Kovács Újszászy Péter

Ibolya

Bolyhos levelek mozdulnak a fényben.
Villamos fékez a tömbház előtt.
Az emberek üveggolyók.
A járműből az utcára gurulnak.

Ványai Fehér József

Mennybolt és mosókonyha – versek

Mint fűvel terhes föld olvadás alól,
Kivillan a nemlét a lét mögül,
Hallod, hajnalban rikolt a kakas,
A tolvaj hold fejvesztve menekül.

Szilágyi Ferenc Hubart

Fűzfasípon – versek

A vágyam pókfonálon elvezetne,
hogy rátaláljak röpke perc alatt
tüzes nyaramra, végleg elveszettre,
ha már kacagva tőlem elszaladt.

Demeter Arnold

Egy fogoly gondolataiból és más versek

Soha nem láttam még élő bálnát.
Úgy próbáltad nekem elmagyarázni,
hogy akkorák, mint az a domb, ahonnan
a faluban, ha valaki sír, mindenki
hallja.

Törteli Réka

Versek

Hallgattam, ő utazott.
Mezítláb futott egy zuzmós
tundrán, átkelt egy kaktuszligeten.

Pethő Lorand

(kifakadás) és más versek

emlékszel a hamvasztó nyarakra?
véresre martak a pőcsik-legyek.
burjántól zöldülő kezekkel
kapáltuk a málé végtelent.

Juhász Zsuzsanna

Versek

Réteg a rétegen.
Látni minden lépését a Földnek,
s a Bárányt,
ahogy visszaparancsolja
a frissen fölvirágzott földgyalukat.

Kopriva Nikolett

Mama és az angyalok és más versek

Mama azt mondta, olykor az angyalok is
a senkiföldjén üvöltenek,
mint te vagy én.
Hiába kérdeztem,
kikből lesznek angyalok,
nem felelt, arca sem rándult,
csak kötötte tovább a lila szvettert,
amiben évek múltán elaludt.

Paál Zsolt

Lazarus

Messziről a város csupa rom,
árok, gödör, torzó, anyaghiba,
s nincs szebb nála, mikor felöltözik
az alkonyat rongyaiba.

Kolev András

Életkép - versek

A szél a parton megpihen,
a lombok árnya hallgat.
A fák közt nem jár senki sem,
a csend dajkál egy gallyat.

Kövesdi Károly

Versek

Mintha táguló múltban élnék,
az ige épp most mállik atomjaira,
új világvallás készül isten nélkül,
a szentélyben lepergő vakolat
csípi szét a visítva görgő
dagadtra hízott patkányok szemét.

Csornyij Dávid

Versek

Bennem a büszkeség más emberré vált,
csak peremérzelmek vándorolnak a tudatban,
bizarr immunrendszer a tagadás.

Szeder Réka

Versek

Annyi mindent kéne,
de ölembe a tétlen elmúlás
macskateste kuporodott. Melegít.
A mosott ruhákat összeszőrözte megint.

Lázár Kinga

Versek

sárga az ég alja, a metszett
fák törött ujjakként tartják
ezenkívül nincs semmi
ami nehéznek tűnhetne
a pázsit foszlott harisnya
anyaghibák a tengerszemek

Z. Németh István

Nyáresti bújócska

A szétgurult gyöngyök,
mint meg nem élt pillanatok
süllyednek egyre lejjebb
a nyár havába.

Radnai István

A napóra imára szólít - versek

mint tüzes lelkek a nyári nap éget
minden sugár a vágynak üzen
kókadsz majd ősszel fagy látogat
a föld befogad meghalsz a téllel
süvölvény zölden kelt a tavasz

Ajlik Csenge

Béke - versek

Ne győzd meg,
csak légy önmagad.
Bárhol is kezdődsz,
bármi jelzi bevégezted
a világot csak nemrég kezdted.

