Szőcs Géza: Versek Kolozsvárról

2020. június 10., 10:08
Búzás és Marschalko – Jánosi Andrea illusztrációja Carbonaro Ha polip szuszog Kolozsvárott című könyvéből

A visszatérés

Ahonnan tekintetét elviszi:

mint ollóval metszett patyolat

elvágott függönyként zuhan le

járdára roggyan a vakolat

s alóla magasba riadnak

a Falfestés Alatti Madarak.

 

Ím vasló hever az utcán négy lába égnek mered.

 

Megy tovább: amerre elhalad

kóc sercen bent a tükrökön

s Szent Elmô tüze játszogat

ugrál a csipkebokrokon

nyelvecskék csiklandják belülről

a megskalpolt vörös házakat.

 

Kiér a térre ahol széthasadt

vasszobor fekszik hallgatag hanyatt

bezúzott arcában két bogyó úgy remeg

mint forró vaslapon hideg eperszemek!

talpa érzi, a teret benőtte rég a Fű.

 

Ott áll a városban egyedül

valaki gégéjén kaparász

arcán felborult fűmosoly

begörbült ujjal hegedül

koponyatornácára dér zuhog

kinőnek rajta agyar-jégcsapok

érzi lábát benőtte már a Fű

s arcában két kavics úgy ragyog

mint forró vaslapon hideg eperszemek.

 

Kolozsvári horror

Egy novemberi éjszakán, házkutatástól tartva,

a folyóba dobtam egy magnószalagot. A te hangod

volt rajta; hiszen tudod, melyik szalag lehetett ez.

 

Azontúl még jó ideig, valahányszor átmentem azon

a Szamos-hídon, mindig téged hallottalak a vízből.

 

Marcus Flaminius Rufus Kolozsvárott

A Helénához címzett kocsma padján

Így szóltak: „...ez már pár száz éve vót.”

 

A bolygó hollandus beszédét hallja

a hollandust s a bolyongó zsidót.

 

„Amott a sarkon túl Priamosz háza

és itt a téren állt a deszka-ló...”

 

Az idegen meg így felel tűnődve:

Ne játsszunk déjà vut,

ez nem való.

 

Az idegen meg egyre nézelődik.

Ő Marcus úr, Homérosz Rufus úr.

 

Inkognitóban járkál városunkban

de halha-

halha-

halhatatlanul.

 

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2018. augusztus 18-i számában)