A karcos kor ránk húzza
A magány páncélját
S mi keményen hisszük
Hogy a haláltól is véd
A karcos kor ránk húzza
A magány páncélját
S mi keményen hisszük
Hogy a haláltól is véd
Tavasszal a zöld remény
Kergeti játékát
Napsugárba botlik
Egy árnyas kert közepén
Senki sem látta, mikor
Pislogott a madár
A pillanat-sötét
Pontnyi, fénytelen szigor
Egy bennrekedt gondolat
Felröppenésre vár
S míg helyben nekifut
Áttolat rajt’ a vonat
(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2024. márciusi számában)