Z. Németh István

Türelmetlen – versek

Nem tudok semmit se rólad,
csak azt, hogy már harminckét éve
nézzük egymást szótlanul
e két szolid, vetetlen ágyon,
s kint a fűzfa holdezüstben ég.

Eszteró István

A lírikus epizódja – versek

Nincs semmi hézag, vak dióba zárt kitörni
akarás, ezeregy világszemtanúból egy,
akit fürkészett, alázott, ó, le is köpött

Almási Balázs

Ars poetica és más versek

Adj egy bonckést,
és nézz félre,
hogy ne tudd, magamat,
vagy mást nyitok fel vele.

Tóth Elemér

Mit mondjak még és más versek

Magyar csak addig lehetsz,
amíg nyelvedet őrződ.
Ezer év csodája ez,
akár a saját bőröd.

Csák Gyöngyi

Vészjelzés és más versek

Az összeborulás óráit
vészjelzés szakítja félbe,
miért tapad meg a lélek ott,
ahonnan a józan ész menekülne?

Demeter József

Ima/kikelet/ és más versek

Mint a szép híves patakra... Szomjúhozó

Szépségek szépe, úgy hajolj a víztükör

Fölébe, és íme!  Felkelőben már a Nap.

Derzsi Pál

Érthetetlen

ahogy kivár még picit aztán összezárul,
mimóza lesz
szárnyat növeszt és elrepül a déli domb fölött
vagy feneketlen tavakban bújik el

Poloma Máté Pál

Görcsök és idegek és más versek

Lomha pillanatot érzünk fojtónak,
minden utunk sajog fáradt lábunkban,
ár jött és révész nem, és nem volt csónak.

Gyüre Lajos

Fázom

Fázom, rakjunk erős tüzet
boglyas kandallóban, nagyot,
ne lásson a kinti világ,
zárjunk be minden ablakot.

Polgár Kristóf

A fogadós lánya – versek

Hideg vízben fürdik, nyers húst
vacsorál, az istent káromolja
ha kint felejti a tormát.
Anyjáról annyit tud, nem hasonlít rá,
de szép asszony volt.

Fecske Csaba

Öreg fa és más versek

nem fogott rá fejszét még akkor sem
amikor egy rigó súlya alatt is megrogyott
és száraz ágai kétségbeesetten
meredeztek az égre

Csongor Andrea

Puszta – versek

Láttam, hogy a zuzmó puszta dacból virágzik.
A hűvös barlangokban és szurdokban
világ elől menekülő remeték tanyáztak, és
egy asszony kisdedével rejtekre lelt sárkánya elől.

Sáfrány Attila

Csendes-ülve

Süket kutyám az utolsó tavasz
szavára hegyezi a fülét;
hallja, hogy a hallóknak
a sötét zajból
arcába röhög a nemlét.

Csík Mónika

A hóember

Aznap korán sötétedett, öregesen
mozgatták csontszínű ágaikat a fák,
reccsent kérgük alatt a megdermedt élet,
gyökerük a mélység vizeibe fagyva
feszült, és fénylett a tócsák szeme.

Szilágyi Ferenc Hubart

Elemek – versek

A lég… a lég az semmiség?
Az ember kapzsi és hanyag,
habár vigyázza sok pribék,
a ködbe száll a bús anyag.

Simek Valéria

Egy téli estén nagyanyámnál és más versek

Ajtód résein kifolyt
lámpád fénye, szétterült
a széles, havas küszöbön.
Kopogtam, minél előbb
bebocsáss sötét udvarod
faluvégi magányából.

Sinkovits Péter

Fénytornászok

Fénytornászok lakják a szigetet,
holtak, élők, egyebek.

Ki lázad, magát nem sajnálja,
vesztesnek leesik az álla.

Hodossy Gyula

Én vagyok Madách Imre

Emlékszem Madách Imre Ember tragédiájára, az emberiség szenvedéstörténetére.
Olyan szenvedésre emlékszem, amely tele van vággyal és
tagadással, bűnnel és erénnyel, szerelemmel és titokkal.

Partmann Tibor

Égetés és más versek

hóvirág mellett fogantam
ibolya színe hozott világra
este vaddisznók csörtetésére riadtam
emlékem őzek lábnyoma őrzi

Zelenka Brigitta

Mondom és más versek

ha áldás zuhog ég és föld között,
fűszerillatban színek, dallamok,
s a kerti padra jóreménység ül,
Flóra kék szeme mikor rám ragyog.

