Csillag Tamás

Másnap – versek

A körutak verítékben fürdenek,
nők sétálnak rövidke kabátban.
Lassan felenged a kedvem, hogy legyek,
a fényben most százezer karát van.

Tőzsér Árpád

Ereklye

Az elhagyott Zetor a réten bizarr ereklye,
s körülötte a letarolt fann-fű is zavarba ejtő. –
Kihullt fogakról révedez a gereblye,
s rég élt lányok markának maradék
melegéről, s őskori sziklákról a fenkő,
s arról, hogy minek ivadéka vajh a faék.

Caliopia Tocală

Vízszobrok

Nem vagyok egy hősi végzet elszenvedője,
nem vagyok a történelem, egy diadalmas eposz szereplője,
távol áll tőlem egy Balzac által kitalált
karakter monumentalitása,
egy körbe beleírt személy vagyok, négyzetesbe,
amelyre minden redukálódik

Halmosi Sándor

Behúzom a függönyt

Behúzom a függönyt, maradjon kint
legjobb énünk,
a fény,
amit majd oly sokáig hiányolni fogunk,
csukott szemmel,
menni dühödten a falnak,
éghetetlen áldozatot bemutatni
az összes áldozatért

Bánkövi Dorottya

Nőnek a nárciszok – versek

Mimózalét. Városelhagyó verébhadak,
migrénné torzuló, lefojtott harag.
Fagy, áprilisban a fagy. Víztükör, szél,
hogy az üresség több a gyönyörnél?
Nőnek a nárciszok, nincs tavasz,
húszéves arcra forrt száz év tapasztalat.

Albert Zsolt

Aki ért az eső nyelvén és más versek

Aki ért az eső nyelvén, tudja, miért
fáradnak el gyorsan a nappalok.
Messze van két tenyér között a part,
ide késő kikötni egy vasárnapot.

Muszka Sándor

A követ és más versek

Jégpáncél fedi egy nap a tengert
s a fagyos szelek elérik házadat.
– Senki nem lesz veled. –
A hely ahol az istent kerested,
magába nyel.

Bartus Berci

Áprilisfa és más versek

Két érintés közti szünet

Vajon mennyit ér neked

Érzed ahogy írom

A sorokat amik még

Mindig rólad szólnak

Marcsák Gergely

Marhavagon a szégyenpiacon

A szégyenpiac szokásos bélmozgása zajlott,
rongy- és szennykupacok sodródtak
a bazár végi vas garázsok,
a lomisok zónája felé

Zsille Gábor

Szél – versek

Arcod tizennyolc éve szétkenődött
egy kórházi párnán,
neved lehullt a jelenkor tablójáról,
emléktáblád betűiről lekopik az arany,
sírköved megrepeszti a farkasréti csend

Tamási Orosz János

Menekülés – versek

vállamra terítette
erejét a szél
ledobtam köpenyed
ott a tisztáson
minden annyira zöld
volt és barna és
sárga és kék

Gyurcsó István

Az unokák megszületnek... és más versek

Legtovább hű a cserfa lombja,
érik zöldből veres-pirosba,
őszi dérrel sem hull az ágról,
így vall hűséges önmagáról.

Verebes Ernő

Napsugárba botlik

A karcos kor ránk húzza
A magány páncélját
S mi keményen hisszük
Hogy a haláltól is véd

M. Fehérvári Judit

Tánc és más versek

Halkul az éj.
Alszanak a fák.
Szerelmes leveleik
összekapaszkodva
a hajnalpírt várják.

Paál Zsolt

Reggel a Duna-parton és más versek

Virrad. Most veled ébred a nap, s te az ablak előtt állsz,
szép kezed int, és indul a reggel e tétova csendben.
Nézd! Hogy lobban a víz tükrén az est maradéka

Klemm József

Március

A föld
már bürökzöld.
Miként a poshadt
kenyéren tenyészik a penész,
úgy kászálódik, burjánzik
szemlátomást az egész
réten a friss fű.