Laczkó Vass Róbert

Versek

becsomagolták
az életük fontosnak
vélt maradékát
szerteszét hever
ami szerethető volt

Lakatos-Fleisz Katalin

Kolozsvári képeslap

Sötétedő, huzatos
utcákon langyos
szél újságpapírt
görget.

Farkas Wellmann Éva

Áldozat

Hogy megmaradt, hogy élve, az a bűn.
Járkál, tenyészik – emlékeztetőül.

Befejezetlen, nyugtalan gödör.
Magába szippant minden vélt tilalmat.

Demeter József

ŐSZIRÓZSAKRIZANTÉM/IÁDA/ – versek

Egy érzés, mely mágia.
Két lábon jár. Az erekben.
Úszik, röpül – gazdájával
Egyetemben. Oly súlytalan,
Hogy! A Földnél is – nehezebb
Lévén, bezzeg – mi a titka?

Zalán Tibor

Pontkeresés – versek

a kis szeglet
ahol majd hó esik
és vigasztalanul szállingózik
hull akár a múlt
reggelig s még tovább

Eszteró István

Családi légyott – versek

Anno elfolyó év június végi pirkadatok előtt
rácsodálkozhattál a Nap bolygóinak rokoni
szíveslátására, ahogy ünnepi pompában sorakozva
utoljára Zolta, Árpád fia láthatta 947-ben talán
a magyarság jövőjét eme égi jelenségből kiolvasni

Kégl Ildikó

Cicás bugyi - versek

attól kezdve a többi lánnyal
nem foglalkozott másnap
reggelinél leöntött kakaóval
és megtépte a hajam mert
elfogadtam a bandikától egy negrót

Farkas Wellmann Endre

Hannibal Lecter Budapesten

Egyél agyat! Gyakorolj, eddz szelíd állatokon!
A csirkéé gyenge, a disznóé ízletes,
s míg az emberhez eljutsz,
nos, míg az emberhez eljutsz,
ez az út hol vezet?

Regős Mátyás

Van egy másik

Anyanyelv alatt másik nyelv van,
néhány szóban egy másik késés –
„Mein Schatz, ne várj. Későn jövök.”
Tekintetünkben: visszanézés.

Papp Attila Zsolt

Versek

A pavilonban összetapadva
rángatóznak szerelmes árnyak egy
magunk mögött hagyott életből.
Dohányfüst száll a hűvös ég alatt,
odabenn, az ablakon túl pereg
egy némafilm a családtagjaimmal.

Petőfi Sándor

Minek nevezzelek?

Minek nevezzelek,
Ha a merengés alkonyában
Szép szemeidnek esti-csillagát
Bámulva nézik szemeim,
Mikéntha most látnák először…
E csillagot,
Amelynek mindenik sugára
A szerelemnek egy patakja,
Mely lelkem tengerébe foly –
Minek nevezzelek?

Király László

Túlhosszú vers

„A béke harcosainak seregében” –
Imre, ez egészen felemelő.
Halál a jobb-és baloldali elhajlókra (is)!
Legyen – van! – mit szavalni tűzről pattant
unokáinknak is dicsfényes vénkorunkban

Szilágyi Ferenc Hubart

Magamra hagytál – versek

A lélek dalban ünnepel,
a szív is ritmizál, dobog;
az árnyak akkor tűnnek el,
ha szárnyra kelnek holt sorok.

Derzsi Pál

Küszködöm

úgy látom hallom a világot
ahogyan rügyező ágakon kútostorok közén át
hozzánk betör
szügyig gázol a kertben illemtelenül
s tán öldököl…

Király Zoltán

Az utolsó sürgöny

kedves Feri STOP arra gondoltam STOP
létrehozok egy emlékbizottságot STOP
minek feladata STOP márványtáblát állítani
STOP valamennyi vendéglátóipari egységben
STOP hol volt szerencsénk STOP a Golania Magna
szellemi szövetségről STOP szakmailag egyeztetni STOP

Bence Lajos

találd fel magad

találd fel magad,
építsd fel magad, építkezzél,
jelöld ki saját magadig
az oldalvonal szélét

Demeter József

Napkenyér – versek

Hiába árasztott gyöngyházfényt, igaz-
Gyöngyház fényt – a sárga-
Hideg puliszkahold... Toprongyolt
Az Idő fél lábon – dedzseábá*, és!
Mégis megvirradt valahogy.

