Birtalan Andrea

Mikulás és más versek

Havat seper a virgáccsal
tél idején a Mikulás
Hófüggöny mögül kilátszik
Piros kabát, barna szán

Juhász Kristóf

A farkas és a tündérleány – versciklus

Mióta a világ forog, azóta futott a farkas
Eleget futott, nyelvét lógatta, szomjazott
Jött egy tündérleány, nyelvére ült, mancsába ült
oltotta szomját
elvette éhét
megkente szemét
aztán a farkas a hátára ültette a tündérleányt

Juhász Gyula

Karácsony felé

...Bizalmas szívvel járom a világot
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.

Lázár Kinga

Rontás és más versek

az állatokat ismerem
a lüktető testek melegét
a deltaszerű duzzadt ereket a csuklókon
a halánték rángó idegét
és persze a harapást

Dsida Jenő

Közeleg az emberfia

Tudom, hogy közeleg már a jó ember fia,
aki nem tőlem és nem tőled kap életet.
Néhány pásztornak, akik sohasem öltek
nyulat, nem hordoznak emberölő
szerszámot, megjelenik az angyal és
megjelenik a csillag és tele lesz dallal
a decemberi hegyoldal.

Jóna Dávid

A Déliből - versek

Megbotlik a hajnal,
könnye hull a fűre,
köntöst vált a reggel,
most épp krémszínűre.

József Attila

Részeg a síneken

Jobb ökle mint a talpfa olyan kemény,
Úgy alszik mint rég, anyja meleg ölén.
Ruhája rongyos. Még fiatal; legény.

A Nap se kél, az ég hamuszínre tört.
Egy részeg ember fekszik a síneken
És messziről lassan dübörög a föld.

Babits Mihály

Ádventi köd

S én mint kinek
nagy versenyek
tétén végső
reménye remeg,
szorongva kérdem,
mit rejtenek
e függönyök
s az istenek?

Balázs Béla

Emigrációs karácsonyi ének

Ne nézz vissza szegény párom.
Túl vagyunk már hét határon
Köd előttünk, köd utánunk,
Ki tudja, hogy merre járunk?

Szabó Fanni

Az áldozat Isten eledele

végtagjaim visszatartanak, meg kell tőlük szabadulnom,
át kell alakítanom magam, hogy felismerhetetlen legyek,
láthatatlan az itteni szemeknek

Kovács Újszászy Péter

Először vagyok itt és más versek

A tenger közepén állsz.
Tekinteteddel hívod a ménest.
A lovak körbeállnak.
Nyerítésük hozzád szól.
Összerezzenek.

Radnóti Miklós

Téli vers

Hó, hó! fekete szemekben
sötéten fénylik az ég, rossz
bánat sír a lámpák alól és
száll elárvult terhes asszonyok
foganó átka, holdas
pocsolyákból a férfi felé.

Czóbel Minka

Hóvihar

Fázik a boszorkány,
Vékony kis ruhája
Testét nem takarja,
Elfagyott a szárnya.

Dsida Jenő

Hideg téli est

Életünk hulló karácsonyfáján
halkan repesnek a lángok.
Fölöttünk és bennünk hömpölyög
a hidegáramú csönd.

B. Mihály Csilla

Pannon éjszaka – versek

Alattam könnyű bárka lebbent,
hunyorgott néhány vadkacsa,
a nádas, holdezüsttel megkent,
felszisszent, mintha vallana.

Lévai Aliz Mária

Porcelánváros – versek

Négy fal között történsz,
vakablakon keresztül lát a világ –
nincs bizonyíték létezésedre.
Gondolkodsz, ki vagy
de nem találsz megfejtést,
csak mellkas középi szorítást.

Szilágyi Ferenc Hubart

Őszi versek

A dér kiült a korhadó avarra,
fölötte szél, alatta hangyaboly,
s a veszte hangtalan suhan ma arra,
lecsap reá a vén fülesbagoly.