Radnai István

ébredés és más versek

lázas szerelmeken szent szenvedélyek
akkor a csak nyárfa lombja rezdült
mesélik költők voltak békeévek
a háttérben alkuk sorsa eldőlt

Balajthy Ferenc

Márciusi színek és más versek

Piros az ég alja,
Fehér még a köd.
Zöld lesz a fűz ága,
S Nap az álom tájra
Szép kokárdát köt!

Derzsi Pál

Megtaláltad és más versek

nem is tudom, miért kell épp mindennek
kiborulnia bűzös kübliként a rivaldán?
csak mert hogy ázom itt kívül-bévül,
s magába nyel az egykedv-óceán?

Pál Dániel Levente

Ahogy a térképre álmokat rajzoló kapitány

van egy régi tengerész mondás,
a hajó a kikötőben biztonságban van,
de nem azért építették, hogy ott rostokoljon,
hanem, hogy minden veszélyt tudomásul véve
és minden veszélyt leküzdve átszelje az óceánt

Cséby Géza

Lengyel versfordítások

Ne rohanj Anyám
Nem érsz ide
A víztükör már összezárult
A meder iszapos és bizonytalan akár az ő hitük

Klemm József

Hetvenkedés - versek

Jómagam, Isten szavára várva,
csukott szemmel múlattam a percet,
melybe belefért egy teljes eltelt
élet.

Szomi Béla

Letekert

Néha
erőtlenül
haldoklom
melletted,
leszerelve
minden akarattól

José Eduardo Degrazia

Nem szükséges és más versek

Egy rózsa
eltávozott
az éjszaka folyamán.
Egy gyönyörű rózsa
kihullott a kezéből.

Eszteró István

Vadon/ma és más versek

Ó, nem eszményi vászon,
repedezett festékrétegek,
akácfás utcasort röpít fel,
ejt porba a szél, félnyolcat
mutat a még toronyórája,
háton ugráló iskolatáska,
sorsdöntő pillanat hasra
vágódott nyolcasa

Simon Adri

Álom kétszer – versek

már az ágyamban voltam féléberen,
és lázasan próbáltam felidézni,
hogy is van az az álombeli vers, és
a rímképlete hogyan is néz ki

Bence Lajos

Órákra és más versek

Hát
erről szólt ez a kis ének,
dal a múló időről, porlandó
korról, porba hulló
porondról, királyi
trónról.

A. Túri Zsuzsa

Télen a Margit-hídon – versek

délután már korán félhomály van,
s ezüstösre áznak a tetők
a szitáló, nyúlós-nyálkás ködben,
csukva álmodnak az ablakok

Fecske Csaba

Tavasz nélkül és más versek

szétfolyt tükörtojás a nap
ami a nyárból megmaradt
árnyék reszket a fák alatt

B. Mihály Csilla

Utolszor és más versek

De felfelé vezet tovább utam,
kövek között döcögve könny pereg,
amíg a köd hegyek fokán suhan,
magam fölé, előre görnyedek.

Mihályi Molnár László

Harangvirág

ki tudja
miért és hogyan
a szó a kép az érzés
a gondolat s a dallam
egymásra lel
megfogan

Kolev András

Nosztalgia és más versek

A könyököd minden másnap vérzett;
papírra dörzsölted az igéket.
Cserépbe ültetted a gyufaszálat,
fülelted, ahogy a csend virágzik;
s a falnak döntött kiskapának
lehunyt szemekkel számokat soroltál;
ekkor találtam rád, véletlenül.

Lőrincz P. Gabriella

Március

Aludj, február, aludj,
Vidd magaddal, ami a tiéd.
Apró koporsódra
Tejszagú jácintot díszít a tavasz.

Balla Kálmán

Határ

Az égbolt kiontott szürkesége
fedi a homorú földeket.
Hófelhő milliónyi magvát
sötét, nyitott barázdába rázza.
Otthontalan igéket a tájba
ingázó varjak hintenek.

