Bálint Tamás

Egy „pirkáló” ember – beszélgetés Sárosi Csaba grafikussal

„Egy nyári vakációban otthon – Csomafalván, mikor még népesebb volt a feleségem családi háza –, szokásom szerint kisszéken ülve rajzoltam örök témámat, az öreg almafát, mikor Juliska, a szomszédasszony nagy érdeklődéssel kérdezte: maga mit pirkál ott? – Hát ezt a fát próbálom lerajzolni – volt a válaszom, de elkezdtem gondolkodni, honnan jöhetett, mit jelenthet ez a szó. Aztán elfogadtam: egy ember vagyok, aki csak pirkál egy darabka papírra, és boldog vagyok, ha sikerül a pirkálásom.”

Gulyás Gábor

Otthon az égben és a földön – Egy kivételesen nagy művész: Munkácsy Mihály

Ha hihetünk Jókainak, minden egy bajusszal kezdődött. Munkácsy Mihály és Jókai Mór az 1880- as években rendszeresen kártyáztak együtt. Egy ilyen alkalommal egyszer a festő megkérdezte az írót: „Tudod-e, Móric, hogy lettem én festő? Mikor Aradon szegény asztaloslegény voltam, megláttam egyszer a Bettelheim könyvárus kirakatában egy hatalmas bajuszú hazafi életnagyságú képét. Ha én ezt a bajuszt le tudnám pingálni! Mihelyst pénzem volt rá, megvettem a képet és sikerült a bajusz, a kép is. Akiknek megmutattam, mindjárt ráösmertek: Jókai Mór volt.”

Bonczidai Éva

„Jobbat a Majalesnél úgy sem tudok festeni, az meg senkinek sem kell”

Első önálló kiállítását Szinyei Merse Pál 1905-ben, hatvanéves korában rendezte. Pályája végül is sikertörténet – csak épp azt is meg kellett érnie, hogy egyes pályatársai gúnyolódtak rajta, apja csak a sikertelenségét látta, a felesége nem bízott a tehetségében, ahelyett, hogy bátorította volna a művészt, jobban foglalkoztatta az, hogy környezetük bolondnak tartja a festőt, a rájuk szakadó többszörös gyász pedig felemésztette a házasságukat. Semmi sem úgy és nem akkor történt, amikor arra jövőt lehetett volna alapozni.

Bonczidai Éva

A tisztaság ragyog Szegedi Katalin képein

Szegedi Katalin szelíden tanítja újra és újra a pipacsszoknyák pirosát, a virágszirom-törékenységet, a limlomok kincses birodalmát. A tisztaság ragyog át minden képen – ez érinti meg a nézőt, ha a világ bármely pontján találkozik ezekkel az ábrázolásokkal.

Bonczidai Éva

A megnyugvás képessége – Maria B. Raunio képeiről

Maria B. Raunio festményein feltűnő nőalakok attól is különlegesek, hogy bár kortársaink, nem öltik magukra a női szerepek megannyi trendi alakzatát, hanem épp visszafogottságukból érezhető, hogy sajátos erő birtokosai. Elhallgatott történeteik és titkaik vannak, melyek komolyabbak annál, minthogy ők is – mint minden ember – sebezhetők, magányosak vagy épp egyedüllétet keresők.

Bonczidai Éva

„Élő képek ezek" – Szabó Ottó festményeiről

Képei a világ kettős természetét engedik látni. A földi tapasztalatok mélyén is felismerhető szakralitást, a bűn és a szabad gyötrődés számtalan stációját. De ugyanennyi stációja van a megváltásnak és a kegyelemnek is.

Bálint Tamás

Reményteljes jövő – beszélgetés Csomortáni Gál László festőművésszel

Csomortáni Gál Lászlót sokan különcnek tartják, hisz egyetemi tanulmányai befejezése után hazatért Csíkcsomortánba, és egy áram nélküli házban él feleségével, három gyermekével. Közben pedig szakrális művészetet művel, amelyben messze a jövőbe mutató ősképek derengenek elő.

Bonczidai Éva

Ördög Noémi képeiről

Ördög Noémi képei talán mindenekelőtt meghökkentőek, mint egy újonnan felfedezett, egzotikus fűszer, amelynek íze, illata mégis ismerős valami borzongató messzeségből. Úgy tiszteli a nagy elődök által megalapozott hagyományt, hogy közben hozzáteszi a maga tudását is: újabb fényeket, pajkos játékokat és ordas játszmákat kreál az ábrázolható ember köré.

Bálint Tamás

A szabadság egy természetes állapot – interjú Péter Alpár vizuális művésszel

A sepsiszentgyörgyi származású Péter Alpár installációk, performanszok, vizuális művészetek és határterületeik között mozog. A háromdimenziós tér foglalkoztatja, a zárt terek beinstallálása után, a kiállítóterek hűvös eleganciáját átlépve fordult a természethez.