Oroszi Armand

Az ősz gyűlölete

A hulló leveleket nézvén
mutatkozik egy-egy üzenet:
meglásd, elviszlek téged is,
suttogja a hajnali fagyos szél,
s hidd el, a pihenő föld illata
lesz majd a vigasz.

Lőrincz P. Gabriella

Koordináták

A katona lőtt, bombát indított, talált.
Sikeres napja volt.
Gyermekkórház, öregek otthona,
rehabilitációs központ.

Demeter Arnold

Teljes nyugalommal és más versek

Mostanában csak kettétört fák szétnyílt
üregében fészkelhet a falu szélén álló,
az erdőre honvággyal gondoló pásztorok tekintete.
Ugyanaz a mestersége, mint az Istené, mondják.

Ady Endre

A Hortobágy poétája

Alkonyatok és délibábok
Megfogták százszor is a lelkét,
De ha virág nőtt a szivében,
A csorda-népek lelegelték.

Ady Endre

Az Úr érkezése

Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.

Kassay Sára

Az eltévedt Zeitgeistnak és más versek

pszichém váladékából szavakat formálni,
s nem leépíteni szart a várból,
sorok közt megbújva
szorongani s úgy beszélni,
hogy valamit mondani,
és nem kongani a bennem levő magánytól

Keszthelyi György

A fagylalt babérlevele – versek

Csónakok voltak és evezők,
fekete hattyú a kis szigeten,
jeges telek és a meleg sörök villamosa
vitt körbe a kihalt városon

Szögi Klaudia

papírmasé szent család

szerethetlek
rendetlenül
hagyd ott a piszkos zoknit
a kiesés a te problémád
és veszteséged
a bizalmatlanság erény
a kóborlók között

Dobosy Tímea

otthonom vagy – versek

külön világot alkotok magam
meleg méhedtől elválva, Anyám
karodban, mely álomba ringat át
sarjadok és őrzöm óvó szavad

Szente B. Levente

A sárgaház folyosóján

egy hete nem alszom

idebenn
nem köszön rám senki

anya és apa kézen fogva
minden álmomban
arcukon mosollyal
tétován távolodnak

Ilyés Krisztinka

Segélykiáltás – versek

Eltűntek a vörös romok,
megszökött a boldogság
az összetört ablakok
rései között.

M. Fehérvári Judit

Pessoa hátrahagyott leveleiből

Nem és nem üvöltöttem. Nem nézem meg
jégbeomlott arcod, mert egyfolytában
szitál a köd is, így biztos vagyok benne,
hogy szürke mindaz, ami te vagy és mozdulatlan,
akár a kőgalambok, kik röpülésre vágyva hiába
emelnék szárnyaik.

Farkas Wellmann Endre

Találkozás – vidám vers Szőcs Gézának odaátra

Ma reggel felkeltem verset írni,
de hosszú a nap, gondoltam, olvasok.
Egy régi versed jutott az eszembe:
kert volt benne és zöldes hajnalok.
Gondoltam, míg ki nem hűl a kávé,
a létezésbe hátha visszaránt
a füst mögötti erőtlen félhomályból
a vers

Ajlik Csenge

Nagyapám kunyhója – versek

Vigyázol rám,
amíg a kemencés öröm
illatával botorkálok,
és kiülök hozzád, Papa,
a vasajtó mellé a kis teraszra.

Katona Nikolas

Berögződ-és?

A tányér nem érez ízeket,
a csokiganache igényli a törődést,
a kurkumának paprika íze van.
Itt mindennek jónak kéne lennie.
Lemegyek borért.
Addig nyiss fel egy újabbat.