Strmeň Emanue

Apoteleszmatika

Zengem a Fátum szent kötelékét, égbeli bolygók
Áldását és átkait, és a csalóka Szerencsét,
Mely egyszer fölemel, máskor lealázhat a porba,
Csillagok útja szerint a jót és rosszat elosztván.

Szögi Klaudia

kolonoszkópia

üres
mint a keresztek az ágyad felett
ha kell valami fogd fel a szerkezetét
és keresd meg a baj forrását
nem vagy már kislány
elér(t)ed

Gömöri Kovács István

Nem akarok én... és más versek

Nem akarok én céltalan sokat,
földre lehozni a csillagokat.

Sárkánnyal vívni, rézerdőt járni,
bűvölő hangú sípot találni…

Radnai István

Téli elégia és más versek

felleg alól ásít a szűk remény
jégbordás a tegnap ólmos a reggel
felkapja a szél sodródnak felém
fagy s hó pöröl a cserfes levelekkel

Jóna Dávid

Télkép – versek

Szürke égen szürke felhők,
kocsi menne, de csak felbőg,
kerék pörög, alig mozdul,
távolban rá harang kondul.

Klemm József

Állomások

A fák alatt
zöldes köd lebeg,
érkezik már a hajnal. Beteg
nagyapám ilyenkor kezdett köhögni.

Szeder Réka

Csendélet – versek

Most minden íródik bennem,
minden kisülés tűzijáték.
Ujjaim petárdák, mellkasodba fúródnak
a kanócok.
Úgy gyújtod meg, hogy csak nézel, hallgatsz.

Kovács Máté

Kikeleti hóvirág és más versek

Mint a szomjazó virágok
Égi gyöngyöző szilánkot
Vártad érkezésemet te
Nemde? Nemde? Nemde? Nemde?

Zalaba Zsuzsa

Ködruha és más versek

A fény labirintusában vesztegel.
Apám szerint SzőlőSzemek
mézédes titkát rejti a kehely.
A látható a láthatatlannal
szomját oltja.

Atefeh Chaharmahalian

Szemek

Mit használ a szem, amely nem nyílik tágra?
Ha nem érzem az éhség üvöltését a hegyek között,
a levegőben lógó szomorúságot és a láng pírját,
melynek szomjas hamva eltűnik a porban.

Gágyor Péter

Könyves szobában

Most csönd van, tél és hideg a korai este,
a lámpa fénykörében nyitott könyv hever,
lapjai villognak a szobába zárt sötétségre,
talán olvasni hívnának vakuló reménnyel.

Lázár-Szűcs Anikó

Új év

Feneketlen kútba nézel
nem tudod mély-e
vagy csak nagyon sötét
Annyi fényt nyelhetett
ideje lenne
kifelé is sugározni valamit

Eszteró István

Alkalmi vers

Dereng-e ragyogó tekintetek fenséges
bizalma, akik jövendő jótállását látták
látásodban, mímelték mimikád, hang-
lejtésed, ki is nevettek tán?

Madách Imre

Petőfi sírján

Nem mondja kisded síri jel:
E zugban porlik tested el.
És jól van az, mert így a sír,
Amelyen egy hon népe sír

Derzsi Pál

Keresztek utak nemecsekkel

lehet ott vagyok vagy már nem is
csak porzó jégháton kiáltás szorult torok
bizalom s jövőtől rettegés:
duális halálosztagok…

Kis Kinga

egy kis élet – versek

nem tetszik a Hold
vagy annak távoli világa,
mégis éjnek évadján neki szól
lelkem imája

Kovács Balázs

nyilvánvalóan – versek

már számtalanszor láttam,
de verset még nem ihletett.
a kertünk, a kerítések, a felhők,
a többi udvar, a többi lakos
annyira lassan változik, mint anyu arca.

Jász Attila

Amikor a búcsú angyalai hamut szórnak a fejedre

egy nap, amikor leveszed magadról
ezt a sokáig használt földi nevet,
újból meztelen leszel végre,
kiderül majd végleg

Farkas Arnold Levente

A történet

három nappal később
feltámad a pimasz. Éppen
csak ellopták, állítják a

papok, nekem aztán mind-
egy, totál pipa vagyok,
a halálnak fityisz.

Szilágyi Ferenc Hubart

Egérbánat és más versek

Fakó egér a süppedő avarban
remeg szegény – becsapta itt az ősz,
diót remélt, helyette lóganaj van,
ammóniát okád a páragőz.

