Most minden íródik bennem,
minden kisülés tűzijáték.
Ujjaim petárdák, mellkasodba fúródnak
a kanócok.
Úgy gyújtod meg, hogy csak nézel, hallgatsz.
Csendélet
Állnak bennem a szavak,
és minden tárgy életre kel.
amikor kettéhasad az ég
egy pillanatra
elfelejtek kívánni.
Most minden íródik bennem,
minden kisülés tűzijáték.
Ujjaim petárdák, mellkasodba fúródnak
a kanócok.
Úgy gyújtod meg, hogy csak nézel, hallgatsz.
Amíg elér a testig, addigra minden ujjam
belülről tapad tüdőd falára.
Kölcsönhatás
Rám varrták bőröm:
alatta salak.
– műhiba.
Ha feltépem a hámom,
kifolyik belőlem, ami nem
odavaló.
A tenyerem izzad:
ujjaimmal fogni nem tudok
– kár
lenne, ha mégis.
Folyjon hát át, mindegy.
Úgyis kitölti a teret,
amikor kiszökken a réseken.
Nézem, ahogy áthatol rajtam.
Bőrödön csapódik le.