Zsille Gábor

Túlélő – versek

Öt napot töltöttem Káposztafalván,
szlovák nevén Hrabušicében,
Rozsnyótól nem messze északra,
ahol a Hernád áttör a hegyek közt

Drávucz Zsolt

Mikor életedben először

a focipályán képtelen sebességgel a labda az arcod felé repül,
mikor az orrodból vér bugyog a fehér tornapólóra,
mikor télen az iskola udvarán biciklizel a tükörsima jégen,
mikor becsapódsz az olvadó hóba

Pejin Lea

azt mondja – versek

szétfoszlott ajkak
a maradványaim.
táncol körbe
-körbe, ritmusba
megmaradt alakja.

Szilágyi Ferenc Hubart

Rendhagyó ajándék – versek

Nevemet nem őrzi márvány,
nemes ércből cifra kereszt,
nincs, aki egy papírsárkány
üdvéért szent könnyet ereszt.

Petőfi Sándor

Itt van az ősz, itt van ujra…

És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.

Ștefan Manasia

Ars amandi – versek

Hawaii úszó vagyok. Horgász, akit
A történések, vitorláshalak és áramlatok vonzanak.
Az óceán meleg, órákig, sőt napokig lebeghetek benne
Fulladás nélkül. És anélkül, hogy visszavágynék.

Szathmári Dominik

Ház – versek

túl
az állat-
menhelyen
hol folyton ugat
a kutya ott lakom
a peremen hol kilóg
az üres telkeken a tuja

Ollé Tamás

1963 – versek

oly mindegy már, hisz
elfeledkezett rólunk a történelem.
ezt a tábort már senki sem szabadítja fel,
ide többé senki se jön vissza.

Z. Németh István

Őszi bágy – versek

rebbenő avarban
a szél szédülten szalad
az elmúlás borotvakései
fésülik hajad

Fellinger Károly

Evidencia – versek

A költő, ha befejezi a verset,
valójában kisétál belőle,
de az ajtó becsapódik,
kilincs pedig csak belül van.

Fekete Vince

Nyaralni*

Nyaralás?, nem tudjuk, mi az, oda mindig mások
mentek, azoknak volt kidobni való pénzük, nekünk
ott volt a mező, a domb, az erdő, mehetsz pityókát
szedni augusztusban, gombáért, amikor a szezonja
van, napozni?, az hülyeség, fürödni?, ott a Kászon-
pataka, az miért nem jó?

Aura Christi

A kísértés hegyei – versek

Az alig látható holdat félig takarja
egy nyárfa, elmélkedve az áldozatról.
Az éjszakát kegyetlen szagok hirdetik,
láthatatlan lények folynak a boltozatról.

Szabó Lilla

Meztelen fák

A fák ledobták magukról a könnyeket.
A nem tudni-hovatartozást, a valahol
lennék-típusú vágyakat.
A rommá tört vodkás üvegek dalszövegeit,
a hűvös, párás töritételeket.

Gere Nóra

Halálvirágok és más versek

A ruháiból,
melyeket öt éve
nem tudok kidobni,
létrát fonok.
Kikeményítem,
mint dédanyám
a zsebkendőket.

Radnai István

Átok

az üstbe kívánom
aki felnyitotta a föld kérgét
percenként kilométerekkel
távolodhatnának a kontinensek
míg ki nem hullanak az űrbe
a mindenkor visszatérő
ideológiák

Zelenka Brigitta

Imádságféle – versek

Jöjjön el az országod, Uram,
legfőképpen a földön, itt,
mert nagyon eldurvult ez a játék,
tébolyt dobol az ártó szándék,
s angyalálarcon rozsdafolt.

Gulisio Tímea

Evolúció – versek

Mint egy kád fürdővíz,
kifolyok a világból.
Közöttünk hideg,
kemény csempefal.

Gere Nóra

Váza

Anyám vörös váza.
Vért töltenek bele
szakadatlan,
de kiszivárog
az illesztések között,
megfesti a csipkét
a szekrény polcán,
lecsorog a padlóra.

