Milyen volt szőkesége, nem tudom még,
hiszen állandóan festi a haját,
különben is olyan korrupt az emlék,
a csúnya is szépnek adja el magát.
Nagy ár
minden nagy kihívásra kész vagy-e
dolgozni csendben mint vakond ha túr
a költő fölajzott gordonkahúr
panasz szunyókál benne vagy zene
a szív forró kemence volt kihűlt
jégcsipkét hímez rá a tél
az ego legmélyén korom szitál
aszalt gyümölcsként édesül a múlt
időnk fut mint agár elől a nyúl
láttad már hogy bucskázik fel szegény
még meg se virradt már alkonyul
az életünk álom sok furcsa tény
produkció mely minden pénzt megér
de mindezért halál talán nagy ár
Anna milyen volt
Milyen volt szőkesége, nem tudom még,
hiszen állandóan festi a haját,
különben is olyan korrupt az emlék,
a csúnya is szépnek adja el magát.
Milyen volt szeme kékje, nem tudom már,
mert napszemüveget viselt a drága,
gyönyörű volt, ám hűtlen és csapodár,
csak az én verseim mosták tisztára.
Milyen volt hangja selyme, nem tudom már,
az a régi CD sajnos eltörött
a szeptemberi zűrös búcsúzónál,
szeme alatt az a kék folt már örök.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. novemberi számában)