Bárczi István

Védj a gonosztól

Évtizedek csak, s más haza épül.
Eltűnt a nádas, házról a nád is.
Felcseperedtél szép szobor-ember!
Hát le, a mélybe készül-e grádics?


El tudsz-e jutni lélek-hazádig?
Meseországod kapuja tárva.
Vagy dideregve, fém-ragyogással
merevülsz árva csillag-magányba?

Tőzsér Árpád

Thészeusz egy moszkvai kórházban

Zuhantam, mint a negatív kamat,
s egyben zokogni vágytam.
S látomásaim múltán magamat
itt találtam, e kórházi ágyban.

Egyszer, csak egyszer legyek jövőtlen,
gondoltam, hagyj el, képzelet!
Vissza a hegyek agyába!, mészkőben
bámulni alvadt, elmúlt képeket.

Adam Zagajewski

Versek

Használt szavakat cipelünk, idegen szájakban
megrágott pátoszt és kétségbeesést,
mások rettegésének forgószínpadán járunk,
a lexikonban feltárjuk az öregséget,
esténként eljátsszuk, hogy kitört a háború

Ajlik Csenge

Másnapos rituálé és más versek

Ezek csak gyakorlatok, ez nem az éden.
Az önszabotázs ceremóniája,
móresek torztükrében.
Évek óta nem nevettem önfeledten,
vagy épp tegnap, csak elfeledtem.

Farkas Wellmann Éva

Versek

Ami a mélyben könnyű ringatás,
a kikötőben hajókat borít fel,
a partszegélynél sziklákat farag.

Szallós Kis Csaba

Versek

amúgy el tudod hinni
hogy valahol
most is bolyonghat
észrevétlenül egy bálna

Orbán János Dénes

Holt

Itt termesztik azt a harasztot,
mit nem pipáz el senki sem,
sem az urak,
sem a parasztok.

Keszthelyi György

Versek

Szunnyadnak a missziós papok,
elfekvő, száraz farönkök között,
amíg a betegszállító utánfutó
felmarkolja és elviszi őket.

Jenei Gyula

Őszi bevásárlások

szeretek vásárolni (vagy szerettem?),
megszerezni javakat, amikről azt hiszem,
szükségem lesz rájuk. ennivalót, használati
tárgyakat. tolni a bevásárlókocsit
a szupermarketben. amolyan korzó ez is,
szembejönnek ismerősök, munkatársak,
ráköszönünk egymásra, szót váltunk,
megállunk a borospolcok mellett vagy
a hűtőpultnál. felmelegítünk emlékeket.

Derzsi Pál

Kétely

veszítünk
mindig csak valahogy szétbontanak
földbe döngölnek számíthatatlan kények

valahol máshol ácsolják keménnyé
sorsszekercék s csapózsinórok villanásai közén
az életet az igent a nemet…

Polgár Kristóf

Levél Ampelosznak

Együtt tanultunk írást, olvasást.
Abakuszon számoltunk nimfákat.
Hálónkig kergettük őket, küszöbön
felejtve a szarvasbőrt.

Nálunk idősebb hatalom
élt vétójogával. Úgy döntött,
meg kell halnod.

Birtalan Andrea

Farm

Magánszféránk fehér látványkonyha
Bizalmasod kukkol, s köpködi markát
Míg beveted ágyad megnyugodva

Létezése te vagy, te csirke far-hát
Benned él s belopva mítoszodba
Kölcsönösen teremtjük egymás arcát

Jenei Gyula

Légszomj (2021. március) – jegyzetversek –

máról holnapra félek.
*
divatba jöttek az oltási fotók. de vajon ki készíti
őket? nem szelfik, mert akiket oltanak, többnyire
maguk elé néznek, s tekintetükkel látványosan
kerülik magát a műveletet. a kezük az ölükbe
hullik. de akkor ki csinálja a képeket? kit
kérnek meg? más oltásra várakozót,
nővért, orvost?

Demeter József

Versek

Falusi surmó létemre, városivá vedlettem.
Idomárnő – a nejem. Ma pediglen, vezér-
Oroszlán lettem. Bömbölő vad. Ragadozók
Ádáz ragadozója. Vakcinás feleségemmel
Szemtől szemben… Koronavírus, kegyelem!

