Koncentráció című új kötetében Szálinger Balázs több verset is ír egy sokunk számára kedves irodalmi szereplőnek, Mikes Kelemennek, hogy a korabeli korhangulat révén világítson rá a jelenkori világunk problémáira, főként az elmagányosodásra és az elidegenedésre. Ezekhez a témákhoz Szálinger igazi poétikai nyelvet talál, ami alatt azt értem, hogy a kötet olvasásakor az a rég nem tapasztalt benyomásunk lehet, hogy igazi, klasszikus értelemben vett verseket olvasunk.
Koncentráció című új kötetében Szálinger Balázs több verset is ír egy sokunk számára kedves irodalmi szereplőnek, Mikes Kelemennek, hogy a korabeli korhangulat révén világítson rá a jelenkori világunk problémáira, főként az elmagányosodásra és az elidegenedésre. Ezekhez a témákhoz Szálinger igazi poétikai nyelvet talál, ami alatt azt értem, hogy a kötet olvasásakor az a rég nem tapasztalt benyomásunk lehet, hogy igazi, klasszikus értelemben vett verseket olvasunk.
Sokat gondolkoztam azon, mi kapcsolja össze jelenünket Mikes Kelemen idejével, milyen analógiákat ismerhetünk fel a jól ismert száműzetés-történetük és a mi történeteink között? Vagy inkább Mikes életszemlélete szólít meg, a fiktív világ, amit több mint háromszáz évvel ezelőtt kitalált magának, saját túlélése érdekében? Új kötetében Szálinger Balázs nagyon is újszerűen kapcsolódik Mikes sokunk által ismert rodostói történetéhez, ugyanakkor ebben a témakeresésben van egyfajta romantikus gesztus is, a múlt felé fordulás (ami a vidék–város ellentétben is megmutatkozik) adja a Koncentráció egyik fő sajátosságát. Mikes Kelemen fiktív leveleiben olyan szép tud lenni a honvágy, hogy megszeretjük a mindig hazafelé vezető úton magát a várakozást. Ezért is térhetünk időről időre vissza hozzá: története nagyszerűen megmutatja azt, hogyan tudjuk idegenben (azaz mindenben, ami nem saját) mégiscsak otthon érezni magunkat, és megtapasztalni, milyen, amikor „a száműzetés ünnepet ül”.
Mikes Kelemen magánya hasonló a világunkat jellemző elidegenedéshez, ennek kapcsán írja Szálinger azt, hogy „Ahol szegélykultúrákba szorul / Az élet, feldúsulnak a száműzött / Fajok.” Nagyon jól megszólítják az olvasót ezek a versek, főként mert elérik, hogy azt érezzük: „Olyan furcsán hiányzik valaki / Aki nem hiányzott” (A tegnapi motoros). S ha ez így van, sok okunk van rá, hogy Mikes alakját újra az irodalmi emlékezetünkbe idézzük. Kétség nem fér hozzá, ehhez a tapasztaláshoz Mikesnek nagy összpontosításra volt szüksége. Nehéz helyzetekben is gondolatgazdagság és igen, életkedv jellemezte, ezért is érthető, hogy Szálinger Mikes alakja révén készíti el „a mindenre válasz menekülési rajzot” – sokszor csupán azzal, ahogyan felteszi a kérdéseket.
Egyik ilyen központi kérdése, hogy mi vajon mivel vagyunk többek, mint ők idegenben. A kötet másik fő kérdése hasonlóan metsző; összesűríti gyengeségeinket és magunkra hagy a válaszainkkal: „De hát mikor is voltunk átütők / Utoljára? Ugyan már, mikor voltunk / Több mint kedves jelenség.”
A kötet címe is az összpontosítás szükségességére hívja fel a figyelmet. Szükségünk van a koncentrációra, ami összpontosítást, összevonást jelent. Szálinger is ezt teszi, ugyanakkor összességében a kötet kifejezetten könnyűnek hat. Szimpatikus az arculat, olvasóbarát a Poket-zsebkönyvszerű megjelenés, ilyen szempontból a Koncentrációban szereplő verseket könnyű olvasni. Érdekes, hogy recepcióban már sokat tárgyalt rendhagyó megjelenési körülmények kiemelt olvasói érdeklődést eredményeztek, felkeltették a kritika figyelmét, nem is akárhogyan. Szálinger elhatározása, hogy saját kiadásban, előfizetői felhívás segítségével és számozott példányokban jelentette meg a könyvet, szabadságot adott számára. A függetlenedéssel járó felszabadulást a fülszöveg is jól kiemeli: „A kritikák / Idegenek, nem fegyelmez már semmi.”
Az önfegyelem marad a fő eszköze, ezért kifejezetten figyel a világra, és az olvasóit is kiemelt figyelemben részesíti: saját kezűleg dedikálja a könyveit, ezáltal megadja a lehetőségét annak, hogy különbséget tudjak tenni aközött, mit jelent szívig érni egy verssel és nem a fogyasztóig (vö. Kék, kék, kék). Különben a költő bejegyzése – azáltal, hogy a megrendelőknek dedikált példányt küld – világunk változó sodrásában az odafigyelés gesztusát mutatja, ami érték.
Összességében a Koncentráció versei egy fontos és időszerű törekvést foglalnak egybe, két fő kérdés formájában. Gondolkodjunk el róla, hogy észrevesszük még a világot? Érzékeljük az időt, s ehhez kapcsolóan talán az elmúlást? Azt gondolom, a kötetben tárgyalt csalódottságok ellenére is „Szerencsések vagyunk, van egy hazánk:/ Ha vágyakozni kell, léphetünk messzebb, / S vagy te, Néném, az elképzelt barát, / S mert sosem válaszolsz, te vagy a legszebb.”
Szálinger Balázs a Petőfi Irodalmi Múzeum Térey János-ösztöndíjas alkotója.