Viola Szandra

Trianonra

Minden egyes leélt napodnak

létezett egy ideája,

mielőtt eljött,

és létezik most is.

De száz éve nem úgy élsz

és nem akkor,

de legalább ott.

Bogdán László

Egerek, erődök, őszirózsák, garnizonok

Párhuzamosan zajlott két nagyralátó élet.

Minek következtében én így vagy úgy, de élek!

Rigmusokat firkálok, fejfára, sírkeresztre.

Idézem kósza árnyuk, míg el nem nyel az este.

Vagy a nagy sötét erdő. Violát is hívhatnád!

A derengő tisztáson, ki tudja, kik várnak rád?

Verebes Ernő

Járókában

Néha felnőtt lesz a gyermek.
Ilyenkor kicsit már olyan,
Mint akit sűrűn megvernek.
Olykor gyermek lesz a felnőtt.
Hullani csak az érettnek szabad.
A felnövés ára egy némajáték,
Ki megszólal, dadogós marad.

Szécsi Margit

Versek

Ó majd kitűz az ország,
kénytelen vállal,
bajban elhenceg véled:
sajgó virággal.

Éltető József

Aszály

Már-már zöldesen csorog a fény

Már-már méregzöld táncra lobban

Valami pokoli láng

Vasszürkén vonaglik a délutánban

Egy sovány katáng

Lencsés Károly

Gyár és macskakő

Cementlészín pocsolya világodban billeg, inog a macskakő.

Benne ferdének tűnő gyárkémény mását fürdeti a holdfény.

Szürkére ázott fáradt, városi tűzfalak törnek lábnyomodba-

Összeroskad, egyetlen örvény szívja el a kutató fényeket.

Manczúr Máté

Versek

Valahol az északi szélesség

negyvenhetedik és a keleti

hosszúság pont tizenkilencedik

fokánál mondtunk végérvényesen

fel egymásnak kedden, szótlan ülve.

Horváth Kamilla

Versek

Testem formázod,
torzóm torzul,
fejem fordul,
kezem készül,
arcom szépül.
Kész vagy.

Tényleg ilyennek akartál?

Dimény H. Árpád

Versek

 

aztán már az olaszok sem énekeltek

csendben gyászolták halottjaikat én is

elkezdtem számokban határozni meg

az életemet összeadtam az együtt-napokat

majd kivontalak belőle és kijött amit már

tudtam hogy egy nagy szar ez az egész…

Böszörményi Zoltán

Darabokra tépve

liliomszínű ragyogásban

lépteimet írom

a darabokra tépett

tájra

Kovács Gergő

Versek

ugyanakkor a gyermekkorom legelső felnőtt
gondolata, a szántóföldek, patakpartok
és bitumenes focipályák látomása vagy
bennem, ne szűzies látomásokra gondolj,
dehogyis, hanem friss ondóra és
kamaszkori derűre, amikor a borízű
és földszagú láng körbenyaldossa a magukat
elfelejtő és újra megszülő évezredeket

Gyurácz-Németh László

Jóslat

Három szerelemből

kettő magától hal

Galló Kovács Zsuzsanna

Versek

Ma halt meg Palikám,

mondta nagymamám

minden év február hatodikán,

s mesélt az aratásról,

a keresztbe rakott kévék

gabonaszagáról

Lázár-Szűcs Anikó

Versek

A szerelmet nem
ajánlom senkinek
de a szerelem
a bátor döntés

Szőcs Géza

A sírrepülők – Részletek a Liberté 1956-ból

A sírrepülő nyakában messzelátók, felölti furnér ingét, kátránypapír kabátját, a sírrepülő testvérei a zsiráfok, struccok és elefántok...

Szilágyi Domokos

(Álom a repülőtéren)

ismerős szemmel mosolygunk egymásra, magára ismer bennünk az anyag

s a vágy, a vágyunk, mely a szárnyaló gépek nyomán röpül lankadatlan,

hogy mindent belásson, ami az íves égbolt alatt s fölött feszül

Radnóti Miklós

Második ecloga

Jó messzi jártunk éjjel, dühömben már nevettem,

méhrajként zümmögött a sok vadász felettem,

a védelem erős volt, hogy lődöztek barátom,

míg végül új rajunk feltünt a láthatáron.

