Zelenka Brigitta: Tanúságtétel és más versek

2023. november 11., 10:02
Mednyánszky László: Különleges fények

Tanúságtétel

Talán az utolsó napsugár
vonta fénybe az őszi tájat…
egy sárga levél volt lakója
a zöldbe bódult nyári fáknak,
– finom remegés, kósza bánat –
kezemre hullt, s én meg-megállva
elnéztem, ahogy némán szállnak,
sietősen vagy tétovázva
álom-hamvasztó délutánra.

 

Nosztalgia

Csak egyetlen órát vihessek
magammal a kacagó nyárból
oda, hol téli ködök lesnek
s már lopakodnak fáig fától.
Csupán egy maradék sugarat
a lezúduló verőfényből,
s maroknyi kékséget, ha szabad,
hogy őrizgessem védőn-féltőn
bűvölő, mámoros dallamot,
rigónótát diófa lombján,
a tegnap sebtében otthagyott
virágillatot mind elhoznám.
De jaj, szétfoszlik, hiába vártam,
akár hunyorgó fény a fákon,
és elsüllyed alkony-homályban
a szívzsondító nyárvilágom.

 

Elégia

Fénybe szőtt búcsúpillanat,
avar roppan a talp alatt,
kékfestő ágak közt az ég,
bűvölném, hadd maradna még.

Valahol fenn, a fák hegyén
elszáll az utolsó remény,
délre húznak a vadludak,
értelme nincs az alkunak.

Lesz-e még holnap nélküled,
fáradt szemembe’ révület,
arcomon őszülő mosoly,
köröttem őszi csend honol.

 

Búcsúdal-féle

Hogy engedjelek máris el, hisz
betöltöd minden sejtemet,
tudom, hogy bíbor nyár-ruhádat
ma este el kell rejtened.

De ott szállok a búcsúdalban
veled, s ha fényed elalél,
drága gyöngyök maroknyi hamvát
kezemből felkapja a szél…