Bánkövi Dorottya

Végjáték

Ismételgeti: „nem reagál, felel.”
Izzadó kéz a zsebben. A tavaszt
betörte a nyár, bélyeget ragaszt
az idő szemére, s forrón rálehel.

Gál János

A formák triumphusa

Örvendjetek, ti olvasók, ti mind,
Adyt meg Kosztolányit gyászolók,
Akik szenvedtek olvasáskor untalan,
S akiknek elnyomás a posztmodern!

Eszteró István

Veszélyben virágzó – versek

ahol akármi megeshet, kigyúlhatnak
meteorok, összeütköznek párhuzamos
végtelenek, feketelyukak nyelhetik
nyelvük a stresszben, amíg a szél
a ruhák szegélyébe kapdosva utolérné
hópelyhekként hintázó szirmok közt
szíve választottját, az egyetlenegyet

Jóna Dávid

Óbuda – versek

Óbudán nőttem fel,
a kiscelli kastély alatt,
a Bécsi úton még kalauzos villamos haladt,
a sikátorok és az óvópincék voltak búvóhelyeink,
emlékeim úgy lebegnek előttem,
mint esti szélben a selyeming.

Karácsonyi Zsolt

A szél Kairóban

Amikor először jártam Kairóban,
nem értettem, miért nem fejezik be,
öt emelet vagy huszonöt,
minden épület befejezetlen.

Acsai Roland

Újabb részletek az Új carmenekből

Tükrökből melyik arc figyel?
Rég eltűnt nagyapáinkra ki ismer az
utcák mély pocsolyáiban?
Emlékük csöpög és hűl ki az árnyviasz.

Partmann Tibor

Festmény – versek

Mikor a hegy tetejére értem,
s a csúcs hűvösétől lehűlt
verejtékcseppek elégedettségében
fürdő homlokom megtöröltem;
lepillantottam a mélybe.

Varga Melinda

Szél cibálja

Cibálja a szél a fákat,
kiáll a szürkeségbe,
hagyja, hogy eső mossa
fénytelen bőrét

Farkas Kriszta

az éjszakában – versek

becsapódik a kocsi ajtaja,
bezáródik a légtér.
nő a levegőben a nyomás:
cseppeket présel a szél.

Debreczeny György

a szkíta könyvesbolt

hosszú éveket évtizedeket eltöltenek úgy
hogy a pontos történetüket senki sem tudja
rekonstruálni retusálni de hát minek is
az ember egyszerűen kihozza belőlük
a kihozni valót beviszi a bevinni valót

Szauer Ágoston

Eltolás – versek

Csak nézőpont kérdése ez.
A füvek karcsú tornyai.
Fent pár apró madár evez,
Bogárnak berregését hallani.

Lázár Balázs

Szív-limes

Égő őrtüze pislákol még végig a parton,
csillagképe a múltnak, reszket a fény Danubia
tükrén, jelzi riadtan a mának, hogy felidézni
hősi világot már nem elég, mert fárad a nép és
kőfalrendszere nem képes már győzni a sok bajt.

Czegő Zoltán

Áldatlan áradatok

Veri az eső keseredetten a vizeket.
Sürgős lenne azonnal parancsolni,
de kinek?
Vízhatlan őserdeinkben a könyörgőt
ugyan ki menti meg?

Gere Nóra

Amit a víz – versek

A padlón fekszünk,
borostád homlokomra
tetoválja
naprendszered koordinátáit.

Fellinger Károly

 Hazaváró

Megbüntette a Teremtő,
Mic bánnénak nőtt a gondja,
hét fiat szült kínok között,
mindegyiket megátkozva.