Bolemant László

mégis

és úgy recseg a réttől messzebb a fasor
hogy sorra fásul vele a világ egy-egy
megmaradt darabja
a rabja befedi a semmit – élő boltozatot

Szilágyi Ferenc Hubart

Esőcsepp a pókfonálon és más versek

A szél süvít, kemény a pad,
lapátra hát, öreg betyár!
A sár piócaként tapad,
s a csábutak szirénje vár.

Antalovics Péter

Zajos mélységek

mert az ürességnek lényege sincs,
amely érezné nyarak vad perzselését,
telek jeges kopárságát, átmenetek
kibomló távlatait. halk halottak
időben szétfoszló arca maradt itt

Kulcsár Ferenc

Ősz felé

Sétálok őszi fák alatt,
hol Isten csöndje fészkel –
az örömtől szívem megszakad,
s megtelik édes mézzel.

Szurkos András

Mit keresek? – versek

Barna szemed szirmos virág,
leánytested karcsú emlék,
nyugodni má’ nem oszt ki rám
tőled fénylő naplementét.

Lajtos Nóra

Babonák – versek

Felszedték a macskaköveket a sétányon.
Csak nosztalgiából hagytak meg egy sávot
a járda közepén. Máris hiányoznak, pedig
hányszor akartam kitörni a bokám miattuk.

Kopriva Nikolett

Mese a bogarakról és a madárról

Amikor a bogarak bejöttek a városba,
elsötétült az ég.
Tompa szirénahang telepedett a háztetőkre.
Az emberek pincékbe bújtak
a skorpiók, százlábúak és vöröshangyák elől,
de azok fölmásztak a várhegyre,
beszivárogtak a vár falaiba,
megmérgezték a kertet.

Gágyor Péter

Idegenek

az idegen városban
az idegen csillagok
az idegen egeken
maguk elé néznek

Mezei Andrea

A csinárfák színe – versek

Talpamban érzem, ahogy a vonatfék kienged,
a nekilódulás ígéretét megkapom.
Innen már látszik a templomtorony teteje.
Bakancsa alatt megcsikordul a kavics.
Felolvadt az edényben az első hókupac.
A pitypangok az estére készen
összecsukták szirmukat.

Farkas Arnold Levente

A test mosolya

Tizenkettedik foszlány. Pócs-
megyer, huszonkettő május
tizenhét, kedd. Nem bízhatja
szavakra a logikát. Eltakar-
ja vágyait. Ha nem ver át,
őszinteség szégyene ég lelké-
ben. A vers térkép.

Lőrincz P. Gabriella

Elment a madár

Halottjaim porát szórtam a tóba,
És úgy teszek,
Ahogy épp nem szabad.
Láttam látomásban és valósan,
Várormokról gaz kezek
Fűrészelik épp a madarat.

Marcsák Gergely

Egy emlékműhöz

Most ott fekszel a várhegy oldalában,
érctollaidra szégyen és sár tapad.
Hívatlan esti rémképeken látom
vadszőlő hurkolta csorbult szárnyadat.

Tamási Orosz János

Útbaigazítás hegyre menet - versek

a hegy felé menjenek
hol ritkulnak már a fák
föl arra (mutatja) ott
kezd egy kis ösvény
innen nem látja jól de
(mutatja) mutatom

Csík Mónika

Nyári leporelló

A nyár a lombok közt átoson,
virágszirmot hullat a felhő,
lépdel valaki a szivárványon át,
és a fák ága az égig felnő.

Fecske Csaba

Anyám a kertbe megy és más versek

anyám reggel a kertbe megy
miatta vannak reggelek
a kert kezétől gyönyörű
az ő kedvéért zöld a fű

Lencsés Károly

Ha fáznak – versek

Loccsan, zörög az ég.
Iszákos istenek
Alszanak alatta.
Az égbolt csak takaró,
Ha fáznak.

