Fecske Csaba

Pajzán históriák

Gyönyörű istennő Szemelé,
Zeusz magának kiszemelé.
Héra dör’g: „Hetéra,
itt vágyad határa,
ne kerülj többé szemem elé!”

Fecske Csaba

Vonatok – versek

lehúzós vécé
ki látott ilyet falun
nincs ilyen ugye

Gyula bátyám már
elhagyta tájszólását
ilyen a város

Fecske Csaba

A szépen szóló furulya

Élt egyszer egy kis falucskában egy legény, Jankó. Kék szemű, lenhajú legényke volt, lányos arcú, ábrándos szemű. Olyan szépen tudott furulyázni, hogy amikor megszólalt ajkán a hangszer, még a madarak is abbahagyták éneküket. A szomorú ember képe földerült a furulyaszó hallatán, a gonosz ember szívébe szeretet fészkelte magát.

Fecske Csaba

Tétován - versek

ti lettetek szegényebbek ezáltal vagy én
száradó morzsa az Isten tenyerén mikor
vagyok hű magamhoz és hozzátok
ha kételkedek ha nem hiszek
feloldoz-e gyöngeségünk megannyi
hibája (vétke) alól az önmarcangolás

Simek Valéria, Fecske Csaba és Balajthy Ferenc

Karácsonyi gyerekvers-válogatás

Karácsony estéjén
falumra béke száll.
Ismerős házaknál
toporgó lábunk állt.

Fecske Csaba

Versek

Őszi éjjel, ha a Fiastyúk megkotlott,
a költő a csönd-zsákból hangot lop,
megy vele nyomban az égbe,
vagyis hát végbe,
a legvégsőbb kékbe.

Fecske Csaba

Versek

fölötted az ég tátogó halszáj
elnyel végül de addig tartsd magad
amíg e világ használója vagy
egysorsú hűséges vén ebeddel

Fecske Csaba

Nyáresti gyerekversek

Valahonnét a hegyekből
érkezik az öreg este,
megfürödne, de röstelli,
hogy izzadt ingét levesse.

Feljön a Hold, vízbe perdül,
úgy csillog, mint arany érme,
egy öreg fűz kap utána,
de a szellő üt kezére.

Fecske Csaba

A hegyek boldogok (gyerekversek)

Szagértő járja a kertet,
megszagol szegfűt és rózsát,
szagszerűen ellenőrzi,
milyen az illatállóság.

Fecske Csaba

Versek

visszaszerezni meggondolatlanul
ami egyszer már volt nagyon
a vágy feltüzelt rohamcsapatával
harcias kis gerillák akik otthon vannak
az ösztönök sötét bozótosában
és a harc eredménye totális vereség
káosz eltévedt érzések méltatlankodása
üres a kéz a szív tele sötéttel

Fecske Csaba

Versek

nem csábítod el gyönyörű szirén te sem

aszalódik a test akár a szilva egyre egyre

lelke már alig fér el benne hamarabb jut

szegény az égbe mint a negyedik em

Fecske Csaba

Palacsintaság – gyerekversek

Alszik már az egész város,
az álmosság általános.
Elaludt a városháza
és a zsúfolt házak száza,
nem füstölnek a kémények,
kialszanak mind a fények

Fecske Csaba

Gyerekversek

Azt mondják, ha sokat eszek,
apánál is nagyobb leszek.
Sőt! fölérek majd az égig,
csodálkozva néznek végig.
Megbámulnak utcán, buszon,
már van – lekvárból – bajuszom.

Fecske Csaba

Versek

ó azok a régi szép idők

mosolyba öltözött drága nők

a nyarat bőrükön viselők

a szégyenlősök a nagymenők