Eszteró István

Szózat ~ a szónép végzetes óráiban ~

a hús-vér édesanyanyelv barázdált
földrajza, szóhon szóhangulatos szómezőin
szógyökérből szóbokor, májusi szó-
zuhatagban szótőből nyíló szóvirág,
szócséplés után a szókincs szótárba való
betakarítása, ízes-zamatos tájszavak,
magas hangrendű dallamra mélyek
szívdobbanása, szófestés, szóképek, pajzán
szójárású szerelmes szópárok, szócsalád...

Hodos László

Versek

Én, mint hajdani nagyvad,
Ki űzte az áldozatot
És kivívta a tiszteletet
A társak között,
Most fekszem a pamlagon
És érzem az időt,
Amint tovatűnik.

Csongor Andrea

Versek

semmi szarvasvadászat, semmi ragadozás,

csak a csomagolt párizsi meg a bégetés,

és nem léptem harmadikként a páternoszterbe.

Egy Ábel ivadék.

Simek Valéria

Versek

A fény porszemei között ülsz a
szobában az ablaknál. A nagy
csendben a köszönésem is felszívódik.

Szabó Fanni

Versek

teremtett
világok határán
túlról jöttem feléd

altatónak
kutyák vonyítása
szólított fel
eskütételre ellened

Boda Miklós

Költőszerviz

Versmértékre szabok-varrok, csak hozd be a témád!
Hűtlen múzsádat. költőcském, hagyd a csudába,
mondd inkább, mi az óhaj. Elégia? Tán epigramma?
Hősi eposszal büszkélkednél? Megvan az ára.

Kecöli K. Gergő

Versek

Más ez a vers: arról szól, amire gondolni se
mersz. Miattad bántok ártatlanokat, a
szemeid miatt kerülök másokat: 2021 van, te
vagy a múzsám. Tudom, szeretsz, de mások
jobban szeretnek: és kegyetlen minden
gondolatod, mert képes vagy a boldogságra.

Nagy László

Pirosodik húsvét

Alkonyatkor festek
piros tojást, kéket,
borozgatva megköszönünk
égi üdvösséget.

Tél veszíti ingét,
pirosodik Húsvét,
hamarosan hazamegyek,
boldog leszek ismét.

Albert Zsolt

Versek

madarak szálltak le mellénk
mert azt hitték közéjük tartozunk
morzsáknak tűntünk és szabadnak
de ők mohón felcsipegettek

Dsida Jenő

Út a Kálváriára

A seb szép csöndesen begyógyult,
– ó, angyalok, bús, kék szeme –
a seb már nem sajog, begyógyult,
– ó, halkan búgó, mély zene! –
a seb már régesrég begyógyult
és mintha mégis vérzene.

Laczkó Vass Róbert

Úton a koponyák hegyére

szórják a legcifrább átkaikat

áldás legyen ami fejükre hull

mert látták a bénát útra kelni

 

megrészegültek hisz gyanútlanul

szürcsöltek a menyegző borából

s mámorával nem tudtak betelni

Szilágyi Ferenc Hubart

Versek

Szegény, bolondos, Cristoforo fattya, én,
hajóm Kelet felé ma is Nyugatra tart,
s remélek még csodát, hogy révbe ér a vén…
De bősz habok prédája lett a Móka-part!

Regős Mátyás

Húsvét előtt busz után

Aztán nevetett, én megköszöntem.

Eldöntöttem, legközelebb inteni fogok.

És bár megkérdeztem volna. Elnézést Uram,

honnan tudja, hogy még találkozunk?

Lackfi János

Betongyomor

Mind elmegyünk, a ráncolódó make-upok alatt mind elmegyünk,
a LED-es mennyezet alól megyünk felfestett nyilakat követve
a mélygarázs felé, hitelkártyákkal telt zsebünk,
ki visszanéz, reklámmá változik, a képernyőre fagy,
végül mind elmegyünk, hiába kreditpontok meg bónuszok,
és táncolunk drogériák során a menny kárpitjain,
visz üveglift, betongyomorba vagy plázaég felé

Bence Lajos

Csak ki kell várni…

míg a csapat lemaradó tagjaira
várakoztunk Becskereken,
a városközpontban egy
bár-kricsmiben, hol 50-nél
több Marsall-képet,
relikviát számláltunk össze

Acsai Roland

Versek - Az alkaioszi strófák ciklusból

Törött kijelző. Jégrianás. A hó.
Ez minden és a semmi. Hamis. Való.
Állat-növény gyűlik köré most.
Mint kenyerét: a világba szétoszt.