Filotás Karina

Ahol a szerelmeknek helye van és más versek

Az Adrián örökké nyár van.
A naplementés utcák
széleit sóval bugyolálják be.
Fehér köveken csiszolják sarkukat
derékszögre a bámészkodók.

Farkas Arnold Levente

Csigalélek és más versek

Hajnalban a néma sötétség
fodrozódik a hidegben. Szűz
ragyogással telve az égbolt.
Csigalélek nem jó...

Birtalan Andrea

Ha úgy – versek

Boldogok nem leszünk mi lesz velünk
Ha sosem leszünk akkor úgy halunk meg
Hát így leszünk bolondok s összefűz
A sosem boldog sosem-életünk

Tim Mariann

Hangtalan befagy és más versek

Szívében színes szalaggal belép a házba
lobbanó árnyéka foltot vet ruhádra
ne hidd, nem csak vendég, beköltözni jött
nem táncoltok többé, harc nélkül győzött

Polgár Kristóf

A környék legszebb szobra és más versek

Elsorvadt ínyek tartják
ki nem vert fogait. Ilyen kénszínű
mosollyal kedveskedik pultosoknak,
halárusnak, jegyszedőnek,
apácának. Nem jár templomba.

Tamás Lajos

Örökségem és más versek

A nagyapámban elpihentek
A vádoló és sajgó harcok.
Az oltott ág bimbókat hajtott
S a fakult múltat úgy őrizte,
Mint kontár a művészi rajzot.

Fehér Miklós

nagy embernek készülök és más versek

a kedvenc kávézónkban zsebre dolgozott a pincér
egyik nap kétszázhúsz
másnap kettőhetven ugyanazért.
jót röhögtél de odaadtad

Balázs F. Attila

az elsüllyedt város és más versek

a digitális óra fegyelmezetten vált
a homokóra pereg tovább
halk sercegéssel derűsen
űrhajóban lehet ilyen moraj
biztonságos siklás
egyik bolygótól a másikig

Juhos-Kiss János

Míg van magyar hazánk

Veri az ördög a feleségét. Dante

Poklában az ördög mindenre képes.

Veri az ördög a feleségét,

mint eső a rossz bádogtetőt.

Motesiczky Gábor

Rondó és más versek

A szépség mércéje
egy-egy aprócska hiba
Piciny szeplőcskék
mint életesszencia
Szemek fényes tükre
ahogy elvarázsolva
lesnek a holdba

Zelenka Brigitta

Istenkarcolók és más versek

Én nem tudhatom, milyen korok jönnek,
a prognózis ma jóra nem mutat,
a fejben zúgó gondolatköröknek
miféle tudás épít jó utat?

Z. Németh István

Még néhány és más versek

Délben a napon már jólesőn elhever.
Látja az égen nappal is a csillagot.
Már hogy lenne az űr a legvégső
határ? Fájó pontjait tapogatja.

Szomi Béla

Gyönyörű álmom

Ó, te gyönyörű álmom,
miért fakult beléd fiatalságom,
miért hagysz gonosz boszorkányok
karmaiban erőtlen szundikálnom át
létre nem jövő évszázadaimat

Szabó Zoltán Attila

P. S. (Petőfi-puzzle)

Higyetek nekem ti, akik
Fáradoztok kincsekér’:
A föld minden gyémántjánál
Egy pár szép szem többet ér.

Gyetvai Balázs

Felül kell múljalak – versek

A napsugár nem részhalmazom,
Itt mindig a birodalom bukása játszódik,
és ha nem, olyankor furcsának érződik,
mikor béke van, és kivilágosodik az ég.

Büky László

Sejthető világ

Még sandán virult a sárga péremizs,
Szorgoskodott egy illatos méhe rajt.
Lassan múlhat el virága, szára; majd
Gallyakon levél s a lélek fénye is.

Liszák Lili

Fentről lefele és más versek

Ázott zajban hallgatnak csontjaim,
de ahogy elég ajkamon a hó,
fejemen átkozott kakukként fészkel
jégvirág, majd töviskoszorú

Farkas Wellmann Endre

Kutyavers

Idegen tőlem az életem.