Csík Mónika

Szívdesszert helyett

E tágasságban, látod,
nincsenek határok,
pontnyi bár a tér –
tér feszül a pontban,
ami innen óriási,
csöppnek tűnik onnan

Ollé Tamás

magyar nyár 1944

kilépek az ajtón,
részeg keselyű köröz a várban,
lelki béke legel a háztetőn,
a pillanat remeg a retinámban

Nagy Lea

Ránculó – versek

És ahogy ott ült azon a pár
négyzetméteren,
érezte, miként önti el
a magatehetetlenség,
a fáradtság mivoltja,
ahogyan embert még sosem.

Kolev András

Látlelet – versek

A múlt kísért, a most, akár a börtön,
nehéz idők, sok minden hasztalan.
Mi összegyűlt, a holnapokra költöm,
a jóslatoknak szörnyű hangja van.

Lakinger Tibor

Try Again! Y/N? – versek

Egy folyamatosan változó multiverzumban.

Hogy ha felébredek,

érezzem megint,

Veled még mindig,

működik a mi kis privát utópiánk.

Kerényi Frigyes

Versek

Erdős ormok alján völgyi sík felett
Siető kis csermely kunyhóhoz vezet.
A kunyhó ledőlne, hogyha régi fák,
Régi ismerői, nem támasztanák

Gažík Viktória

Versek

Újabb fél év telik el, innen nézem, hogy múlik az idő.
Hogy nőnek a ruhakupacok a sarokban, hogy sosem veted be az ágyad.
Hogy már hetek óta ugyanabból a bögréből iszod a kávét.

Juhász Zsuzsanna

Versek

Talán a tej, nyakszagú sálak,
macskaszőr vámpír-számolgatása.
Gyeptéglákon hajnali fejtetők,
hasizmok hipnózisban.

Csorba Béla

Acélcápa (kölyökvers)

Ne tekeregj, trükközz,
orra kanyarfúró,
úgyis megtalál majd,
gyors, mint egy torpedó.

Hegyi Damján Domokos

Létfenntartási gyakorlatok – prózaversek

Akár egy Franco Fontana-kép. A repcetábla sárgasága megszentelt aurájával felkavaró kontrasztot alkot a tiszta kék éggel. A táj, ha mentesül minden emberi létezőtől, az időtlenség illúzióját kelti, mert mozgásai nem rendelődnek a temporalitás alá, az értelem nem szervezi az emberi léptékkel mért időhöz a testeket.

Derzsi Pál

Dal a gyalupad fölött – versek

Utolsó fityingem is elköltöttem
vettem dombot s madárcsicsergést
gyökerek termés-ígéretét
ricsajt és hegycsúcsig törő dallamot

Balassi Bálint

Borivóknak való

Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje,
Mindent egészséggel látogató ege,
Hosszú úton járókot könnyebbítő szele!

Te nyitod rózsákot meg illatozásra,
Néma fülemile torkát kiáltásra,
Fákot is te öltöztetsz sokszínű ruhákba.

Demeter József

Szerelem(áldás) – versek

Én Istenem, jó Istenem, mondd,
A májusi Szerelem, miként szépül
Estére kelve, és! A nyárérlelő, áldott
Állapotú – édenünk hevében?, s! A
Csillagok, hogy alusznak éberen –
Búzavirágok szemében, éjjelente.

Pejin Lea

őszinte testek univerzuma

Szánalmasnak nevez,
meg öregnek,
a sokadik feles után
megy is tovább

L. Móger Tímea

Ringató

előrenézek
bár nem tudom
hogy az merre van
pozitívan gondolkodom
még ha elhullik is hajam

Jász Attila

A tükör angyalai

a sirályok mintha csak szertartást
végeznének a felszínen, felhőként
úszkálnának álomszerű látomásaim
között, ringatóznak régmúlt történetek
néma mélységei fölött.

