ott mosolygott a könyveinkben
a tribünről s a képernyőről is
mindig ő integetett noha
mi nem integettünk vissza neki
azt mondták:
itt minden az emberért van
név szerint is ismertük az embert
minden úgy történt ahogy ő akarta
ott mosolygott a könyveinkben
a tribünről s a képernyőről is
mindig ő integetett noha
mi nem integettünk vissza neki
de nem haragudott
nem intett meg soha
csak elnézett a fejünk fölött
az ember
akiért volt s akié volt minden
tőlünk nem várt sokat csak hálát
hálásak kellett lennünk neki
hisz sok mindennel ellátott sokunkat
igaz cserében mindig ellopta
a karácsonyunkat
aztán egy télen semmi sem úgy történt
ahogy az ember akarta sőt
a feje tetejére állt minden
s a karácsony lopta el őt
akkor azon a napon léptünk be az időbe
egymást noszogatva félve
hogy emberek legyünk végre mi is
emberek – az ember-telenségben
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. május 16-i számában.)