Kutyaszart gyűjtök egy metropoliszban.

Isten, kegyelmezz énnekem

és azoknak, akiket 

a kutyák tesznek jobb emberré

és semmi más.

Blazsanyik Zsaklina

Katarzis

Tocsogó vízben,
Az esőtől vétlen,
Üveges szemmel,
Némán meredek előre.

Mazula-Monoki Zsuzsanna

Hétköznapi tragédiák és más versek

Azt kérted, hogy legyek felhő.
Felakasztottál az égre.
Ismerős arcot kerestél bennem,
lágy formát,
öntudatlan kerekséget.

Klemm József

Vándorúton

Isten gyermekei ólomszín
eget néztek, fürkésztek,
parányi rést, netánha repedést
keresve boltozatán.
Mögöttük én is.
Utánuk én is.

Bánfai Zsolt

Születés és más versek

Mindegy, hogy álmodban,
lósörénybe kapaszkodva, vagy szirom-
csendben futsz alá, mint a vér –
távol a sziklától barlangba torkollik a tér

Partmann Tibor

Építőkockák és más versek

Lélegzete szálanként tépi
ki hajad, simítása nyomán
felhasad bőröd, csókja által
egyre kopárabbak lesznek
mondataid, tekintetétől
halványul arcod.

J. Simon Aranka

Az a pillanat és más versek

Porszagú régi fiókban mállott papírok,
foszló emlékek riadnak kezem nyomán.
Tétova napjaim közt elfolynak éveim,
könnyem, sóhajom. Halált szül rideg szobám.

Viola Szandra

Alexandria és más versek

De ezen az estén, olyan szépen, mintha hímeznék a perceket,
egyszerre lépegetnek, egyszerre sóhajtanak,
egyszerre kapcsolják le a villanyt,
egyszerre fordulnak egymás felé ágyukban,
két, nagyon távoli ágyban.

Balajthy Ferenc

Egy törött, egy bújtatott és más versek

Magamnak való én, ha alig másnak,
Egy Isten kárvallottnak (ki)kiáltott. –
Néhány levelet raktam családfánkra,
S így lettem, őseim által megáldott!

Kolev András

Doppelgänger és más versek

Kutyák ugattak néma holdat,
a lélek félt, de földet ért.
A vérerekbe mart az oldat,
ki fog fizetni mindezért?

Móger Tímea

Lárma

Testek (h)arca
A seolba tart
Élő jóslat a halál

Oroszi Armand

Éden

A tudás fájáról étkezem,
egyre gyöngébb a két kezem.
Nem értem. Hisz azt mondták,
jó lesz, ha ezt teszem.
És mégsem. Az emberek
végtelen bűnének súlya
nyomja lelkem.

Dévity Tamás

kaszáló

egyes illatok visszahozzák mindazt, amit a kaszálótól kaptam,
alaposan szétnéztem, hacsak lehetett.
ilyenkor látni véltem kevesek szeme világát,
enyém volt itt minden!

Jóna Dávid

A teknős és más versek

Befejezetlen múlt.
Ezt nevezik mifelénk jelennek.
És annyi hatalma van, amennyit adunk neki.

Eszteró István

De hát kapitány… – versek

Ó, a svéd Paradicsom príma helyet
foglal el pokoltól égig érő kőris-
fájával mindenféle paradicsompiacok
paraméterén

Csík Mónika

Isteni étek és más versek

felhők csuhája
rojtosan foszlik, pőrén
didereg a tó
*
fűpaplan alatt
szunnyad a domb – madár
füttyére ébred

Szathmári Dominik

Gravitáció és más versek

úgy nézek ahogy az
akváriumba szorult
halad az üvegfalra
rád utalva egészen
hogy észrevegyél

Csongor Andrea

Teljesen hiányos – versek

Utam a teljestől a hiányosig vezet,
a fortélyosan tagolttól a szerkesztetlenig,
csillámló jelzőkön, értelmezőkön át,
a magyarázó frázisoktól a csupasz utalószóig,
a kötött alárendeléstől az alanytalanhoz,
a tökéletesre csiszolttól a dadogás felé.

