Farkas Wellmann Éva

Emléksorolás ’89-ből

valami pezsgett,

valami bomlott,

és nem tudatosítottam, tízévesként,

hogy még csak egy taknyos tízéves vagyok,

akinek semmi köze nincs a forradalomhoz.

Szalai Klaudia

Magunkká rendeződni - interjú Farkas Wellmann Évával

Farkas Wellmann Éva, József Attila-díjas magyar költő, szerkesztő és kritikus gyermekkora óta ír verseket. A költővel a versek szeretetéről, az élet kifürkészhetetlen útjairól, s a soha el nem múló írói barátságokról beszélgettünk.

Helyőrség

Versvideó - Farkas Wellmann Éva: Szaggatott vonal

Farkas Wellmann Éva

Versek

Ami a mélyben könnyű ringatás,
a kikötőben hajókat borít fel,
a partszegélynél sziklákat farag.

Pál-Lukács Zsófia

Ez az igazi utam - Interjú Farkas Wellmann Évával

Tökéletes formavilág jellemzi Farkas Wellmann Éva költészetét, a forma és tartalom szerves egymásra hatása pedig a megszólalót is képviseli. Ezt a világot az értékek szentségébe vetett hit tartja össze. Munkásságát több díjjal tüntették ki, verseit a Kaláka és az Evilág együttes is megzenésítette.
Az élet szeretetéről, az irodalom iránti szenvedélyéről és a változás lehetőségének a felismeréséről is beszélgettünk.

Farkas Wellmann Éva

A kegyvesztett balladája

Uram, oké, az édenből kirúgtál,
Kegyeidből az utamat kiadtad,
S üstben habozva fő nekem ki lúg már –
Ám versbe szállok még egyszer miattad.
Egyedül vagy, elvégre, aki hagytad...
S amit le kéne róni, lásd, nehéz vám.
Elme s ösztön, mi bármit is vitathat –
Uram, csak ezt a börtönt most ne mérd rám!

Farkas Wellmann Éva

Mikor föleszmélsz

Mikor a régiből föleszmélsz,
feltöltöd végül még a kelyhet,
ráérősen piszmogsz, botorkálsz,
mint kinek napja, kedve telhet

Farkas Wellmann Éva

Ágak között

A keskeny út a tó körül,
a kapun túl az erdő,
a többirányú ágazás,
bozótja újra felnő,
a kertközépen omladék,
romokban nő a cserje,
akármi mást is mondanék,
lehetne bárki kertje

Farkas Wellmann Éva

Azok közt elvegyülni

Egy hosszú, néma nem, mióta hallgat.

Hiába vár,

                ugrásra kész a jel,

fölösleges, hogy klappol nézet, alkat,

a nesztelen most mindent visszanyel.

Farkas Wellmann Éva

Csak tiednek lássék

Ide siettél hát, ez az a fennsík,

ide gyűjtötted összes hordalékod,

itt birtokolsz már minden porszemet

betömve gondolsz negyven szakadékot,

és itt tartod a napfénybe az arcod,

itt mondod azt, hogy nem jó, nem szeret,

Farkas Wellmann Éva

Amit embertársadról szólnál

Az eredetit mint keresd meg,

mikor szinte mindegyik árnykép?

Hamis érvek egymásnak esnek,

csak bár egy halvány pászmát látnék!