Szerző |

Verebes Ernő

Véletlen találkozások

Egy véletlen találkozás reménye
Amíg az átfagyott cinke
Alázuhan, mielőtt
Súlya alatt megolvad a jeges aszfalt

Verebes Ernő

Lét-Rák

Ki tudja, régebben az emberek
Tudták-e magukról, hogy régiek?
Hisz idejük még akkoron lejárt,
Amikor fiát meggyilkoltatta
Az Atya. (Irány a mennybe, haza –
Szólt utána, ám jókedvnek híján
Az mégis maradt makacsul, némán,
Megértve, honvágya halálvágy is.)

Délvidék - Tárca

Verebes Ernő

A párbeszédről mint tehetségről (filosz-fintor)

...a mindenkori tehetség: a tenni vágyás megvalósítása, a tett kanonikus felszentelése, a cselekvő ember tett előtti pillanatainak elismerése, a bölcs kivárás vajúdó tartalmassága, a tények alapján megfogalmazott kérdések pontossága, ugyanezen kérdések kételyalapú megválaszolása, a kérdésekre adott válaszok újabb kérdésekben történő reanimációja, a tapasztalat erejével bíró, sorsdöntő elgondolások laza kezelése, a cselekvés effektív idejének légiesítése...

Délvidék - Novella

Verebes Ernő

A király teste

A Jóisten most a király fölé hajolt, az pedig érezte, hogy ami körülveszi, nem üres tér többé. Értelmet kap, és egyszeriben súlya lesz óhajnak, kénynek, kedvnek. De továbbra sem tudott mit kezdeni azzal a tehetetlenséggel, amely az első mozdulat útjában állt. A Jóisten látta ezt, és segíteni próbált.

Délvidék - Vers

Verebes Ernő

Járókában

Néha felnőtt lesz a gyermek.
Ilyenkor kicsit már olyan,
Mint akit sűrűn megvernek.
Olykor gyermek lesz a felnőtt.
Hullani csak az érettnek szabad.
A felnövés ára egy némajáték,
Ki megszólal, dadogós marad.

Délvidék - Szempont

Verebes Ernő

A meg nem történtek színháza

De: képzeljük el, hogy a színészek üres nézőtér előtt játszanak. Nem próbát, előadást. Az esemény valóban drámai, mert a nézők, mivel nincsenek jelen, éppen az ember által megvalósítható legszentebb cselekménynek nem lehetnek szemtanúi. A színészek ugyanis akkor és ott pont a semminek játszanak, ami udvarias és egyben bátor tisztelgés az üresség előtt, mondhatnánk, az elmúlás tudatos gyakorlása, tánc egy igencsak mély szakadék szélén.

Délvidék - Vers

Verebes Ernő

Leplezetlen

Végleg szétszakad bennem

Nemrég mit hámréteg, szőrzet, ruha s eszme takart

Túl van már minden szennyen

Ünnep van, s tudjuk, ezzel a Jóisten mit akart