Charles Bukowski

Akár a veréb

Hogy életet adhass, el kell venned legalább egyet.

Elsüllyedünk kudarcaink mélyre ásott üregében,

a vértengerben elmerülünk.

Úszom, alattam halraj-koszorú, körülöttük

fehér hasú, bűzlő szörnyek szegélyezik a tördelt alakzatot.

Petőcz András

A folyó felett, a magasban

Szeretek itt, éjjel, a folyó felett,

lakásom ablakából nézem a várost,

és hallom, ahogy az autók gumija

pattog az utca macskakövein.

Nagy Lea

Versek

Rettegek mindentől, ami

nem Te vagy.

Valami fekete, nyárvogó

vadállat lesi mozdulataimat. 

 

Jáspisszínű ma éjjel az ég.

Az újhold épp előbújt.

Király Farkas

Post Scriptum,

és felrepülök az égbe
és lezuhanok a mélybe

elhozom angyalok tollát
ördögök izzó kontyát

Főcze Kornélia

Időutazást névnapodra?

és mormolnál mély varázsigét
– míg arcod az időt szitálná,
elindulnál időhavazásban az
aranylétra fokain – bármely irányba

Baricz Dezső

Kapu

van egy dallam a fejemben.
azt hiszem a születésem dallama.
anyám dúdolta régen, amikor azt hitte,
egyedül van.

Lajtos Nóra

gobelinek

éjjelente a falakból előlibbennek
a gráciák, hogy legalább álmában legyen nagyanyám boldog, és az
Üdvözítő és Mária, kivarrt selyemköntösben, hogy akkor is szép legyen
az élet, ha éppen nem az. agyonlyuggatott vásznak függnek a falakon.

Gere Nóra

Kintsugi

Valahányszor megfésültelek,

eltettem kihullott hajszálaid.

Azokkal javítottam ki a

vakolaton végigfutó repedéseket

Cseke Róbert

Versek

Merengő semmikben hiszek: a föld által felszürcsölt hóban,

a rózsaszín-szürke ködben, a disznóól romos ürülékszagában,

a könnyű emlékfoszlányokban, sírás-itta szemeid melegségében,

sovány vádlidban, combjaidban és legfőképpen a közelség

tartalmatlanságában, csobogó megalázkodásodban.

Bölöni Domokos

Szomorú dal*

Üresen kong. Elszéledt már
Minden cimbora.
Mindeniknek a pohárban
Maradt a bora.

Fenyvesi Ottó

Automatikusan Domonkos Istvánról

Hány angyal fér át a tű fokán?
kérdeztük a hittanórán, óh, dicső Magia Polla.
Azóta sem érkezett válasz, néma
a toronyóra és a sekrestye mélye.

Szögi Klaudia

Versek

ha ki akarok jutni
elképzelek egy ajtót
a folyosók megszűnnek
az emberek kérdezgetik
jól vagyok-e

Jóna Dávid

Az utolsó zserbó

Mennyiszer volt már, hogy jött,
de nem akkor, amikor kértem.
Elgurult a sezlon alá,
egy jó pár rózsafüzér-szem.

Czóbel Minka

Száz szál gyertyát!

Ámde mégis ajtó nyílik, lassan belép rajta
Őszült ember, meglátszik, hogy régi betyár fajta.
A csaplárné meg nagyot néz, hogy még egyszer hallja:
Száz szál gyertyát, száz itce bort ide az asztalra!

Keszthelyi György

Versek

Isten tudja, mikor lesz ebből park,
vagy valami egyéb, élhető közeg.
Rajtam ne múljék annyi célkitűzés,
más hintette szét ma is a zúzmarát,
a föld sem miattam merevült kővé.

Farkas Kriszta

Versek

szappanos vízzel öblítem ki a szám,
mert mondtam olyasmit,
amit nem kellett volna.
buborékok formájában távoznak
belőlem a bűneim.