Bártfai Attila Márk

Versek

Nincs mese. Valakinek el kell kezdeni végre,
az emberhez méltó, istentelen befejezést;
hisz ismerünk mindent, mit ismerni érdemes,
és tudjuk, hogy csak a boldogtalanságra elég az.

Szeder H. Réka

Versek

Érteni általad, és átadni magad.

Mert a lélek hasonlóan rezdül, s így őt adod vissza,

magadon keresztül.

Benyhe István

Egy csepp vers

Lüktet a szó, örvénybe mélyed,

sodrásában fuldokló fények

emelik tajtékos magasba,

hol habtükör-fény néz a Napra.

Ajlik Csenge

Versek

Nem mehetek vissza.
Túl biztos tudni az időről és a szabadságról.
Időtlen nemtelenségben megismertem,
szeretni csak gyereknek lehet.

Veress Gerzson

Versek

(...) minden versemben kicsit meghalok

mint szeretkezés utáni űri csöndben

ellobbant csókok tájfun-évadán

árnyéktalan riató kegyelemben

minden versemben kicsit meghalok (...)

Lackfi János

Az élőhalottak zsoltára

Uram,
mi, a te báránykáid,
roppant jópofa gyerekek vagyunk

Gelu Păteanu

Levelek a Fekete Madonnához

Jaj, fürödj vissza minden esettségbe,
ölj s halj az ősi rendelés szerint!
Marcangolj vissza a reményszín égbe

Sinkó Adrienn

„A léleknek minden határ szabad”*

Selmeci diákkor sosem hitt mesékké
vált kormos, zsírfoltos papírok hátán,
ahogy leveses fazék, kályhák, gyerekek
és irodalom között forgolódtál.

Luzsicza István

Versek

messziről jöttként a messzi földben
egy darab Felvidék Kárpátalja
el kell mondjam hátha meghalljátok
el kell mondjam hátha más is hallja

Szilágyi Ferenc Hubart

Versek

Holdleány-kedvesem

vissza mint szent tekint,

bűvöl és bájolog,

pőre szép melle kint.

Lakinger Tibor

Versek

A lényeg,

hogy ott legyen.

Mögöttem a vörös szőnyegen,

mint többi édes kis senkiség.

Mátyás B. Ferenc

Versek

silbakot álljunk élőhelyünkön

mint Hargitán délceg fenyők

s ha kell mondjunk szent imát

és illatos gyantát könnyezzünk

mint a darabolt tűzifák

Koncz Tamás

Közösségi magány

És itt e széltől óvott emberáradatban,

Oly sok, kinek a magány lett párja,

És megannyi alak e társtalan világban,

Egyetlen társát a magányban látja.

Vernyik László

Versek

Árnyék vagyok, öl a naplemente!

Egy lekapcsolt lámpa is kiolt…

Sebezhető lidérc, ki Veled már

eggyé vált, örökre összefolyt!

Radnai István

Versek

a múlandó köt meg amikor letelt
táncol az élet határán a véletlen
szólít az úr de benned kő és jég terem

Herman Sándor

A keselyű

Egy undok andoki kondor,

éhesen már csak az evésre gondol.

Jólesne egy kóbor komondor!

Suhai Pál

Húsvét után

Íme, a földed, föld lakója. Tornyozd

csak, sírodon kihajt. A pőre kőzet

is, tűnt havak nyomán, megéled, tőzeg-

mohába lép a láb, erjed a komposzt.

Szegedi Kovács György

Versek

Aki kijelentéseket vett
az örök bölcsességtől,
most újra gügyög.
Végül már azt sem.

Balázs F. Attila

Versek

az ég beborult fölötted,
mint olvadt ólom
folynak az esőcseppek
álmaid savas esője

Nagy Zsuka

Versek

mikor azt hiszed, valami régen elmúlt, rád ront,
váratlanul, és fojtogatni kezd.

Berde Mária

Asszonysírás

Ki tudja, mennyi salakon,

Ki tudja, miben itatódtál,

Mily hullámban, milyen vakon.

Marczinka Csaba

Versek

                 Negyedszázada

                  immár, hogy minden tavasz

                  rosszul végződik…

                  – most „rákontráz” a sorsra:

                  végromlást is elhozza?   

Knyihár Ildikó

Vigasz vers

Amikor becsaptál Amerikában –

s nem engem.

Pontosan nem.

