A hosszú úton feldagadt a lábam,
mindenórásan értünk Betlehembe,
majd hirtelen egy görcs a méh falában,
aztán tér nyílt a táguló jelenbe.
A hosszú úton feldagadt a lábam,
mindenórásan értünk Betlehembe,
majd hirtelen egy görcs a méh falában,
aztán tér nyílt a táguló jelenbe.
Én nem kérdeztem sok mindent előtte,
de mondogatták, ő lesz majd a minden,
és ne akarjad magadénak őt te,
csak add nekünk és a világnak ingyen.
Úgy reméltem, hogy megvédi a jászol,
később meg más. Emberi-égi szólam.
Enyém vagy-e? S miért, hogy újra fázol?
És miért nincs egy nyugodt perc azóta?
Látom jól rég, hogy te lettél a minden,
és a sok szájhős évek óta szótlan.