Gyüre Lajos

Versek

Nyugtalan felrebbennek,
mint kik időtlen időkben járnak,
húznak új tájakra
– űzött vadmadár-sereg –,
torokhangjukon bús nótákat
dúdolva viszik múltjuk,
sorsukkal összekötve mindhalálig.

Verebes Ernő

Hunoknak Bosznia

Mi voltunk azok, kik a hajdan megszokott
Limestelenségben a meztelenséget képviselik:
Észak-balkáni dél-magyarok,
Nemzeti nagyzolásban kisebbségek,
Kik hiába verik a sziklába az éket,
Csak egymás szívébe látnak bele.
Így tárult fel otthontalanságuk otthonos jellege.

Forró-Bathó Eszter-Anna

Rendet raktam

Ma rendet raktam a polcomon.
Nagy port kavartam, csak amiatt pislogtam többet.
Előkerült a nagyapám régi pipája,
És előkerült egy régi fotóalbum.

Celler Kiss Tamás

Versek

egy vita közepén, háromkanyarnyira a kiindulóponttól.
én akartam, hogy ne légvonalban menjünk (ha már így alakult,
szenvedjünk meg, mondtam). (kérsz egy pohár bort, kérdezed):
ez volt az első kanyar. a visszapillantó tükörben a benzinkút,
amelyet éppen elhagyunk (adj egy kis időt, hogy összeszedjem
a gondolataimat, kérted). közben a térképet néztem

Szabó Fanni

Versek

Azon az éjjelen róla álmodott a postás,
a kalóz, a mérnök, a költő, és róluk
álmodott az anyja, ez a homályos tudás
birodalma, amin csak ő uralkodik.

Balázs F. Attila

A rúgás

ma Vian a cigány fuvaros lova jutott eszembe
reggeltől estig egyedül húzta a rönkökkel
megrakott szekeret az állomás és a tűzifát
vásárló kuncsaftok lakcíme között

Gágyor Péter Imre

Az elmúlás gyengéd bája

Mondják, az idő érted,
benned, s ellened múlik,
érted-e ezt a talányt?
Lajos, mi látszik onnan?
A világon túlról, hol végtelen
a magány.

Vajkai Miklós

Versek

És tudom,
Hogy hová rejtezel.
És tudom,
Hogy honnan érkezel.


Mindig egy a forrás.

Demeter József

Szívgyökerek - versek

Sütött biza, de hogy!
Fölöttünk nem voronyeci,
Sem hodáki-kékség volt – az
A folt. Ózonfolt…

Farkas Arnold Levente

A súgó hangja

Azt írta az angyal, hogy

udvaroljak egy kicsit, nem

lesz semmi baj. Ma van

a szűznek neve napja.

Vári Fábián László

Ha nem csókolhat

Nem vágyom már a holdra sem,
jó nekem a Csonka Beregben.
Félénk madaram, éji álmom
a szélszisszenéstől is rebben.

Jaj, hogy már a háztáji szél is
kígyó-lélekkel lett teremtve!
Hadd bóbiskolna, kínáljátok
jó tejecskével reggelente,

Adam Zagajewski

Versek

Magunkra kell vennünk a világ teljes súlyát,
és könnyűvé tenni, elviselhetővé.
Vállunkra dobni, mint
egy hátizsákot, és útnak indulni.

Mátyás Emőke Ibolya

Versek

Látod a démont, ott áll előtted,
Fekete selyemmel ölel.
Borzong a lélek, segítségért kiált,

Szemedet fedi a sötét anyag,
De erős a fény.

Zalaba Zsuzsa

Versek

Mágusok földjét érinti a szív,
íjfeszítő álmaink körbejárnak.
Parazsat eszünk, esőfátylak leszünk,
kötényeinkben diófák, ezeréves tájak.

Zsille Gábor

Tranzit Felvidék

A tavacska fölött Európa
leghosszabb fahídja, több mint nyolcvan
méter, pácolt akác lábazata
évtizedek óta meg se moccan.

Ollé Tamás

Versek

séta közben annyi mindent látok tisztán,
hogy még az sem érdekel, hogy a bakancslistám
már hosszú ideje üres

Miklós Eszter

Fény(űzés)

De most mindig ellopod a fényt,
majd szőnyeg alá söpröd a tényt,
hogy az nem a tied, nem emberi
ahogy az éjszaka a fényeket
felénk kergeti.

Petőcz András

Versek

Jó volna látni az arcomat,
látni az arcom a szemeiddel:
megismersz-e még?

Fél 1 van, mondom,
az órámra nézek,
múlik az idő.