Valaki sokkal szerethetőbbet.

Át akartam festeni az eget.

Márkus András

Napoca slam

Kolozsvár, mostoha anyám

Ki meg nem szül, csak fölnevel

Kolozsvár, te vagy pótapám

Ki majd kertjében földel el

Orbán János Dénes

A téli éj, Kolozsvár

Attilás téli éjjel,

Kolozsvár, hátradőlök

a széken, és az asztal

sarkán szivar s csak ennyi.

Horváth Ödön

Romlottságunk mozgalmassága     

Ajkunk széle kipállik. A behabzsolt örömtől

elér a tivornyák csömörje, és utálat

párolog bőrünkből; lelkünk hiába szűköl,

nem mozdul belőle a testnek drága állat.

Hétvári Andrea

Utolsó vacsora

Mint aki most már inkább levetkőzné

a testet, ami hol szorít, feszül,

hol pedig méretre igazítva

lóg a fogason, bölcsen, egyedül,

 

úgy ring a fán a túlérett gyümölcs

Fecske Csaba

Versek

ó azok a régi szép idők

mosolyba öltözött drága nők

a nyarat bőrükön viselők

a szégyenlősök a nagymenők

Drescher J. Attila

Versek

tél volt s a hó friss pelyhekben hullott

jöttél szembe én meg rád nevettem –

Csak lélekjelenlétemen múlott

hogy azonnal beléd nem szerettem

Lázár Balázs

H. úr hazaér

Nem ment messze, csak a kisboltba tejért,

hogy reggel kakaót s gabonakávét

ihassanak a gyerekek s Ophélia.

Gere Nóra

Versek

Talpam karcolják a háztetők,
térdem remeg, de
nemsokára enyém itt minden
ablakpárkány és macskakő.

Muszka Sándor

Hazamegyek

Próbálok folyton nem rád gondolni

Kitalálnék bármit magamnak

Megtudnálak s magam is fojtani

Elképzellek hát anyagtalannak

Regős Mátyás

Versek

Elment a Misi és senki nem látta.
Búcsúzott a szatmári brigád –
mécsest, kevertet raktak ki a társak.
Az építkezés csendben folyt tovább.

Csongor Andrea

Versek

De nem azért, nem is a praktikum miatt!

Berendezett szoba, belakott, letisztult,

 csak az, amit ő vitt be, csak amit nem engedhet ki,

csak az a lehetőség. Ami a keretek közti.

Fekete Vince

Drón

Ó idő múlásának percenései ó az

az élőlény riadalma hogy nincs

nem lesz többé már ami van

Ráday Zsófia

Versek

A világ egy szőrös altest
Freskója a házunk falán.

Albert Zsolt

Eltévedni indulok és ha lehet beléd szaladni

Eltévedni indulok és ha lehet beléd szaladni.
Legurul a szekér, végig a domboldalon,
derékig ér a fű, mellkasomban erdők zaja,
felrázott párnám alatt cigány hegedül.

Stonawski József

Versek

azután a semmiből hirtelen
fejünkre esett egy vesztegzár,
önkéntes hajótörés

Farkas Gábor

Játék és eszme

Játék s eszme között félúton a líra, de olykor

félek a megfeketült, bársonypuha disztichonoktól.

Nincs árnyékom után más, én építem a sáncot,

 

mert megvámolják a határon lelkemet. Így lesz

szó alkotta limes minden hajdani vers.

Dezső Katalin

Határvidék, öreg beton

hogy nem szabad a legvégére maradni

amikor már nincs lemondás

kényelmi következmény nem lenni többnek

lépcsőreccsenésnél

szekrényrogyásnál

 

Szőcs Géza

Versek Kolozsvárról

 

Azontúl még jó ideig, valahányszor átmentem azon

a Szamos-hídon, mindig téged hallottalak a vízből.

Böszörményi Zoltán

El nem küldött levél Orbán Ottónak

Itt állunk, Ottó, az azóta eltelt századik év utcasarkán,

és nem tudunk mit kezdeni magunkkal,

megbénít a metsző fájdalom, elönt a tehetetlenség dühe

Bálint Tamás

Szennyes (részlet)

Gyorsan történt minden, pisszre szakítja el őket

négy-öt aláírás szétkenve a jegyzeteken, hogy

szólni, se lépni semerre esély többet ne lehessen.