Csontos Márta

Ballada a gyóntatószékben és más versek

Hajnal van. Ablakokba falazott
világosság remeg, én meg itt
nyújtózkodom az álmok tenyerén.
Az idő fölénye kicsit elkedvetlenít.

Monoszlóy Dezső

Töltésszimmetria

E században, hol oly gyorsan kiosztott
áldás és átok
fekete-fehérre szálazta szét
a szimmetrikus világot

Kövesdi Károly

A házunk

nem új valakié volt azelőtt még azelőtt
is valakié talán az első látogató őseié aki
egy orrszarvúbogár volt a teraszon
a sötétben érkezett akár egy miniatűr
helikopter nagyot koppant és hanyatt
vágta magát bedobva a klasszikus bogártusát

Hodossy Gyula

Takard be a múltat

Takard be a múltamat mindazon szenvedésekkel,
amelyeket át kellett élnem, az összes megholttal,
akik időnap előtt itt hagytak, az összes faággal,
amelyet a mosolygós fákról emberi kéz tört büntetlenül.

Kovács Balázs

készülődés és más versek

mint a puhadrótos műfenyőt.
néhány ág végét felhajlítja.
a cérnán lógó üveggömbök
porán keresztül szebbnek tűnik,
amit benne lát.

Szauer Ágoston

Karácsonyesti képek és más versek

Magányos messzi lámpa.
Nagy macska fut haza.
Ablak. Egy percre tárva –
gyermekkorunk dala.

A. Túri Zsuzsa

Hazatérés

Csupa csillag, ragyogás az égbolt, sűrű a csend: szinte már zene,
ugyanaz az érzés, ami rég volt: megborzongsz, les rád a Hold szeme.

Lent a kemény, sárba fagyott utca, fent a Tejút: fehér fényözön.
Lábadnál málló levél, hóbucka a kapuhoz vezető kövön.

Lőrincz P. Gabriella

Otthagyott élet

Otthon rozsdás víz folyt a csapból
És olyan gyenge volt a wifi,
Hogy néha eltűnt a külvilág.
Most üres lakásfalak őrzik emlékeinket,
És az otthagyott ruhák.

Simek Valéria

Üzenet és más versek

A készülő eső ájult morajlással
megriaszt. Az ég alacsonyan
jár felettünk, ránk ereszkedik.
Egy vég nélküli üzenetet küld,
rongyait teregeti a tájon.

Kégl Ildikó

hallgatás és más versek

lehetne akár anyagtalan, illékony,
de iszapsűrű és csupa sikoly ez a mi
hallgatásunk, feltör a járólapok közül,
betölti a szobát, elkapja a lábunk

Krausz Tivadar

Csillagkapu és más versek

Szomorú múzsa!
Szíved szárnyalását
siralom, sérelem,
neheztelés,
keserűség
tartja fogva.

M. Fehérvári Judit

Pessoa újholdja és más versek

Lisszabon egéről csillagok hullnak
meztelenek akár a héjuktól fosztott
kagylók és elporladnak ha földet érnek

Kolev András

De mégsem és más versek

Én úgy vagyok, már győzni sincsen kedvem,
csak nézem itt a falfehér szobát.
A több helyett jobb gyógyszert kéne szednem,
hogy az legyek, ki végül megbocsát.

Gyetvai Balázs

Belső növések

A belső vázak mozdulatlanságában
hamuszürkére üszkösödik porhüvelyem.
Idehallani a széttört idő fájdalmát –
a rések szűkösségében nyílok ki;
hol kinövöm a kinőhetetlen magamat.

Farkas Arnold Levente

A tévedés

Szégyellhetném magam, de oly
csodás a zöld, a csöndre nincs
szavam, elkorhad majd a föld.
A tévedés talán ölel

majd másikat, nem folytatom
tovább a néma árnyakat.