Farkas Arnold Levente

eleven

mint minden szerelmes, sokat
beszéltek önmagukról, mintha
ezáltal megérthetnék a
világot, amely lehetővé tette
őket, jobb lesz, ha a hosszú
történetet itt megkurtítjuk

Székely-Benczédi Endre

Versek

Az élet rendje szerint

...kicserélődünk lassan. Először
a megszokott bútorok mennek.
Darabokban kötnek ki valahol
a bútorok másvilágán, és viszik
magukkal életem felét. Csak egy
asztal tengődik még kint

Laczkó Vass Róbert

Versek

szerelmed inkább kocsmakert
ülünk egymással szemközt
imbolyognak a képsorok
már össze semmit nem kötsz
ez is megtörtént amaz is
most rendet kéne tenni
bár tudom kínkeserves így
egymást fogjuk megenni

Lövétei Lázár László

Zákeus fügefája*

Meglásd, ha fára mászol,
Ezerszer boldogabb


Leszel, mint lenn a földön:
Ezernyi zöld levél
Az Úr hangján susog majd,
Ha feltámad a szél;

Szabó Fanni

Versek

Testünkről folyó festékeink formálják alattunk a földet,
a formálódó föld repedezni kezd a vadak szellemétől.

A vadak szelleme beszél velünk,
a beszéd ritmusára önkéntelenül ugrálni kezdünk,
ugrálunk, lábunk erejétől kettéválik köztünk a tér.

Kopriva Nikolett

Versek

Így kiférünk a kapun, lépésünk nem
az erdőbe ér, ahol csak leszaggatnánk a fák
ágait, megtaposnánk a csipkebokrot.
Napokkal később találnánk haza,
már megközelíthetetlen volna a ház.
Itt senki sem mer túl soká távol maradni,
de nem mondja ki.

Varga Melinda

Tavak partján

Ezen a tájon, ahol él,
dér ül a locsi-fecsi beszédre,
hallgatagok, cammogósak a nappalok,
fölösleges gondolatra áttetsző hálót fon
a csönd százlábú pókja.

Böszörményi Zoltán

El nem küldött levél Bogdán Lászlónak

Trianon. Háromszor: nem!
Nemet kiáltott Sándor nagyapád,
és tovább mesélt a háborúkról.
Mindenik visszaemlékezés vége egyetlen
kérdést visszhangozott: „Minek vér és halál?”

Juhász Kristóf

Versek

Naptárod, órád egyremegy,
hallod, az idő költözik.
Nézd, nézd: hatalmas a kert.
Ne számold, hányadik.

Acsai Roland

Ez a varjú

Ez a varjú mától
megtér a múlthoz,
kukoricaszárból
rakott kúpok
hegyes tornyáról
felemelkedik az Úrhoz

Pethő Lorand

Versek

érzem számban minden fog lazult
anyám apámmal átsétál a tájon
ajkukról porlik –
fiam még aludj

Bogdán László

Az utolsó határ

Neveket adunk fáknak, füveknek,
szólongatjuk őket, még szeretnek,
és valahol egy keresztúton várnak,
az elmúlásnak adva testüket,
elfelejtjük imádott nevüket

Albert-Lőrincz Márton

Versek

Van ez a kiürültség állapot.

Bele kellene gyömöszölni legalább

egy réges-rég elmúlt réveteg álmot,

amely az élet legalján megmaradt

Bagi Iván

Versek

Agyonhallgat az élet

Felerősíti bennem a nemlétezés képzelt feszültségét.

 

Vesztésre állok

Kolev András

Versek

Ősz van megint, kezem ködökbe mártom,
s tócsák vizében fürdetem szemem;
a sárba lépek, hadd mutassa lábnyom,
meddig jutok, ha meg sem érkezem.

Nagy Zsuka

váltakozások

szívtáji balesetek meg vannak,
a Duna is örvénylik, dobál,
mint komp nagy viharokban.
aztán csitul, újra kezdi.