Csak enni vágyik és kicsiny melegre,
se széna, sem lehullt gyümölcsdarab;

Debreczeny György

fáradt vagyok – versek

a halhatatlanság a hold alatt az est
amikor valaki újra verset ír
a csillaggombos esőkabátról
vagy egy raktárépület rímképletéről

Demeter Arnold

Négy ló és más versek

Törékeny itt minden, mint apró állatok
vadászat idején. Egykor sír volt ez a legelő.
A fölötte elszálló madarak visszanéznek rá,
árvák a halottak, akár apró gyermekek
szegénység idején, ahol a jó szó is csak néha terem.

Szurkos András

Tetesd el, avagy tedd el, s elé se vedd

Spirituális fénylény az emberembrió,
keresi a szüleit, s ha megtalálja,
rájuk bízza életét.
Nem tudja, „milyen lóra tett”,
s védekezésképtelen.

Simon Adri

Mackógatya, apaseb

Anya ki akart venni a suliból nyolcadik előtt,
mikor a pattanásos sráccal smároltunk az előszobában,
és ránk kapcsolta a villanyt.

Bánkövi Dorottya

A halál időhatározója – versek

A járólapok alatt földbe döngölt évek,
a tágas szobákban felcicomázott
bútorok. A festék alatt korhadt fa
és kint, a császárfák óriás, beteg levelei alatt
élnek a szobrok – élnek az élők helyett,
pupilla nélküli szemük befelé mered

Acsai Roland

Tímea – versek

A száradó ruhák kint
   fehéren lengenek,
a napfény, mint az árvíz,
   sodor emlékeket.

Gere Nóra

Boldog dinoszaurusz és más versek

De a halála csillagrobbanás volt,
a közeli bolygók
mind belezuhantak
a semmibe:
nagyapám, anyám,
a vasárnapi ebédek,
és József Attila-idézetek.

Ványai Fehér József

Nincs meg az Egy és más versek

Itt lenni: felhalmozott jövő, bár
Idehallik némi csatornazaj. Mintegy
Átleng a termékeny pillanat kétértelmű
Titokzatossága, egy fűkasza elmetszi a
Csend torkát.

Kovács Áron

Furcsa megváltás és más versek

Megkötötték a kezeim,
s a lábam satuba fogták,
bármit is jelentsen mindez.
A bocsánat itt nem kifejezés,
hanem maga a megváltás.

Kolev András

Új partokon és más versek

Az ajkadon régen kihűlt a lárma,
szemed színének gyászos vége lett.
Az ajtaját a vak gödör bezárta,
rögök takarnak minden részletet.

Jim Harrison

Ismét a halál és más versek

A tudósok úgy tartják, a halál folyékony.
Belépünk a vizek világába, miután elenged-
jük az irányítást, ami nem is volt a mienk.

Motesiczky Gábor

Befejezetlen szonett – versek

Körbe-körbe a holnapok elől menekülve
Egy hosszú álomból ébredsz majd örökre
Kormánya vesztett hajódon minden kötél elszakadt
Az őrjöngő tengeren vitorlád tépett rongydarab

Petőfi Sándor

Szabadság, szerelem!

Szabadság, szerelem!
E kettő kell nekem.
Szerelmemért föláldozom
Az életet,
Szabadságért föláldozom
Szerelmemet.

Kégl Ildikó

majdnem adtam anyámnak egy puszit – versek

majdnem adtam anyámnak
egy puszit marseilleből
hazafelé jövet a gépen
a szántóföldek fölött a felhők alatt
maradt még egy keskeny sáv
amit nem töltöttem meg semmivel

Acsai Roland

A gyerekkorról – versek

Az én gyerekkorom csak,
a többi él-virul.
Nagyobb ma már a kontraszt
kimondhatatlanul.

Reményik Sándor

„Szilveszter-éjszaka”

Körül nagy béke, szilveszteri táj,
Ünneplő rengeteg.
A jó Isten ma erdőt látogat,
És az eloltott gyertyalángokat
Száz karácsonyfán gyujtja újra meg.

Bocz Gábor Sebestyén

Túlzás

Reám viharfelhők gyűlnek,

néked ágyat vetnek fűben.

Engem bábaasszony hozott világra,

téged fehér szüzek vártak.

Lőrincz P. Gabriella

Halványodás

Számoltam a talpfákat,
Megpróbáltam kettesével lépni rajtuk.
Az átkelő csíkja kevés volt nekem és túl fehér,
A térkő túl sok, túl merev,
Megszámlálhatatlan.