Szondy-Adorján György

Ősz – versek

Nagy hegyek meredélyéről leérve,
kis halmon, a fűben, elheveredtem,
valamivel arrébb, a hegy
mögött, divatba jött ismét
a mályvaszín, s a szükségállapot

Léphaft Pál

sánta angyal

némán hulló
almáriumgomb
a fáradtan
szikrázó
öreg tejúton

Petőcz András

Házasság

Meg kéne házasodnom,
hogy valaki majd vigyázzon rám,
amikor magatehetetlenül bámulok magam elé.

Szilágyi Ferenc Hubart

Nyugtalan tüzek és más versek

Kerestem én a jót, amint lehet –
reméltem illatod s a csábos ihletet.
E száj virága múzsa rúzsa lesz,
de jaj nekem, ha szívem gúzsa ez.

Demeter József

Versenkéntiáda és más versek

Az ég kérődzik – nyers műhavat.
Fagyforrón, mit, miért nem szabad.
Gépi pelyhek zendülésében,
Zenél a táj – kacér fehéren?

Zalaba Zsuzsa

Őszi fuvallat és más versek

Látom a végeken túl
az aranyló sivatagot,
katarok, bogumilok
fénylő fáklyáit.

Fellinger Károly

Gulyás és más versek

Nagytestvérem, Olivér
rám parancsolt,
hogy én gyújtsak be ma
a bogrács alá.

Verebes Ernő

Szelíden

Szelíden, az elvaduló kertben
Gazzá silányuló virágokat nézve
Hallgatózunk ledöntött kerítések felett:
Egyszer a mi időnk is eljön itt
Festetlen, őszi vásznakon
Megörökítve órát, napot, éveket
Pacsirta-győzelmet, keselyű-vereségeket

Szögi Klaudia

helyi érzéstelenítés

nyitott lengőajtó. a csempékről párolog
a harmat. a beteg gondot visel magára.
már képes egyedül mosakodni. felmerülni.
szalagot kötök a derekamra ha ugrok.

Acsai Roland

A játszótér éneke

Hallgatjuk a zakatolását
az elsuhanó gyorsvonatnak.
Nem arra megy, amerre laktam
hajdan, várnak rá másik pályák.

Lőrincz P. Gabriella

Jegyeket, bérleteket

A vonat ablakát csak az eső mossa,
Padjóját csak az elhagyottak könnye.
Mozdonyok, sínek, állomások,
Minden egyetlen hálózathoz kötve.

Lackfi János

Legyedem-begyedem

Hej, legyedem, hej begyedem,
tengertáncot jársz-e velem?

Csókoltatom kiskegyedet,
a hálóból kiszedjelek?

Kivegyelek, megegyelek?
Egy falattal mire megyek?

Forbáth Imre

Van egy város

asszonyok járnak ott talpig feketében,
s a gyermekek szeme tágra nyílt vadul,
hol egykor transzparensek tarka fénye táncolt,
a csillagfény bíbor tócsákba hull

Juhász Zsuzsanna

Post és más versek

Alkalmassá váltam a felfalatásra,
kezem-lábam ép,
liánálom az én múltam is,
fejem nagy,
akár a párnátlan alvó csecsemőké.

Kövesdi Károly

kivégzőosztag a kertben és más versek

mintha valami roppant hajócsavar
dohogna odakint a szilvafák alatt
a kataton csillagtalan éjben
mint az elszabadult hidrák
pattognak az elvágott gyökerek
valaki szántja a föld óceánját

J. Simon Aranka

Ősz hangjai és más versek

Szeretnék elmerülni
éj sötétjébe, csöndbe takarózva
bámulni a feszes ég alatt
pislákoló mécslángként táncot járó
titkokat üzenő csillagokat

Legnézettebb
2024. április 20., 10:01
2024. április 18., 10:31
Legfrissebb hírek
2024. április 21., 09:11
2024. április 20., 10:01
2024. április 20., 09:53