Czilli Aranka Ágota

Antigeometria – versek

Ha két egyenest párhuzamossá rajzolt

a kétbalkezes Őstudó,
lehet-e vonzás, antigravitáció, 
amely a nyílegyenes lehetetlent
egymást nem metsző, de összefonódó
ölelés-félkörré hajlítja

Klemm József

Versek

Úgysem mutatom meg senkinek
a lelkem, miként csíráznak
a belé hullott magok,
hisz sokszor
magam sem vagyok
tisztában, vajon búza-e
vagy konkoly kapott erőre, s
burjánzó tüskéim
mennyit fojtanak
meg belőle.

Hodossy Gyula

Elküldtek a rettegett homályba

Reggel az ég elsírta magát,
megcsúsztam, s mint farönk siklottam lefelé,
kapaszkodtam volna a mosolygó gyermekkorba,
álmaim világába, meséimbe, érzéseimbe

Farkas Gábor

Éles ránc a semmi és más versek

A tér csak egymásra torlódott falak.
Feltörni a kódot – ezt kéne tenned –,
szuicid énedtől éned nem enged,
és ólom fülemben, hogy ne halljalak.

Lőrincz P. Gabriella

Isten ráncai

Ültünk mi már együtt az idők kezdetén,
Talán a végét is együtt nézzük újra.
Mert új hajnal ébred majd,
És világ készül a „legyen” szóra.
Tiszta lesz és gyönyörű, mi most önmagán elámul

L. Móger Tímea

Útban – versek

Ablak(f)alak
Útból lépés
Szakad
Lenni lègy
A cseh sörben
Rozsdaszív képben

Mátyás Emőke Ibolya

Átörökítés

Ázott deszkák burkolják
a tornác falait.
Érdesek már a faragott minták,
kicsorbultak a hegyes levelek,
nagyanyám szerint vele együtt
hervadtak el a rózsák.

Kégl Ildikó

Mint akik – versek

mint akik elitták
minden józanságukat
az utcán a járókelők előtt
ősi ösztönnel mocskosul
és mégis patyolatfehéren
elpárolog a szemérem

Szöllősi Mátyás

Néma város

A városom még egykoron szabad volt.
Ha kellett, büszkeségét törte szét.
Mínuszban testet kapualjba vonszolt.
Vállalta bűnét, közös szégyenét.

Acsai Roland

Ballada a videómagnóról – versek

A kanári kirakatban
énekelt.
Odaálltam meghallgatni,
érdekelt.

Érdekelt, hogy felidéz-e
valamit.
Mai korból, önmagamból
kiszakít?

Tóth László

Tüntetés - versek

Az abortuszhoz való jogért
tüntetnek valahol. De megkérdezik-e
a magzatot, hogy élni akar-e
vagy meghalni?

Fellinger Károly

Stabil - versek

A vak ember mindenre odafigyel,
fülel, szagol, tapint, ízlel, érez, de
legfőképp a látásra hagyatkozik,
benne van a génjeiben, bizonyos
értelemben, nem fél, nem retteg

Dimény H. Árpád

Osztálytalálkozó és más versek

egyesek özvegyek
nem csókoltak nőt évek óta
mások most szintén élni látszanak
erős mozdulatokkal gesztikulálnak
a kezük üresen szeli a levegőt
mintha éppen társuk testét keresné

Gál János

Költő Imre újabb szenvedései

„Szerkesztő úr, szerkesztő úr,
fájlalom én a szívemet,
annyit kérek, hogy tegyen meg,
adja ki a verseimet.”

Léphaft Pál

téglaszín

megrajzollak
vörösen porladó
ősi kövekre
korommal
homlokod
téglaszín
cseréppel

Hodossy Gyula

Cicero harca a patkánnyal

Ha nappal meglátsz egyet,
tudhatod, ezer is van belőlük,
lassan felzabálják a múltad,
történeteidet behurcolják a fészkeikbe,
hogy a másén, a tiedén feküdjenek.

Turczi István

Álma árulja el az áldozat kilétét

A halottak előttünk járnak. Már
bekopogtak minden ajtón. Avult
történetek dombvidékeit rég bejárták;
lejátszott pasziánsz-bajnokság a múlt.