Szondy-Adorján György

Versek

Cipőm alatt a sár, a folt,

a lé, a por, a bánatok,

fölkúsznak mind a kedv erén,

mint aprót ugró állatok

G. Szabó Ferenc

Versek

A cirkusz marad,

a bohócok és az álomlégtornászok is.

A gyerekek

átlépik a határt,

vissza sem néznek.

Közben az árulók hősökké válnak,

életműdíjasok.

Király Farkas

A végtelen meghosszabbításai

legyenek sejtjeim főnixparányok,

hevükben oldódjon minden határ,

s a tűzben olvadjon fel végre

az életre fagyott higanymadár.

Szabados Attila

Versek

merőleges, alvadt idő.

van valami, amire nem mondod, hogy ember.

veszélyes, nagy semmiség.

Kovács Gergő

Versek

Lajossal, a labradorral váltottam szót,
férfi a férfival, együtt sétáltunk a folyópartra,
oda, ahova szoktunk, ahol az árapasztó
belefolyik a Rába nevű dologba,
amikor elhúzott mellettünk kettő nyúl és tíz darab őz.

Csongor Andrea

Versek

Lekaptunk három szobrot a polcról,
– kék lepelbe burkolt, tán női alakok.
Nehezen, sőt alig adta őket,
tenyerébe fektette, szemével kísérte,
majd nagy nehezen a pultra rakta őket.
Bocsánat, azokat. Arccal felénk.

Bánfai Zsolt

Versek

anyám egy csokor szigorú-kék zsálya

egyszer kővé változtatott, aztán az egekbe emelt

bőrömön porlik most is mosolygása,

mikor kérges arcát kezemben elültetem

Albert Zsolt

Versek

A földön kifordult örökzöldek fekszenek,
mellettük vihar, pajzzsal halad dél felé.
Két találatot szán minden kiásott szívbe,
egyet születésre, egyet az elköltözésre.

Mezey Katalin

Akár a rozsdás késeket

Műfogból, szemüvegből,

néhány régi ruhából

összetákolom

anyámat reggelente.

Böszörményi Zoltán

Versek

Milyen hatalmas űr tátong tudásunk végessége

és az isteni akarat végtelensége között,

de kivirágzik az ember életfája,

ha vele van a szeretet.

Kovács István

Versek

ki törődik a közben elmorzsolgatott szalmaszállal?

Pedig az nem pusztán riasztó sors-jelkép,

hanem életünkben ólálkodó valóság.

Gódza Csilla

Versek

széltől tépett, szürke sorsra

jutva reszket minden csontja.

zord időben lassan bontja

szirmait a gyermekkor.

Borsodi L. László

Nem hagyja, nem hagyják

Nem hagyja a yahoo,

nem hagyja a facebook,

nem hagyja a twitter,

nem hagyja az instagram,

nem hagyja a spicli rendszer

Pál Dániel Levente

Temetés után

Egy kerti szék.

Egy kinnfeledt nyugágy.

Egy hinta.

Egy homokozólapát.

Egy elektromos autó.

Dobozban.

Baricz Dezső

Versek

gyakran álmodom azt,

hogy egy égő erdő felett

az éjszínű füstbe

Isten tekintete vegyül

Varga Melinda

Versek

vannak nők, akiknek
ölelése kikapcsolható bármikor,
lehalkítható a bánat a szemükben,
torzóban marad a fény

Nagy Gáspár

Versek

De azért mind jobban érdekel
hogy ebben a nagy versben
akár csak egyetlen betű hurkában is
ott van-e a te grafit-porod?

S ha nincs?

Kovács Újszászy Péter

Versek

Új lakhelyünk

téglaszínű ketrec,

lábunk alatt még sarjad a fű,

tollunk vörösen, feketén csillog.

Karácsonyi Zsolt

Nyári kerengő. Hölgyeknek és uraknak

Álarc csupán az idő, melyben élünk,
jobb, ha a vészt nem érzi meg a térdünk.
Elbukhatunk:
      nem miénk a dicsőség.

