Sáfrány Attila: Otthontalan dal – versek

2023. november 08., 12:38
Méry Beáta alkotása

Otthontalan dal

Ma már látom, nem én vagyok
ki e földön nyomot hagyott.
Ittlétem csak tétlen szándék,
szinte mintha állva járnék.

Énem nincsen, szétszóratott,
elvetettek, mint a magot.
Mások haszna aratásom,
igazammal sírom ásom.

Szétszakított minden egység,
világi az összes szentség.
Hol a hazám? Hol az énem?
Kiben, miben kell megélnem?

Maga távol önmagától:
Attila az attiláktól.
Mégis enyém mind az öt én,
s hazám is van: Senkiföldjén.

 

Önteremtés

Ismeretlen útra léptem,
miért, hogyan, nem is értem.
Csak azt tudom, kihunyt lelkem
arra vár, hogy fölélesszem.

Lassan épül, semmiből jön,
fénye gyenge, hogy betöltsön.
Érzem mégis, siet felém,
léptek nélkül lépdel belém.

Testemnek míg magam hittem,
öntévesztő volt a hitem.
Gazdájuknak, a halálnak,
téveszmék most visszajárnak.

Kihunyt lelkem újjáéled
visszatérve hozzám Véled.
Tűzzel ég majd, fénnyel árad,
szeretete sosem fárad.

 

Csend-ülés

Minden jajom, énsóhajom
lelkem mélyén vigadalom.
Minden harcom, viadalom,
ént fogyasztó diadalom.

Bánatomat tedd most félre,
megyek veled csend-ülésbe!
Villanjanak belső fények,
szimfóniát zeng a lélek!

Magamból, ha maradt magam,
testem már nincs, csak a szavam.
Néma kérdés: hova lettél,
mint tavasszal elveszett tél?

Világvirág voltál éjjel,
elmentél az ébredéssel.
Szívbe nézve visszatértél,
hófehérbe öltöztettél.

(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2023. októberi számában)