Nagy Milán László

Hullámhossz és más versek

Nézzünk együtt a Napba és vakuljunk
meg, csak történjen már végre valami. Legyen mire gondolni
holnap ilyenkor, lefekvés előtt két különböző városban, kétszáz
kilométerre egymástól. Közös emlékek kapcsoljanak olyan frekvenciára,
amit csak mi fogunk.

Nagy Lea

Versek

Álomnál pirosabb szigeteken,
füge illatú ájerekben,
mesékben megírt szférákban.

Partra szálltam.

Derzsi Pál

Babekó

Babekó mélán baktatott,

vitte a rárohanó tájat,

kerengett körben befagyott

tavai fölött az alázat.

Farkas Wellmann Éva

A kegyvesztett balladája

Uram, oké, az édenből kirúgtál,
Kegyeidből az utamat kiadtad,
S üstben habozva fő nekem ki lúg már –
Ám versbe szállok még egyszer miattad.
Egyedül vagy, elvégre, aki hagytad...
S amit le kéne róni, lásd, nehéz vám.
Elme s ösztön, mi bármit is vitathat –
Uram, csak ezt a börtönt most ne mérd rám!

Laczkó Vass Róbert

Barokk mennyország

pufók angyalkák
sűrűjében vergődik
az öregisten


krisztus keresztjét
magához öleli hogy
rajtunk segítsen

Bálint Tamás

A kökösi hídon kettőezertitennégyben

A kökösi hídon visszafelé halad,

zakatol és izzad szerencsétlen vonat,

csomaggal, küzdéssel jócskán megpakolva

kapaszkodik belé jövendőnk alkonya.

Polgár Kristóf

Szerelmes levél egy elesett honvéd zubbonyából

Néhány szakállas és bajszos

hérosz akik nem mítoszban,

kávéházban váltak halhatatlanná.

Spriccer* helyett fröccs folyt.

Kasírozott fegyver a diplomácia.

Papír alatt éles tőr.

Arany János

Kozmopolita költészet

És ne gondold, hogy kihalnak
Sujtott népek hirtelen,
Amig össze-zeng a dalnok
S a nemzeti érzelem.

Kopriva Nikolett

Elhal a zaj, emlékezik

Rohanunk haza, újrarendezzük a szobákat,

holnap ne zúzzon szét a huzat minden poharat, tükröt,

az órát a falon; megjegyezzük, mi hol áll, hol állunk mi…

 

Aztán hajnalban útnak indulunk,

még deres az útszegély, a fákban szobrok méltósága.   

Döme Zsuzsa

Versek március 15-ére

s mind, akinek őse magyar,

meg akinek szíve magyar,

s negyvennyolcban egyet akart,

sorba rendeződött hamar

Dimény H. Árpád

márciusi anziksz

látom nemzetem javát kisétálni a felzászlózott terekre / ünneplőbe öltözve / arcukon pirosrózsával a hidegtől vagy a pálinkától /

egymást gyámolító időseket / vihorászó fiatalokat / iskolákból kivezényelteket / négyes sorrá vastagodó kettőssorban / akiket magyartanárok kísérnek / fekete lódenkabátban / Kossuth-szakállal -és bajusszal / petőfis lázban /

Ilyés Krisztinka

Versek

Beteg szerelem a miénk.

Jelszavaink egymás torkán akadnak.

Mondd, Magyar föld,

Te hallod a dobogást?

Makkai Ádám

Petőfi Zoltán kiadatlan költeményei... (részlet)

A papa vad volt, csillapíthatatlan,

nekiment papnak, nemesnek, királynak.

Magamnak hasonló sorsot kívánjak?

Szívemben fortyog, fő a Múzsa-katlan,

          de gyöngyeimet én ebek elé

          sosem fogom dobálni. Íme, élek,

          hazugság volt csak a „vándorszínészet”,

költészetem halálom érlelé.

Kosztolányi Mária

Versek

és többet nem beszéltünk friss fűrésznyomokról

sem a láncokról sem csavarokról amelyek

összetartották

egy fa volt a kertben és kész

Demeter Arnold

Versek

El akarod temetni, és nem érted, hogy
mi miért a halálból táplálkozunk, ha
az úgyis nehezen emészthető.

