A SZIFOnline szerkesztői beszélgetéssorozatot indítottak. A Godot Barban arról kérdezik a számukra fontos szerzőket, hogy milyen volt a vírus előtt az élet, hogy milyen a járvány idején az irodalom és hogy milyenek a kilátásaink a kijárási korlátozás utáni időkre. Elsőként Horváth Viktor válaszai olvashatók.
– Az utolsó hely, ahol a kijárási korlátozás előtt jártam…
– Azóta is éppúgy járok mindenhova, kivétel, ahova nem lehet, mert bezárták. Az utolsó rendezvény Jordi Savall barokk zenekarának a koncertje volt a Zeneakadémián.
– Milyen a kilátás az ablakodból?
– A hely nem az enyém – de ezt a szemem nem tudja.
– A kötet, amit régóta kerülgetek, de most végre nekiálltam az olvasásának…
– Elolvastam Harari Sapiensét. A könyv első fele érdekes – az őskor.
– Ezen dolgozom most…
– Fordítom John Milton Elveszett Paradicsom című eposzát; jó egy éve jelennek meg részletek belőle folyóiratokban. Ez életem eddigi legnagyobb vállalkozása. Narkotikus.
A teljes interjú a SZIFonline oldalán olvasható.