Az ablakban álló nagyszemű diófa
lassan bekúszott a házamba.
Ágai megölelték a falakat, asztalt,
széket, zongorát.
Nemes Nagy Ágnesnek
Az ablakban álló nagyszemű diófa
lassan bekúszott a házamba.
Ágai megölelték a falakat, asztalt,
széket, zongorát. Lombhaja a földre omlott,
a szőnyegre folyt.
Néha alig lelem magam, úgy egybenőttem vele.
Talán ugyanazt álmodjuk.
Éjjelente hallom, hogy szuszog –
átvette légzésem ritmusát.
Sárga-zöld leveleket hajt a bőröm,
hajlongó árnyékunkat fölissza a Nap.
Az ég felé nyújtózunk,
ropognak a csontjaink.