Bánfai Zsolt

Versek

éltem én is, mint kőszobor –

ártéri krisztus a víz alatt

ifj. Géczi Lajos

Versek

Belső sóhajod vagyok.

A tőled kapott cigaretta

Füstje ég kezemben. Nézem, milyen szép ez a délután.

Szondy-Adorján György

Versek

Miféle világra néznek bágyadt ablakszemeitek,
miféle világ néz rajtuk át rátok, vezénylő
kezünket kapjuk a szánkhoz, szent játék a nyelv

Nagy Zsuka

levelezőlapok egy kontinensre

vártalak valahogy kiment a fejemből hogy nem jössz

eltűntél a térképen egy nagy pacán

gyűlöllek is mint Catullus

Marcsák Gergely

Partok között

Mintha csak szirének laknák őket,
Hívnak e szigetek szüntelen.
Apró halászkunyhók guggolnak a
Nynäshamn közeli szirteken.

Nagy Lea

Versek

inkább elhisszük, hogy ami kint van, az is

változhat, és nem csak mi létezünk ebben

a nagy rohanásban, hanem tényleg szép

vagy, és hogy nem csak kémiai folyamat

a szeretet, hanem atomjaink hasadásában

is van valami szenvedély, valami pátosz

Géczi János

Versek

Apám a bőröm vásznában lakik.

Művévé váltam az emlékezésnek.

Amióta tapasztalom, miféle

 

változásokra képes az anyag,

Farkas Wellmann Endre

Centenáriumra

a történelem mindig furcsa játék

a nemzet pedig mindig feladat

ha csönd van éjjel, ma is hallani

mind ott sírunk a versailles-i kert alatt

Lőrincz P. Gabriella

Rész

Fák vagyunk. Bölcsők, asztalok, koporsók.

Férfikézben tőr, asszonykézben kanál,

Elsők és utolsók.

Keszericze Károly

Köszönet

előbb vagy utóbb,
így hetven tájékán,
tudom, rám talál

Csornyij Dávid

Az én apám

Az én apám van.

Az én apám nincs.

Az én apám talán,

talán nem is volt.

Vári Fábián László

Nyolcsorosok

emlékim halmazát

unottan átrakom

apró dó-zi-sok-ban

pazarlom szét eszem

végül – giling-galang –

maszkomat fölveszem

Szentmártoni János

A világszelídítő

S ilyenkor a kolozsvári utcák

elfutnak a gödöllői dombokig,

megnyílnak terek,

évek masíroznak át láthatatlan kapukon,

amiken oly lendülettel hordja át a szél diófám leveleit,

hogy nem győzik söprögetni a Mátyás-szobor körül.

Benyhe István

Merülés

Megállhatunk, hogy múlttal betelve

hullám mossa el a kábulatot,

míg a rozsdás horgonylánc elenged

s elnyelt szigetünk ismét úszni fog?

Konrad Sutarski

Trianon

Hol vannak igaz barátaid

a láthatáron sötét felhők gyülekeznek

csupán turul kering a sassal fölötted

Lázár Balázs

Egy diktátum margójára

Negyedóra alatt írták alá az ítéletet

elegáns rablók, frakkos gazemberek.

Negyedóra alatt írtak felül ezer évet,

századokig hat a tintába rejtett méreg.

Ilyés Krisztinka

Trianoni kirakós

Szélcsapás kócolja a rövid hajfürtöket,

összetört rádiókat játszanak, a romhalmok

között kergetőzők nem értik egymás

szavait, szétzúzott csontokba

botladoznak a gyereklábak.

Demeter József

Versek

Itt vagyok! Éhes Cethal

A telehold. Én es figyelem.

Jónás szerepét Kire

Osztod – koronavírus

Idusán – gyógyító Istenem.

Becsy András

A falióra

Mind együtt ismét. Fent egy falióra,

kvarc?, kérded, nem, rázom fejem, csak néma,

egészkor szól csak, ez a fogyatéka,

letört, nézd, a másodpercmutatója.