Oláh András

Új cirkusz készül – versek

romlik a szem – elgörbült egy álom –
kaszinótermünkben blöffnek tűnt a járom
silány fényt szült a bordélyház ablaka
megbarnult a szív hamis a ballada
hazugság-akol a civilizáció
tetvétől irtózik a fennkölt ráció

Szabó Fanni

Csontjaim – versek

megfejtette összes kódját
titkosírásomnak felfedte ismeretlen
tájaim bejárta őket letaposta száraim
miből nyílhatok ki miben köthetek meg
agyagom formálom tányért lapítok belőle

Kovács Balázs

egy buta gyerek őszi hétköznapjai

minden reggel szundira állítom azt az ébresztőt,
ami tíz perccel korábban szól a szükségesnél,
mégis minden este beállítom
egy nyugodtabb készülődés reményében.

Kubina Zita

Csendes tájék – versek

tépi a szél a hajamat
belém akad
a vízbe hív
deszkástul, vitorlástul

Szondy-Adorján György

Hang – versek

Állj ki mégis a néma terekre,
a kövek fűre borult
testvériségén legyünk mi
félig-meddig átkarolva

Böszörményi Zoltán

Ha most belépsz – versek

kinyílik az ajtó bennem
ha most belépsz
magamhoz ölellek

Saitos Lajos

Minden és semmi – versek

Csak a szépség ne fájna
úgy ez a szelíd somogyi táj
pirkadástól szürkületig
akonodásig könnyezne

Derzsi Pál

Új évezred

pumpálják ma már – új technológia –
vérünkbe a foncsorozott hemoglobint
röhög a tükör no lám hajcsigáidon kívül
hogy mást is láss ím papuskám
ereidben is már én bodorodom…

Szondy-Adorján György

Kedves barátom – versek

Valami kikelt itt magából, mint harántcsíkos
bábok jellegtelen évek fagyán, aszályán
átívelő kiröppenése, majd átlendül a lét
öntörvényű megnyilvánulásain, ahogy
a bizonytalan, ritkás, ám konok függőlegesekkel
vigyázó kerítés lécei fölött húznak el
a kapát, gereblyét hamisan pendítő
haszontalan kövek a sarjadó fűszálak közül

Bíró Tímea

Rendeltetés szerint

nyugodtabb hajnalokon
amikor nem szólítgatja a világot a szél
amikor nem maszatolja az eget a front
kikerüli őket a láz
kiosonok mellőlük

 

Petőfi Sándor

Vadonban

A menny ivén ugyan fölöttem
Ragyognak égő csillagok,
De vajh talál-e célra pályám,
Ha lángjaiknak hinni fog?

Lázár-Szűcs Anikó

V. Š.-poszter a híd lábán és más versek

Ismerem ezt a hidat
összeköti az innent oda
átfutunk rajta
legyen meg
a méterszám

Klemm József

A nyolcadik nap

Varjúraj
köröz az utcák felett,
s a kóbor ebek
vinnyogva menekülnek
a városokból.

Petőcz András

Nem tudom, hova

Nem tudom, hova is futok,
nem tudom, hova is menekülök,
de futok valahonnan – valahova,
mindig csak rohanok.

Vári Csaba

Öt év: Öt zsoltár

Én a szívemmel hallok,
– olvasom soraid, mint égi betűket –,
bármit mondasz, előbb a levegőn,
s azzal a torkon, a tüdőn át lüktet

Paál Zsolt

Valse triste — versek

Repkednek az ablakok,
ahogy vonat fut a tájba,
buja fénnyel színezik a szelet,
s villognak, mint a hamis ékszerek.

Saitos Lajos

Pestnél a Duna és más versek

Pestnél a Duna gyakran
kiöntött s eláztatta akkor
a szántókat irtásföldeket
se aratni se halászni nem

Legnézettebb
Legfrissebb hírek