Otthontalan dal
Ma már látom, nem én vagyok
ki e földön nyomot hagyott.
Ittlétem csak tétlen szándék,
szinte mintha állva járnék.
Énem nincsen, szétszóratott,
elvetettek, mint a magot.
Mások haszna aratásom,
igazammal sírom ásom.
Szétszakított minden egység,
világi az összes szentség.
Hol a hazám? Hol az énem?
Kiben, miben kell megélnem?
Maga távol önmagától:
Attila az attiláktól.
Mégis enyém mind az öt én,
s hazám is van: Senkiföldjén.
Önteremtés
Ismeretlen útra léptem,
miért, hogyan, nem is értem.
Csak azt tudom, kihunyt lelkem
arra vár, hogy fölélesszem.
Lassan épül, semmiből jön,
fénye gyenge, hogy betöltsön.
Érzem mégis, siet felém,
léptek nélkül lépdel belém.
Testemnek míg magam hittem,
öntévesztő volt a hitem.
Gazdájuknak, a halálnak,
téveszmék most visszajárnak.
Kihunyt lelkem újjáéled
visszatérve hozzám Véled.
Tűzzel ég majd, fénnyel árad,
szeretete sosem fárad.
Csend-ülés
Minden jajom, énsóhajom
lelkem mélyén vigadalom.
Minden harcom, viadalom,
ént fogyasztó diadalom.
Bánatomat tedd most félre,
megyek veled csend-ülésbe!
Villanjanak belső fények,
szimfóniát zeng a lélek!
Magamból, ha maradt magam,
testem már nincs, csak a szavam.
Néma kérdés: hova lettél,
mint tavasszal elveszett tél?
Világvirág voltál éjjel,
elmentél az ébredéssel.
Szívbe nézve visszatértél,
hófehérbe öltöztettél.
(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2023. októberi számában)
Én úgy mondom, ahogy a Pap Sanyi meséte. Ő a katonaságná, mer bërukkótatták, nem szerette, hogy szerbű komandóztak. Oszt akkó ēdöntötte magába, hogy mëgszökik. Nem tudom, hun vót katona, de azt tudom, hogy hídon köllött átmënni. És mikó mënt, mikó ēdöntötte, hogy mëgszökik, rögtön ēdobta a sapkát mëg az opaszácsot[1] is. És mikó a hídon mënt át, rögtön ēfogták, és vitték bë a kaszárnyába, és ugyë ottand vojni szúd ra[2] adták. Katonai bíróságra. Mikó őtet hallgatták ki a bíróságon, kérdezték, mé akart ēszökni, mëg hova.
A vármegyei áthelyezésekkel járó gyakori vándorlások során is megmaradt a családban az a határozott felfogás, hogy az életben csak úgy lehet érvényesülni, ha a férfiember orvosnak tanul. Bárhová kerüljön is, tanyacsoportokra vagy nagyvárosba, mindig szükség lesz rá, és mindenütt megbecsült tagja lesz a közösségnek, amelyben él. Így került haza nagyapa is az isonzói csatából a század elején, s így lett apám is a front mögötti Alekszejevka hadiorvosa a Donkanyari csatának, ahonnan a visszavonulókkal menekült meg.
Az Animus Kiadó 2007 óta adja ki a skandináv krimik sorozatot, amelynek népszerűsége mind a mai napig töretlen. A sorozatban elsőként az izlandi Arnaldur Indriðason Kihantolt bűnök című regénye jelent meg, s az az óta eltelt tizenhat évben százhatvannál is több címszóval ajándékozták meg a műfaj rajongóit. A legtöbb szerző svéd, norvég és izlandi nemzetiségű, de akad közöttük néhány dán és finn is.
Bela Durancinak, „Szabadka első okleveles művészettörténészének” (Bács, 1931 – Szabadka, 2021) neve egyformán ismert mind a szerb, mind a magyar művészeti körökben, hiszen mind a két nyelven számos könyve, művészekről írt monográfiája, kiállításmegnyitója, katalógusa és folyóiratokban közölt szakcikke jelent meg, s az általa rendezett kiállítások száma is impozáns.
Amikor anyám azt mondta, gonosz vagyok és kíméletlen, megrendültem, mert magamtól is foglalkoztatott a dolog. Nem volt dühös. Nyugodtan mondta. Mint aki alaposan megrágta, át gondolta a dolgot.
Te senkit sem szeretsz. Magadat sem. Gonosz vagy és kíméletlen.
A Csurka István – Néhány tanulmány egy életpálya megértéséhez című tanulmánykötet a magát népi, nemzeti és radikálisnak valló drámaírópolitikus halála után tizenegy évvel jelent meg. Ennyi idő talán már elegendő ahhoz, hogy objektíven, az aktuális politikai játszmáktól és érdekektől nem terhelve szemléljék őt kortársai, az irodalomtörténészek, történészek és a politikatudományok művelői.
Az újvidéki Polgári Magyar Daloskör alakuló közgyűlését 1896. december 27 én tartották meg, amelyen 136 tag jelent meg. A közgyűlés dr. Belohorszky János ügyvédet választotta elnöknek. A belügyminisztérium 1897. május 25-én hagyta jóvá az egyesület alapszabályát. Az új dalegyesület első fellépésére 1898. április 11-én került sor az Erzsébet Szálló dísztermében. Ezután a daloskör évről évre tevékenyebbé vált. Számos színdarabot vittek színre, valamint dalesteket tartottak.