Szeder Réka

Csendélet – versek

Most minden íródik bennem,
minden kisülés tűzijáték.
Ujjaim petárdák, mellkasodba fúródnak
a kanócok.
Úgy gyújtod meg, hogy csak nézel, hallgatsz.

Szeder Réka

Versek

Annyi mindent kéne,
de ölembe a tétlen elmúlás
macskateste kuporodott. Melegít.
A mosott ruhákat összeszőrözte megint.

Szeder Réka

Három vers

Hallottam, ahogyan énekelt a hídon,
láttam fekete víztükrön elterülni,
kihűlt testét bőrömbe törölte,
lepedőim között melegedett.

Szeder Réka

Versek

A zsindelyről lecsorog a napkonyak,
hajszálnyiak mifelénk a vén falak.
A párkányok között macskaszőr,
ha ételbe hullik, nem pöröl
senki sem,
senki sem.

Szeder Réka Henrietta

Versek

Pirkadat előtt indultam.
Azt mondták, mire előkeresem
a kulcsomat, hajnalodni fog,
kövessem az utat visszafelé,
akkor időben hazaérek.

Szeder Réka

Egy különleges nap

Kis úr elindult otthonról, vasárnap reggel kilenc tizennyolckor. Nem szokott ilyen korán kelni. Sőt sokszor az ágyból sem kászálódott ki, ha nem kellett munkába mennie a tizennégy órás műszakra.

Kis úr élete már huszonkét éve ugyanúgy nézett ki: hétfőn, kedden, majd csütörtökön és pénteken csörgött az ébresztője öt negyvenkor. Elszívott három szál olcsó töltött cigarettát, ivott egy keserű kávét, felöltözött munkásruhába, hat huszonkettőre beért a munkahelyére, elszívott még egy cigarettát és megivott egy fémes ízű gépi kávét. Erre ugyan mindig panaszkodott, de azért elkortyolgatta.