Nyári László

Versek

sok időigényes és pacsmagolós dologra képes

az ember, ha szerelmes

Szilvási István

Cetli

egy könyvjelzőnek használt
újságszélen leltem gyerekírásom:
semmi sem olyan hasznos, mint az álmok.
Kötelező olvasmány volt. Tízévesen
könyvjelzőztem azt a részt, ahol Gergő és Éva…

Sántha Attila

A molvánkai csárda

Lukácsmária dédanyám

szíjas, szittya fiatalasszony volt,

olyan hosszúarcú, kaukázi típus

Szőcs Géza

A sétatéri hattyúkról

 

Új hattyú jött a Sétatérre.

 

Vajon most merre úszhat Léda?

s merre menekül Holsztomér?

Kürti László

Versek

úgy vagyunk szépek, ahogy ez a fa,

olvashatatlanul elkérgesült szerelmes

monogramokkal az oldalunkon.

Csillag Tamás

Versek

Önéletrajz, amerikai: kompetenciák, adatok,

számok. Mögötte én. Születtem: nyolcvanhét

telén. Fogamban amalgám, fém és higany.

„Ölni szeretnék, mint mindannyian.”

Farkas Árpád

A szivárgásban

fenséget kiold, sodor lázat,

szent tartalmaimból kiforgat,

mossa nyelv alól

az ezeréves, barlangfényű szókat,

s a megtartó, illő igéket,

mint a sav a fémet,

hűs égéssel kikezdi

Barsi András

Bohócdoktorok

…s kilépve akár összerogyhatsz,
de bent még örömet okoz
minden botlásod, minden tréfád,
mind, amit értük megteszel.

Szathmári Dominik

Versek

minek

minden csoda

úgyis csak a nyugalmad várom

mi megszokott könnyű egyszerű

és nincsen benne semmi különös

Kassay János

Búcsú a lövészároktól

Itt maradsz már

Kacskaringós lövészárok,

Szakadjon rád,

Ezerféle nehéz átok.

 

Itt maradsz már

Te vesztőhely halálvölgye!

Magyar fiúk

Élve halva temetője...

 

Bánkövi Dorottya

Versek

Az asszony arra gondolt,

amikor ő ennyi idős volt,

épp elszúrta az életét,

imádkozzál érettünk

Elekes Ferenc

Én nem tudhatom

Mindig van valami közöttünk,

valami hullás,

valami elfelejtés.

Csíki András

Feltámadás előtt

Csak lesünk. Istennek ennyi szolgáját/gályáját

még nem látta a nép ríltájm (sic!), nem

ennyi fogadkozást és félkegyelmű

megfejtést, összecsapott esküvést,

elmért elméletet, színpompás magánszámot,

oda-vissza linkelt videóörömöt

Főcze Kornélia

Akarsz-e játszani?

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni?

Akarsz-e online, online játszani?

Akarsz-e együtt a dark-ok-ba menni?

Lélek nélkül világot váltani?

Csepcsányi Éva

Versek

A böjt lélektana: én nem rágok többet a világból, és

a világ is kevesebbet egyen belőlem Nagyszombatig.

Regős Mátyás

Versek

Arra gondolok, mit tenne ma Fedon, hogyha túléli azt az évet, ha Isten nem tolakszik belém, ő pedig megmarad. Akkoriban vittek el óvodába, a halállal is akkor találkoztam, mert Nagymama meghalt, szóval épp mikor kellett volna, elment ez a gyönyörű lángész.

Polgár Kristóf

Versek

Írnak a kísértetről, halott hercegről,

halott királyokról és halott anyáról.

És írnak az én halott Ophéliámról.

 

Yorick, ha ezt látnád...!

Eldobom a csikket, és kiváltom

a retúrt.

Marcsák Gergely

Versek

Nézted csak az üres turnyikot,

érezted, hogy semmit sem bánok,

a folyosó kopott plitáin

zúgtak gurulós csemodánok.

Bék Timur

Versek

Az Alkotónak most figyelnie kell,

mit hagy meg, mit vesz el, mit hoz át,

mert éppen megalapozza a gépek

leendő teremtésmítoszát.

Siska Péter

Versek

Az égre gondolok,

de csak a porladó
fogaimat
érzem

Gál János

Versek

A szerzőség szentsége. Ezt sértetted meg, amice, mondhatnám.

Azt is mondhatnám, hogy nem jól végzed a munkád.

Ecce homo, aki csúf prózává tette a fennkölt

hexametert! Versem címét bátran lefokoztad

verssorrá, s megváltoztattad a „rossz” helyesírást.