Négy fal között történsz,
vakablakon keresztül lát a világ –
nincs bizonyíték létezésedre.
Gondolkodsz, ki vagy
de nem találsz megfejtést,
csak mellkas középi szorítást.
porcelánváros
mint gyónás utáni lélek
olyan szilárd a szűzi tél
vörös napkorong előtt
tótágast játszó csupasz
ágak láttán gondolok arra
milyen rossz lehet
az örökzöldeknek
mintha mindig
boldognak kéne lenni
Gyilkossági kísérlet
Tompuló zaj és zúgó fül,
csak a benzin nyers szaga döbbent rá:
porig égetsz.
Füst s hamu talpaim alatt,
én fázom – a felém terjedő lángokat
belső tél oltja ki.
Felfedezésre várva
Négy fal között történsz,
vakablakon keresztül lát a világ –
nincs bizonyíték létezésedre.
Gondolkodsz, ki vagy
de nem találsz megfejtést,
csak mellkas középi szorítást.
Himnuszos harmóniát,
egy imát, ismeretlen nyelven.
Jó ötvözete és foltja vagy
mindennek, ami rossz.
Annak megnyilvánulása,
aki jött és ment.
Nem tudod, mit szeretsz,
mert mindazt, amit állítasz,
valaki előtted szerette.
Semmi sem a sajátod.
Nem tudod, létezel-e,
ha más nem néz.
Csak igyekszel túlélni
idegenek lélegzetfelhőjét,
mikor átgázolsz közöttük
a kartondobozokhoz,
hogy olyan kenyeret vegyél,
amiben már penészgomba van.
Felfedezésre vársz,
mint az istenek teste,
föld alatt három méterrel.
De addig a kétéves szomszédfiú
reszkető kezével írt
kérdőjel vagy.