Eszteró István

Versek

Ijesztget az ősz, mint a bumeráng,
a visszatérő goromba tavaly
olyan fene módon kerekíti ránk,
ahogy szilaj szélben szembe kap a haj,

lélekbe a köd, énekbe a ragrím,
amely sorvégen kibicnek állva
esküdne fel egy véres kártyapartin
guillotine mellett alsóra, királyra

Lázár Balázs

Versek

Ahogy gondolkodsz róla,
olyanná lesznek a dolgok végül,
a fontos az csendben, láthatatlan épül.
Megtanultad azt is, semmi sem tiéd

Bánkövi Dorottya

Sárból férfit II.

Sárból férfit teremtek magamnak,
napon szárítom anyagát, hogy érjen,
tűzbe tartom, és ha el nem hamvad,
hálómba vonom, mígnem ölne értem.

Polgár Kristóf

Kadmosz lánya és unokája

Költő, dalos bárd, kardforgató, kegyetlen böllér.

Ismer minden szinonimát.

 

Nyomában mindig kócos fiúk, igénytelen lányok,

fél-mosollyal, sárga fogakkal.

Szőcs Géza

Istenkép, avagy a jelen mint a múlt és jövő közti szerződés tárgya

Mihozzánk álruhában

hisz nagykabátja nincsen

eljár egy titkos vendég

és az a vendég Isten.

Szilágyi Diána

Versben lakozni…

Versben lakozni lenne jó, miként az Isten,

ősi zsoltárok nehéz szövetébe bújva

templomok hűvös, áhítatos csendjét dalolva meg,

vagy mint félőrült Hölderlin Heidelberg öreg tornyai közt,

sírva, zihálva, döccenő rímekbe dadogni bele az elmúlást.

Acsai Roland

Versek

Nekünk csak egyszerű dombok voltak.

Fel sem merült bennünk,

hogy alattunk tán holtak

 

fekszenek, és hogy ezeket

a dombokat odahordták

valakik sok ezer éve

Lakatos Mihály

Ádám búcsúja

Nem hibáztatom az asszonyt sem – testemből való,

így magamé is mindaz, mi tőle jő – ha rossz, ha jó.

Elmegyünk persze, el, ahogyan kéred,

bár időnk sem volt megtapasztalni,

milyen, mit elhagyunk, az Éden

Keszthelyi György

Versek

merthogy az Isten

is csak egy kovácsoltvas

fekete kapu

Turczi István

Versek

Ők, a haláltudók, bölcsebbek nálunk.

Ha lecsukom a szemem, látom őket,

ahogy egymás mellett fekszenek,

s mint a füvek, belélegzik

a föld alatti fényt.

Kövesdi Károly

elejétől végéig

se jószág se termés üres a hombár

a távozót nem sorvasztja immár

a honvágy hisz itt már semmi

sem az övé csak a múlt

Albert Zsolt

Versek

Egyetlen reggel sem marad észrevétlen,
amint a hangok, úgy mi is jelen vagyunk

Ferenczes István

A diktatúra közhelyei

ott van mindenütt és nincs sehol

bitangnak címez el – s leszól

 

ha énekelsz azért ha hallgatsz hát

ezért veri széjjel a szád

 

a kenyérre váró sorba lő

és tarkódon hál a puskacső

Irlanda Kristóf

Versek

Sosem mondtad, hogy nem a kor, hanem a teher
körmöl ráncot az arcra és hogy
a tehetetlenségi erő az egyetlen, ami maradásra
bírja az embert, elfojtottál magadban

Lövétei Lázár László

Zákeus szétosztani készül fél vagyonát, de aztán rémálmot lát...

Nosza, lépjen hát elébb,
Akinek a válla még
Elbír pár tálentumot!
Vittem én már eleget...

Boda Edit

Vasreszelék

Láttam a falansztert, másfél mázsa

vasreszelék az éves kvóta, értelmetlen

munkák és szenvedések kínreszeléke.