Bajna György

Versek

Hagyod, öleljen a simogató víz,
talán magzatkorodból e megnyugtató béke:
mintha őstengerbe merültél volna alá,
meleg, elringató óceánba,
hogy álmodhass végre ismét.

Csillag Tamás

Félvilág - versek

És akkor reggel lesz,
és fehérek lesznek a falak.
Pillanatnyi csend, a szoba levegőjét
megüli az új bútorok szaga.

Mátyás Emőke Ibolya

Magyarázatok – versek

Mutatóujjammal összecsíptem
a fényelnyelő sávokat,
s a tűrődések helyére ráképzeltem
egy idegen tenyér térképét.

Szilágyi Ferenc Hubart

A kétely árnya - versek

Kihunyt a régi tűz, az éj ködöt szitál,
dereng a lámpafény, sötét a macskakő;
köhint a kósza szél, a fák között zihál.
Parányi most a lét, de árnya nagyra nő.
A hitre szűk e test? Avagy felold a tér?

Halmai Tamás

Földön csak madár szédül

Egy öröklét már eltelt,
mire eszünkbe billen:
a vége nem az ember,
hanem a minden.

Bodnár Gyula

Gyermekkori kaland

csupán ki kellett
volna nyújtani a kezed
angyalt érintesz-e
vagy puszta eget

Vári Csaba

Időmarás és más versek

Mert fölemeltetnek akkor mindenek,
akár az énekek, a templomok, a várak,

és följönnek belső napjaink,
mikor már nem a test vet árnyat.

Klemm József

A nagy kör

Mert úgyis elfelejtenek
minket – mondtad,
fekete föld alá rejtenek, és
megtapossák a rögöt deszkakoporsónk
fölött, hogy a bűnössel együtt
a bűnöket is
elrejthessék

Radnai István

Utóvizsga – versek

keselyűk szállnak európára
meghonosítják a békétlenséget
kikapcsolják a hallókészüléket
hályog esőz a szemük előtt

Farkas Kriszta

Sziromtüskék – versek

de már csak a perzselő sugarak
éreztetnek bennem valamit:
szerintük jól áll nekem a sárga,
de a barnával csak óvatosan.
mit mondjak?
még a levegő is aszalódik
körülöttem.

Ajlik Csenge

Csak ezt bocsátsd meg – versek

Behuzaloznak,
belém fonódnak az istenek,
mint egy éveken átkötött gyapjúfohász,
lassan a világ teste köré érek:
most én melegítem őt meg.

Csóka Zsófia

focipálya a temető mellett

hajrá hajrá kiabálják
menjél mit állsz ne hemperegj
nem olyan könnyű a lélegzés
ha nincs az embernek tüdeje hozzá

Debreczeny György

az írógépeket letakarták

a réti virágokat letaposták
hőstettekről álmodoztak a homokozóban
de a homokvárakat is letaposták
sovány kis szarházi kölykök
a szép szál legények

Aich Péter

Siralmak (részletek)

A tekinteted ha rám téved
fölcsillan a remény

te vagy az egyetlen
ki szívem kulcsát
magánál hordozza

Juhász Kornélia

Nincs

Az ész meztelen, pőrén alulöltözött.
Már megint jégvirágok a vonalak között.
Eddig a szívre, most az agyra köszönt fagyhalál,
Kék a szürke-, lila a fehérállomány.

Balázs F. Attila

Bizonytalanság évada

Kráter szélén állva ne gondolj arra
mikor tör fel a láva
csak nézd a lent fortyogó pusztító erőt
a hazug gőzfelhőt böfögő nyugtalan poklot

Zsille Gábor

Pécsi versek

Most már nem lesz több pécsi vers,
holnap elpályázom Pestre,
egy másik gályán folytatom,
másik múzsa csókját esdve.

Acsai Roland

Az új Carmenekből

Elfonnyadtak a hóbogyók,
elmúlt már ez a tél, jönne az új tavasz.
Pollennel mogyoróbokor
megtelt és a rigók szíve ma szétszakad.

