A részletekben közhely bujkál,
a lényeg halvány, súlytalan.
A módszer régibb minden újnál,
a megszokásnak múltja van.
Összefonódás
Két gondolat közt őrszem posztol,
egy önjelölt hős tapsra vár.
Sok jóra számít, kér a rosszból;
ha van középút, nincs határ.
Felhők alatt a város horkol,
az álma zagyva lármafolt.
A túlról háttér nő a porból,
mind lepke lesz, mi lárva volt.
A részletekben közhely bujkál,
a lényeg halvány, súlytalan.
A módszer régibb minden újnál,
a megszokásnak múltja van.
Az erre járó félve kérdez,
a döntnök int és felnevet,
s hogy rámutasson, most miért ez,
idézni kezd egy szellemet.
Az égre néz, magára gondol,
jutalma az, hogy itt lehet.
Köré a hizlalt látszatokból
mások hazudnak díszletet.
2022. 01.
Útvesztő
A szükség diktál, hagyd a formát,
a semmiért ne törd magad.
Hogy meg ne tévedj, óv a korlát,
ha éned mégis elragad.
A helyzet új, a most csak vázlat,
percek rohannak nyomtalan.
A Nap vakít, az ég eláztat,
a látszatoknak bokra van.
Ne nézd a gödröt, nem kijárat;
előre fel, majd lejtmenet.
Ezt elkerülni, bárki áltat,
hogy meg ne mozdulj, nem lehet.
Hiába csalsz, s gyűröd le gondod,
holnap, ha majd a cél helyett
az eszközt fontosabbnak mondod,
csak egy leszel, ki elveszett.
2022. 01.