Kürti László

tudósítás

negyvenhatos budapesti ostrom után, kétezer ötszázas  állományból,

öt víziló, egy elefánttehén, egy kétpúpú teve, egy láma,

egy zebra, egy dél-amerikai borz maradt életben a fővárosi

állatkertben.

Mezey Katalin

Versek

Be kéne tiltani a Várost.

Az utcák vizelettérképeit

böngésző kutyákat,

a hiúzszemű kamaszlányokat,

a cigarettázva didergő fiúkat.

Nyári László

Versek

látod apám
mennyi köd, mennyi köpködés
követem kerék nyomát
mögém a Nap bukik
s a föld alám

Márkus András

Az állóvíz panasza

Zavarjátok csak föl a vizemet
Ha port akartok mind a víz helyett.
Eldöntöttem, hogy egyszer elfogyok –
Jól látják, most ez egy fenyegetés –
Megmérgelődöm és folyóvá leszek.

Lakatos Mihály

Gladiátor

Reggelente a Gladiátor dallamára ébredek,

kinyomom a telefont,

Istenem, még egy nap a ki tudja hányból,

s a kérdés, mely felmerült,

ki tudja, hányszor:

hogy mindez mi végre?

Szurkos András

Versek

Lombja-vesztett csupasz ág,

hogy egymásé voltunk;

mint az árnyék, úgy nő át

rajtunk közös sorsunk.

Bogdán László

Versek

És az éjszakák is jöttek. Írtál és sütött a hold.

Abbahagytad. Sokáig néztél egy holdsütésben őszülő tököt.

Volt az egészben valami képtelenség. Magik nem idevalók!

Valami ezoterikus mohóság. Erőszak a valóságon.

Valami vad nyári kábulat! Egész ősszel kitartott.

Valami meg nem nevezhető kényszer. Legyél valaki más!

Bogdán László

A gödör

Az Ursusban üldögéltünk akkor,

1985 vagy 86 decemberében.

Hát nem mindegy?

Egészen véletlenül, talán titokban

azt reméltük, találkozunk Kálmánkával

Bogdán László

A bráni lakoma

Hős pártfőtitkárunk, Csausz

száll helikopterén.

Hadd látom, él-e, s mennyit ér

az erdélyi remény?

Bálint Tamás

Nyár nélkül

Nem szeretném, de felidézem folyton,

milyen volt az azévi, nyárnak

csúfolt pocsolya, taknyos mocsok,

melyben azóta, kitartóan várlak.

Vass Tibor

Versek

Nagyanyám csak a töviskoronát hallja ki az egészből,

nagyanyám huncut és a hallása szelektív.

Nagyanyám magándetektív,

hiába szólnak utána Margitkámat,

ő csak a Virtuskámra hallgat,

mondom én, hogy a hallása szelektív,

ráadásul huncut is még

 

Farkas Kriszta

Versdebüt

én mindig figyeltem a tanórákon,
ezért is mondhatom el:
te vagy az érett pirosam a keserű zöldemhez;
a derűs sárgám a virágzó lilámnak;
a mosolygós narancsom a melankolikus
kékemhez.
kiegészít ő!

Szőcs Géza

A medúzákhoz

És egy kislány ezt kiáltja majd:

folyamok, folyók, patakok, csermelyek, végetek van!

Mi lesz veletek, vadmacskáim!?

Tóth Erzsébet

Férjek

Nem keltem föl elég korán.
Nem volt sürgős semmi, volt időm.
Csillogott előttem a holtodiglan-holtomiglan.
Elfogytak az eladósorban levő férfiak.

Tudor Arghezi

Versek

És most, ahogy már jönni látom

És apró lépte érinti az ösvényt,

Kínzó sóvárgás tör rám, barátom

Jó lenne, ha csupán képzelődnék.

