Mátyás Emőke Ibolya: Áruház és más versek

2024. május 31., 11:05
Ördög Noémi: Fisherman´s wife (olaj vásznon, 110 × 150 cm, 2014)

Áruház

Ma már csak a kitaposott cipőkben
és a rozsdásodó aprókban
látom, hogy van idő.
Árcédulákat lopok, a homlokomra
ragasztom őket
-úgysem mer senki az arcomra nézni
Gyomvirágok nőnek a gomblyukakban,
féligaz köpködések táplálják őket.
Órásplakátok feliratát skandálják
a pogány papok az olajszagban.
Az üvegépületben meztelenre
vetkőznek az ösztönök:
a tömeg a dobok ütemére lépdel.

A próbafülkébe menekülök.
És posztó kabátban táncolok
az elkopott manekin babák hangjára.

 

Találkozás

A matt üvegablak elé állok esténként.
Megkaparom a szélét,
Forró levegőt fújok rá:
lecsapódnak a hangszalagok rezdülései.
Fonnyadt szirmokat tapasztok
a nedves felületre.
Néhol megakad a körmöm,
a repedések, mint a villámok,
a földig nyúlnak
és erőszakos ujjak markolnak
A sarokban ragadt porba.
Talán ha megvénülök,
olyan leszek, mint Te.
én is látni fogom, ahogy Isten
megáll az ajtó másik oldalán,
érdes kezének nyoma ottmarad
az üvegen és testem kényszeresen
követi majd minden mozdulatát.

 

Lepedő

Nem vagy más, csak műszálas lepedő.
Gumis zsinórt húznak a bőrödbe,
szétfeszítik a szád,
zipzárt varrnak a két kezedre:
hátad mögé csavarva felhúzzák
– nincs ölelés, nincs ima
Vegyszerben kifehérítenek
– nem lehet már bűn a világban
Nyári huzat helyett dohos
gépekben szárítanak,
átvasalják a vérereket,
fertőtlenítik az arcodat.
– Tiszta vagy
ránctalan és üres.
Ha megsárgulsz a sok mosásától
majd feltesznek e kötélre
és apró pengéket ütnek a válladba
– ne tudjon senki más használni.