól ásít a szűk remény
jégbordás a tegnap ólmos a reggel
felkapja a szél sodródnak felém
fagy s hó pöröl a cserfes levelekkel

Radnai István

Átok

az üstbe kívánom
aki felnyitotta a föld kérgét
percenként kilométerekkel
távolodhatnának a kontinensek
míg ki nem hullanak az űrbe
a mindenkor visszatérő
ideológiák

Radnai István

A napóra imára szólít - versek

mint tüzes lelkek a nyári nap éget
minden sugár a vágynak üzen
kókadsz majd ősszel fagy látogat
a föld befogad meghalsz a téllel
süvölvény zölden kelt a tavasz

Radnai István

Utóvizsga – versek

keselyűk szállnak európára
meghonosítják a békétlenséget
kikapcsolják a hallókészüléket
hályog esőz a szemük előtt

Radnai István

Ég alatt – versek

elfut előlünk a sánta idő
tépett bundáját takargatja a hó
már többet a múltból nem jön elő
az emberből lélek marad a való

Radnai István

Olaszrizling

A földkéreg termékeny hasadékában a hal jól érzi magát. Hogy ki gyalulta simára a partot, amelyet a víztől csakúgy elraboltak, ki tudja már? Vagy a Balaton tréfája abból az időből, amikor a medréből kis híján eltűnt a víz. 

Radnai István

Február (versek)

könnyet hullat már a hajnal
avar között gombát nevel
nincs ereje már a fagynak
rég elolvadt már a lepel

Radnai István

Adventi versek

koroddal felvértezve új szavakkal
mentve minket drága áron
szembe nézünk mint kárhozott hadakkal
vak eszmékkel a határon

Radnai István

Versek

ami tegnap volt mielőtt felbolydult
amíg gyengéd volt a világ
ma felhorzsol megszakad kialszik
ami tegnap volt mára értelmetlen

Radnai István

Különjárat

A házigazda hallgatott. Savanyú bora mindenki nyelvét megoldotta és általában mindenki elrontotta az életét. De hadd mondja, meséljen a vendég! Régen látták egymást.

Radnai István

Versek

a szürke felhőkbe éket ver
megnyílnak a páramirigyek
a lombok hiába irigyek
a földön gallyak s termés hever

Radnai István

Versek

jó lenne megnyugodni végre otthon
de a szócsaták aknái dacolnak
az országnak nem lesz háza mondom
ha ugyanazok ismét behatolnak

Radnai István

Alkudozás

Emlékszem, egyszer piócáért küldtek. Egy nagy üveg vízbe tette a patikus és én, gyerek lévén, izgultam. Ha megbotlanék – verték a fejembe – eltörik az üveg, és mi lesz a piócákkal.

Radnai István

Gutenberg-biblia

Az író beszerénykedik:

– Itt az új könyvem!

– Édes fiam, öreg vagyok én már.

– De most is dolgozik.

– Igen, ezer bibliát rendeltek meg énekeskönyvet – válaszolja az öreg nyomdász.

– Bibliát?

– Tudja, író úr, van, aki pornót olvas járvány idején – hallottam ilyet – meg a Dekameront, öregember vagyok, tudom, hogy miért.

Radnai István

Versek

a múlandó köt meg amikor letelt
táncol az élet határán a véletlen
szólít az úr de benned kő és jég terem