Laczkó Vass Róbert

Versek

mire felnő a férfiember

a megváltás diadalához

medréből kilép a szerelem

és minden szándékot alámos

Kégl Ildikó

Versek

haragudtam arra aki fintorogva azt mondja bennem pfuj

vitába szálltam vele követeltem adjon magyarázatot miért lenne több jogosultsága a léthez a szépnek

az arcomba röhögve azt mondta: többen lájkolnák

Szauer Ágoston

Allegória

Egy múzsa versben rostokol –

borostyánban ül így rovar,

nem tudva, menny ez vagy pokol,

de ennyi szempárt már sokall.

Kókai János

Eszméletlenül

A boltok hiánycikket árulnak.

E- számokkal zsúfolt konzervek szatyrainkban.

Titkon így reméljük megmaradásunk.

Tartósítjuk magunkat.

De egyre gyakrabban jön elő a kérdés:

van-e, amit átmenthetünk?

Szabó Z. László

Versek

Maradj inkább itthon, Attila

bár te nem látod, én érzem, esőre áll

egyél, van az asztalon kés, villa

fogyassz! elkészült a csirkemáj

Mosonyi Viktor

Versek

Egy nyomorult rovar

különös élete és

zavarba ejtő halála,

gondolhatnánk mi,

fejedelmei minden pillangóknak.

Schilli Tímea

Ösztönszörny

virágot enne

virággá lenne

önmagátol messze

világgá menne

Szabados Attila

Versek

Tehát merengeni, ülni,

állni a mosás felett míg

nézed a mackód forgó far-

zsebét, kötésminták fel-

lazult vonását, vagy bármit,

a napja-nincsen tárgyakat

Vári Csaba

Versek

Ülj közelebb önmagadhoz,

ne félj, nem olyan félelmetes.

Mint ahogy éltél és öleltél.

Mögötted már a csönd neszez.

Bék Timur

Labirintus #1

Aszterión az égre néz

a hold akár a sárgaréz

fémlik le rá mérgező

 

látványa kék szemébe mar

tekintetébe vért kavar

hullám hegy gerinc velő

Lőrincz P. Gabriella

Ajándék

Ha elvadítasz,

Vad leszek,

Bántalak majd szüntelen,

Sírok mindig, mikor beléd marok.

Benyhe István

Erózió (egy szín pusztulása)

A partra ha kifut a hullám
torlódik s átbukik magán,
kemény sziklát bontó taréja
elhal homokpart hajlatán.

Csillag Tamás

Versek

Mikor a szavak visszatalálnak
hozzám, hoznak magukkal mást is.
Itt hallani a tücsköket éjjel,
egy-egy kamion menetzaját is.

Czegő Zoltán

Versek

Vajon miért zavar ez a rend itt?

Hiszen felét magam teremtettem.

A tudás hatalom – kiáltom lesiklóban.

S az én teremtőm szeme meg se rebben.

Szeder Réka

Versek

Beleszakadt az éter a csöndbe.
Lassan mozdítottad meg a lábad.
Úgy visszhangzott, mint egy sörétes puska durranása.

Sziveri János

Áttételek a Nagy GALERIstához

nincs pénzem mészre

tűkön ülök

most vettem észre

költeményt szülök

Szondy-Adorján György

Versek

Csak a reggel józanító,
csak az este boldog itt, hol
jobban nyugszik éjjelente
vér a testben, test a térben,
jobban nyugszik, úgy teázgat,
mintha mi sem, az is semmi,
kicsentük az öröklétből
történetünk, alig, alig,
fényeskedjék neked jobban.

Varga Melinda

Mély

Egyre bennebb és bennebb merészkedik,
oda vágyik, ahol eloszlik a félelem,
mint az eső után a levegő, kitisztul,
a vízpára emlékeztet csak a mennydörgésre,
de a felhők közül kikandikál az ég kékje.

Legnézettebb
2020. szeptember 12., 10:38
2020. szeptember 15., 08:12
2020. szeptember 16., 11:32
2020. szeptember 15., 08:24
Legfrissebb hírek
2020. szeptember 18., 10:07
2020. szeptember 18., 09:34
2020. szeptember 18., 09:03
2020. szeptember 18., 07:20