Nyári László

Versek

felfűzték az ajtó fölé fagyöngyöd
megszámolták a fekete göröngyöt
borbátorság lányos házhoz eljövet
göröngyök közt lápi lidérc nem követ?
ablakon át beleskedik
fiú lánynak kedveskedik
süss, kék tűz

Böszörményi Zoltán

El nem küldött levél Farkas Árpádnak

Irodalmi táborban, Zetelakán futottunk össze,
szilvapálinkával öntöztük meg a reggelt,
míg körbejártuk a kocsma feletti temetőkertet,
Szabó Dezső Elsodort falujáról fontuk a szót,
délután ugyanannak a lánynak udvaroltunk.

Ferenczes István

Kapitalista szocreál

2002-ben
a román parlament
elfogadta a 118-as számú törvényt
amelynek alapján
bevezetik az érdem életjáradékot
olyan neves és tekintélyes tudósoknak
művészeknek íróknak sportolóknak
akik életművükkel maradandót teremtettek

Kolev András

Versek

Megint felhőkről álmodom,
s a kék tavat sötétre festem,
a parton még sincs lábnyomom,
csak csüngök itt, mint csend az esten.

Farkas Árpád

Apáink arcán

Itt Erdélyben a suvadásos dombok
a férfiakban éjjel mélyre szállnak,
reccsenve nőnek meg a pofacsontok,
s a vízmosásos szemekben az árnyak

Ébert Tibor

Versek

hosszan fekszem
így hullanak rám az utcák
nyerges utca kalapos utca
védcölöp út
takarjatok be rétegek
sok sok lépés futás
megállás taposás
fázom
az éveim ágyában

Vajdics Anikó

Versek

Tudatos reakciónak
tűnik. Mérnöki precizitással eltervezett,
józan önmérsékletnek. Holott zsigeri.
A test menekülésszerű válasza a másik
testre. A bőrre, a hajra, a nyakra, a hátra,
a lecsüngő mellekre, a megereszkedett
hasra, minden résre, minden hajlatra,
ahová az elmúlás savanyú szaga beeszi
magát

Polgár Kristóf

Versek

   Szőlőt káromolt.

Átkozott borvegyítők és szövőszéket

hátrahagyó asszonyok keserű italát.

Borzalmas álmot hozott. Ma már úgy

rémlik neki, mindig is vak volt.

Király Farkas

Versek

távol a közel és közel a távol

csak szerelem, csak D-dúr, csak a-moll

az érintések pajzán praktikája

átfordul lángoló romantikába

 

és csillag-kirakósként vetül az égre

mindenségünk panorámaképe

Rump Tímea

Versek

Mónikák falják

az operatív törzs honlapját,

Lizák nyitják gumikesztyűben

a boltajtót. Kizavarta múltkor

a pénztáros. Nem múlt el dél,

sem hatvanöt. Kutyák csaholnak

szájkosaras gazdáikon,

kitchen-stricik, futtatják otthon az élesztőt.

Mátyás Hudák Katalin

Versek

kilókban adom le magamról

az illúziókat

lesem kíváncsian,

mi lesz a folyamat vége

– mivé válok.

Varga Melinda

Versek

Ebben a versben épül most a házad,

tágas, sokan elférnek benne,

az ütemhatárokba beméred,

kinek mennyi helyet, és hol hagysz,

majd kifested, berendezed a személyre

szabott rímszobákat,

ölelkezőket, párosakat és csonkákat,

a betűkből falakat emelsz magad köré

Iancu Laura

Versek

és amikor a villásfarkú fecske

          etetni kezdi fiait,

szélnek ereszti arcodat.

Fecske Csaba

Versek

nem csábítod el gyönyörű szirén te sem

aszalódik a test akár a szilva egyre egyre

lelke már alig fér el benne hamarabb jut

szegény az égbe mint a negyedik em

                                                                

Szabó Orsolya

Versek

Tegyük ki a falra mennyire szeretlek
és ha megijedsz tőle, hát tedd be a fiókba!

Fogadom, hogy te leszel a családom.

Szögi Klaudia

szakadt bársony

néha vörös ruhát vett fel

bársonyból készült

nagyon rövid volt

az emberek utánafordultak

az utcán

és ezt nagyon szerette

Ványai Fehér József

Szobafogság

„Kantnál már minden megvolt”,

Mondta a csaj, s én bólogattam,

Mint aki érti, pedig dehogy

Értettem,

Rejtő-képregényeken szocializálódtam

A telepen,

S kívülről legfeljebb a brazil

Válogatott névsorát fújtam.

Lajtos Nóra

Versek

Anyám kétszikű rózsa, hallgatása csöndbársony,

kerítésen felfutó szára az ég felé magasodik:

Isten-oltotta nemes fajta, tudom, odaát is

levélkarjaival átölel majd, ölébe vesz,

s eldúdoljuk ketten azt az ismerős dallamot.