Keszthelyi György

Epizódusok – versek

Máskor hiéna vagyok,
van min kuncogni bőven,
konzervált dög az álmom,
döglődő, finnyás arisztokrácia,
más zamatok – isten tudja, miért
imádom az olajos gépeket.

Polgár Kristóf

Haimón álma – versek

Álmomban jó benyomást tettem
üzletemberekre. A te álmaidban
kígyó tekereg véraláfutásként combodon.

Szauer Ágoston

A toposzok könyvéből és más versek

Feszített vékony égövek.
Hallgasd, a pályák hogy rezegnek,
a némán surranó követ,
csendjét e pontos szerkezetnek.

Télffy Ármin

Az ősz húrja

Arca olyan, mintha egy otthontalan

költő hagyta volna véletlenül a levegőben,

hogy tovaússzon a messzeségbe, s önmagát

elfeledve szavakká váljék. 

Nagy Koppány Zsolt

Ha ló nincs

A kettes villamoson ma reggel
láttam egy megkopott csillogású
hajdani daliát
tinderezni.
Nyáladzó mosollyal lájkolt
vagy küldött pokolba
sírnivaló pózokba
merevedett nőket.

Farkas Wellmann Éva

Legyen nékem a te beszéded szerint

A hosszú úton feldagadt a lábam,
mindenórásan értünk Betlehembe,
majd hirtelen egy görcs a méh falában,
aztán tér nyílt a táguló jelenbe.

Kosztolányi Dezső

Karácsony

Ezüst esőben száll le a karácsony,
a kályha zúg, a hóesés sűrű;
a lámpafény aranylik a kalácson,
a kocka pörg, gőzöl a tejsűrű.

Reményik Sándor

Karácsonykor

A szent estén majd eljövök ide.
Álmaim szekerébe fogatok
És szólok fantáziám táltosához:
Hipp-hopp, ott legyek, ahol akarok,
És álomhintón eljövök - ide.

Nagy Milán László

Visszatérés – versek

Negyven évnek tűnő magány négy fa között.
Vakító lángok és reccsenések csalnak ki a mezőre,
végignézed, ahogy semmivé porlad a menedéked.

Miklós Eszter

A gondolkodás átka – versek

Ugyan, Clarice tévedni emberi,
ezért legyen embertelen.
Üljön le, egy kedves ismerősömet várom, vacsorára.
A titok? Jó modor, ez a kulcs.

Czóbel Minka

Karácsonyéj

Csillagról csillagra szép
Angyallelkek szállnak,
Megváltás hirét viszik
Széles e világnak.

Tompa Mihály

Karácsonykor

Ugy tetszik, mintha hallanám:
Mikép zendűl a pásztor-ének,
Sziv és ajk hű összhangzatában
Az istenember nagy nevének.

Petőfi Sándor

Karácsonykor

Oh aki együtt látta e családot,
Nem mindennapi boldogságot látott!
Mi boldogok valánk, mert jók valánk.

Edwin Morgan

Alkonyat és más versek

Oh a türelem látszatát kell mutatnod
még akkor is, ha a türelmet olyan nehéz felvonultatni.
Hamarosan látsz vonakodó démonokat elenyészni;
biztosan valami olyan, amit ki nem állhatnak

Saitos Lajos

Világod

Világ akartál lenni.
Az, aki a tükröt összezúzza,
s tesz-vesz boldogan,
jár-kel önfeledten
a gyógyító csodában,
a törékeny mindenhatóságban.

Bagoly Andrea

Álomkoffer és más versek

Nem viszek magammal nehéz
kofferokat,
csak egy alufóliába csomagolt
álmot.

Szondy-Adorján György

Helyben – versek

Túl hosszú ez a sétány, nem elég
hosszú a léptem, hozzád visz, de mégsem,
hisz ágbogain át csupán feléd
terel, és nem, nincs megérkezés.

Harangi László

Kis Jézusom

Látod, a sok év után
Távol csillagod oly halovány.
A testem gyenge, ha kész is a lélek,
Csak messziről hangzik az angyali ének.

Lőrincz P. Gabriella

Várakozás

Aludj csak, hozzád bújok reggelig,
Giccses karácsonyokról mesélek neked,
Ajándék, hintaló, mandarin…

Ajlik Csenge

Bejrút homlokon csókolt – versek

Mégis mikor a tündöklő Nap
kecsesen fekszik a tengerre,
és pálmafák árnyéka közül
a szél fülem mögé fújja bánatom,
megtisztul a homlokom.
Bejrút csókolja.
Ide tartozom.