Derzsi Pál

Állítsátok meg Eurturo Uit!

állítsatok meg már valamit!
kútmélyen kitelelt vízfodrok fuldokolnak
új tavasz új kikelet?
telt bendők tuszkolta agymenések
önkoszorúzta istenek

Kövesdi Károly

Mire lehullanak a levelek

Csak peregnek, potyognak a levelek,
részvények zizegnek, bankárkezek
turkálnak, ropog a bankó.
Lyukas papírbakancs ábrándozik,
macskakövön kopog a mankó.

Szurkos András

Versek

Gazdag volt az ősz, olvasom
jobbról az első oldalon.

Épp boldogságról álmodom.
Mögöttem jő a lábnyomom.

Krausz Tivadar

Teremtő szó

A szót miért is csépelem?
Ha életképes magva van,
Megfogan, örökítődik,
Felsarjad, kivirágzik, végül
Szirmait szélnek ereszti.

Novák Valentin

Meta és más versek

Hogy majd
a tudat-terhet
elsodorja
a napszél,
s tovább-
hullámozza,
dobálja
a gravitáció

Sántha Attila

Ágtól ágig

De nem sokat jutott előre,
éjjelente majd’ elvette az Isten hidege,
a nyári hónapok után elfogták,
s csak most jutott haza,
ne haragudjon.

Szilágyi Ferenc Hubart

Lakoma és más versek

Ott hintó lesz e hintaszék,
vagy szarvas húzta szán,
s repül az éji tintaég
tejút-fehér haván.

Reményik Sándor

Meteorkő

Ím’, ez egy túlvilági nagykövet.
Valamelyik ős csillag-hatalmasság
Mint óriási parittyakövet,
Parittyájába tette.
A földre célzott, s hadüzenetét
A mérhetetlen ürbe kivetette.

Radnai István

Ég alatt – versek

elfut előlünk a sánta idő
tépett bundáját takargatja a hó
már többet a múltból nem jön elő
az emberből lélek marad a való

Szilágyi-Nagy Ildikó

Két vers

„Van-e az időnek helye? És az időtlenek
beleférnek-e?” Ebben a kétségben lebegsz,
míg a halandók ajka egyre hosszabb
gyöngysort köp a disznók elé.

Gál János

Ikarusz – versek

Biztos láttok még olyan egyszínű kék Ikarusz buszt,
Halljátok, mindig csattog, panaszos dühödéssel
Hördül, mint az a ló, amelyik már unja a vontát.
Hát csak tudjátok, nem is ok nélkül van ez így.

Tóth László

Magritte

Kopog valaki, kopog,
üres ruhájában
sarkig tárt ajtód előtt,
s bár nem látod szemét,
rád nézve is a végtelent pásztázza

Demeter József

GYÖNYÖR/ÜLJ/ - versek

A fénynek hangja van. Víz-
Cseppek arccsillámlása,
Szólója, az égnek kékje

Eszteró István

Korall-hon – versek

A vérfa ága, törzse, szíve vérzik,
végighasítják háborús viszályok,
piros sávokban ömlik, hull, szivárog
láncfűrészelt bordájától térdig

Lőrincz P. Gabriella

Köszöntő

Tulipános május, madárdal,
Anyák az Isten zsámolyánál.
Jó hinni, hogy minden anya a mennybe száll.
Mert egyszer mind jók voltak,
Egyszer adtak, szerettek, azok is,
Akik többet sohasem.

Fecske Csaba

Vonatok – versek

lehúzós vécé
ki látott ilyet falun
nincs ilyen ugye

Gyula bátyám már
elhagyta tájszólását
ilyen a város

B. Mihály Csilla

Éosz könnye - versek

Káprázatokban múló életek
tükörszobáit járod sápatag,
a foncsorok ezüstje fényt pereg,
itt átszivárgó álmok játszanak.