Benyhe István

Fémkohók

Lehetne így is mert lehet,

a fém olyan megengedő

és minden tűzben olvadó

szavunk Ég-rendező erő.

Csoóri Sándor

Versek

S azok a szétdúlt, illatos romok,

melyek szerelmeim helyén ragyognak,

mind, mind

Istenre maradnának?

Marcsák Gergely

Versek

Függönytelen, nagy ablakain át
utcára néz a lelkiismeret.
Stockholmban szomorkás a tavasz.
Egész nap esett.
A hétköznapi vágyak hagymarétegek,
lefejtik őket rólunk a hírek.
Remélem, jól vagy, hamar viszontlátlak.
Ha nincs így, kérlek, azt is írd meg.
A lángok közül csak a legfontosabbat
mentjük ki, hát ez is ilyen próba,
és közénk áll a félelemben égő,
karanténba zárt, bénult Európa.

Ilyés Krisztinka

Versek

Beleőrülünk a keresésbe,
összetaposunk mindent,
hogy nyomára akadjunk
a szélfutta hajlatoknak.

Regős Mátyás

Anya, segíts a századomnak

Itt van a tél, Anya,

segíts a századomnak,

 

rakj rendet még a polcokon,

a sötétség ellen elveszünk!

Kassay Sára

Versek

Mintha létem léted volna,
egy ritmusra őszül hajunk,
én nyalogatom sebeid.
Látod te is, egyek vagyunk.

Törteli Réka

Versek

néha elfelejtek csomót kötni a nyelvemre
rajzolhatnék egy vaktérképet hogy hol
és milyen napszakban szólalhatok meg
úgy ahogy szeretnék
vagy csak bájolgok mint egy egzotikus állat
megjátszott angol kiejtéssel aki képtelen
dönteni arról hogy a piros vonal melyik oldalán
van a helye

Antalovics Péter

magánbeszélgetés

társalogtam velem a lombtalan fák alatt,
körülvett mindenféle titokzatos árnyalak

Tomić Glória

Versek

sose tudom eldönteni, hol vagyok.
mert szerintem akkor is ébren vagyok,
ha éppen hét ujjam van,
pedig tudom, csak ötnek kellene lennie.

Cs. Nagy László

Versek

Herceg, ládd’ világunk menten összeroppan,
bár kézben tartják királyok, pápák, papok,
mégis koldus kuporog minden sarokban,
hát nézd el nekem, hogy erről nem hallgatok

Csongor Andrea

Versek

Nem elszakított országrészekről beszélek,
– már arra is emlékeztetni kell, hogy emlékezzek –,
csak a szoborról szólok. Szobrokról.

Horváth László Imre

A gyáva Oidipusz

A nép véleménye mint
a pestis, magát a népet
ragadja el,
minket falak és őrök
választanak el
mindenféle kórtól.


A járvány magától abbamarad.

Gál Sándor

Ne virrasszatok

szeretem ezt a földet
a megtartót bárha rajta
inkább csak öltek
és olykor puszta volt
vagy azzá tették

Lövétei Lázár László

Ködök

lovasok a sűrű ködben

jönnek jönnek egyre többen

így jönnek már sok-sok éve

minden percbe’ hazaérve

Szilágyi Ferenc Hubart

Versek

Hisz szívalakja volt a parti kőnek,
folyó-csiszolta (rajta még a nedve);
a kőszirének édes álmot szőnek,
de megrepednek kőfiút epedve.

Sántha Attila

Fekete székelyek

Anyámék egy ideig ették a fakérget,
de úgyes sok volt a száj.
Mámám hát elhatározta,
a gyermekeket elküldi Zilajra,
pedig Sarolta még belépisilt,
s emiatt utólag kiderült,
kint altatták a tornácon.

Szilágyi Domokos

Versek

Ragyogó kristálypohárból

kristálytiszta vizet ittam:

olyant,

amilyennek képzeltem a lányt,

akit szeretni fogok,

s aki szeretni fog.

Paál Zsolt

Versek

A mélyben a napfény színes foltokat fest,
s leng tétova raja hínárnak és sünnek,
s a lila medúzák lebegve eltűnnek,
hol az árnyak sűrű hada olyan, mint az est

Birtalan Andrea

Idill

Csendben duzzog a távirányító,
A tévé lassan műkincs lesz már,
Híradó helyett a nagy kék szemek