Mátyus Attila
14×14
nem a kő az ami fontos elporladt szavak
rigmusaiban botladozó lábú őseink között kutatva
kihányja magából az emlékezet a kor emészthetetlen maradékát
s nekünk csak ez marad mint régészek lapátján
a kockázáshoz használt birkacsont bevésett megkopott pöttyeivel
mit csúcsára dob egyszer majd az Isten