Reményik Sándor

A mi adventünk

A békejobb még vissza-visszarándul,
Rángatja görcs: gőg, szégyen, gyűlölet,
Engedne az ököl, de megkeményszik.

Bajna György

Anti – versek

Hajnal volt másoknak, neki reggel – nyári.
A Nap valahol már nyújtózkodott,
hogy közömbösen, csaknem unottan
szemlélje ragyogásának újabb eredményeit

Ferencz Imre

A jobb lator dala és más versek

Hevertem szalmán töreken
forgolódtam jobb helyeken
ragyogott az ég felettem
hittem tebenned Istenem

Kosztolányi Dezső

Karácsonyi dal

A mi kedélyünk rég kihamvadt,
fagyos, hideg az ünnepünk,
lelkünkre hull a téli harmat.

Jóna Dávid

Vándorcirkusz

Amikor a cirkusz odébbáll,
még napokig ott marad a szaga,
kikopott fű, néhol gázolaj égette folt,
a kamionnak csöpögött az üzemanyaga.

Arany János

Karácsonyi éjszakán

Lelkem pusztaságos éjjelén keresztül
Kétes ködvilággal egy sugárka rezdül.

Csillag-é vajon, mely, mint vezérszövétnek,
Üdvözitőt hirdet az emberiségnek?

Ady Endre

A nagyranőtt Krisztusok

Az Élet egy elgondolása,
Egy dal, melytől egy csúf óránk megszépült,
Teremtés volt a lelkeinkben,
Újra-újra egy-egy új világ épült.

Németh Béres Csilla

November

A macska néha még visszajön
a nyári portyák után,
felpúpozott háttal hozzám dől,
aztán elugrik eszelős nyávogással.

Fecske Csaba

Nagy ár – versek

Milyen volt szőkesége, nem tudom még,
hiszen állandóan festi a haját,
különben is olyan korrupt az emlék,
a csúnya is szépnek adja el magát.

Szécsi Margit

Karácsony

Nem voltunk spórolós szegények,
olvadt az izzadt erő ára.
Anyámék mindent ráköltöttek
tornyos, csudás karácsonyfára.

Móra László

Karácsony édes ünnepén

Szálljon szívünkbe áldott akarat,
Ez kösse egybe mind a kezeket.
Karácsony édes ünnepén
Te légy vendégünk: Jóság, Szeretet!

Kopriva Nikolett

Véletlen óra – versek

A várost újraépítik. Vörösre festett falai
között kislány bolyong.
Folyton megbotlik az útjavítás miatt
fölszedett kövekben,
kerülgeti a kiásott gödröket,
játékai a mélybe hullnak.

Babits Mihály

Karácsonyi ének

Mért fekszel jászolban, ég királya?
Visszasírsz az éhes barikára.
Zenghetnél, lenghetnél angyalok közt:
mégis itt rídogálsz, állatok közt.

Gágyor Péter

Ha majd csönd lesz

Egyszer csönd lesz,
s nem mindegy, milyen,
a csönd is lehet unalmas,
az ember, aki addig fél, amíg él,
csak mereng.

Kosztolányi Dezső

Szerenád

A kormos égből lágy fehérség
szitálja le ezüst porát.
Didergve járok ablakodnál
a hófehér, nagy úton át.

Csepcsányi Éva

Vértestvér – versek

A gyermekkor tündérmezején együtt
jártunk, ő mutatta meg nekem a világot,
a tudomány és történelem titkait.

Ferencz-Nagy Zoltán

Furcsán néznek és más versek

a mohában is akadnak képek a fiókok mélyén
bajuszos üknagyapákról s fejkendős anyókról,
s a mohában is szebb moháról álmodtak

Radnóti Miklós

Ádvent, kései ember

Megy vézna fenyővel a hóna alatt
a sárban szegény: kalapja körül a
kedve leng ijedten, mint nyáron, sárló
tehénnek feje körül a méla bánat!

Gál Sándor

Távolodók

kifordul utánuk a csend
az ajtók száján
kifordul utánuk
a küszöb a kapu
és a sötét kapubálvány

Czóbel Minka

A hó kifárasztott, vihar utam állta,
Pihenőt tartottam havas pusztaságba’,
Hullnak, egyre hullnak a fehér hópelyhek,
Elfedtek már mindent, mezőt, erdőt, kertet.

Szécsi Margit

Karácsony holdas havában

Oroszlán-szőke az új hó,
ma éjjel bűnöket old.
Sugárba-kövült hajamra
egyházat épít a hold.