Bonczidai Éva

Magzatpóz – Sipos Sándor műveiről

Sipos Sándor jelképszerű sűrítéssel mutatja meg a lárvaszerű várakozást, mely egyszerre hordozza a megújulás és a pusztulás lehetőségét is. Érzékelhető a természet rendje, mely alázatra int, és az emberi gőg, mely tékozol.

Borbély László

Útisz játékai

Orosz István egyszer azt mondta, hogy ha magának kéne névjegykártyát fogalmaznia, akkor zavarba jönne, mert ugyanabban a bőrben bújik el a grafikus is meg az író is meg a filmes is, szóval elbizonytalanodna, hogy mit írjon rá.

Bonczidai Éva

Évszázadokon átcipelt rend hozományként – Kádár Tibor képeiről

Mítoszok sejlenek fel, egy-egy olyan időpillanat felmutatásai, amikor még nem történt meg a világot megváltó és megváltoztató áldozati rítus, még csak eljövendő ígéret a kereszthalál gyötrelmeiből összetákolt örök élet. Háború utáni árnyak, a szülőföld földlétébe kapaszkodó gyökerek, az élet körforgására rádöbbenő ritmikus ismétlődések mutatnak meg valami csupán csak képekben megragadható gondolatot az elmúlás folyamatosságáról.

Bonczidai Éva

„Áldott szép pünkösdnek gyönyörű ideje” – Ádám Gyula pünkösdi fotói

Elindulni, várni a hajnalt – ez a cél már önmagában is szép imádság, hát még együtténekelve a többiekkel. A találkozás megannyi arca – Ádám Gyula nem idegenként érkezik közéjük, fotói által mi sem idegeneket látunk. Ráköszönni a szembejövőre, áldást mondani az elhaladókra – erre buzdít ez a hajnali tisztaság.

Bonczidai Éva

Mint amikor dédnagymamám zsoltárokat énekel – Mara Kinga Villő festményeiről

Ezeken a képeken valahogy egyszerre érezzük jelenvalónak a szerelmes dalok pajkos becézéseit, az eskütétel szentségét, az áldást, hogy dajkálni való gyermek él köztünk – ott van mindez a játékba merülő kisfiú testtartásában, a kincsként óvott limlomok furcsa kontúrjaiban, az Isten és ember szövetségéből termő kertek gazdagságában is.

Bálint Tamás

Székelyföld történeti grafikákon keresztül – Beszélgetés Gyöngyössy Jánossal

Egy izgalmas határterület, a történelem és a képzőművészet mezsgyéjén kalandozunk a gyermekeknek szánt illusztrációktól az épületrekonstrukciókig egy különleges hivatású különleges ember, Gyöngyössy János vezetésével.

Bonczidai Éva

A borzongástól a bizonyosságig – Csáki Róbert festményeiről

Csak arctalan nők maradtak, büszkék, rátartiak vagy megtörtek, és épp valami sorsfordító, sorsrontó esemény történik. Mintha a szemünk láttára válnának a nippek habos-babos, szelíd arcú kisasszonyai félelmetes tekintetű, ártani vágyó furcsa lényekké.

Bonczidai Éva

Szemadám György képeiről

A madárház lakói és a kalitkából kiröppent házlakók nem egyszerű állatábrázolások – felismerjük bennük magunkat, felismerjük bennük egymást. Önarcképek? Létértelmezések? Imádságok? A kegyelem arcai.

Bonczidai Éva

Tóth Ernő műveiről

Tóth Ernő nyurga, göcsörtös szobrai mintha a festményeiből pottyantak volna elénk, érccé vált vonalakból kajla, izgága lények formálódnak, táncolnak, lendülnek vagy épp görnyedeznek groteszk pózokban.

Bonczidai Éva

„A nőket is szerettem – nagyon”

„1928-ban Magyarországon megszületni az körülbelül azt jelentette, hogy alkonykor kibújni a tojásból. De én ezt honnan tudhattam volna?” – veti fel Sárközy Pál Egy teljes élet címmel magyarul is megjelent önéletrajzi könyvében. A kilencvenéves festőművésszel a budapesti Abigail Galériában január 30-ig látható, értékesítéssel egybekötött tárlatának megnyitója előtt beszélgethettem, miközben gyerekei és unokái kaján mosollyal fotóztak minket.

Bonczidai Éva

Nemes Fekete Edit műveiről

Nemes Fekete Edit nőalakjai a világot hordozzák magukban és karjaikban – a létezésükben egyszerre válik láthatóvá a törékenység és a biztonság természete. Az általuk hordozott archaikus tudás a folytonosság és az állandóság biztosítéka, szinte halljuk is a maguk elé suttogott imáikat, melyekben oltalmat kérnek mindannyiunknak.

Péter László

Újrateremtés-ábrázolások – Vass Szabolcs műveiről

Vass Szabolcs már a világ globalizálódásának folyamatát kíséri, elemezgeti. Miközben átfogalmazza valóságunkat, újraalkotja, másféle kalodába zárja fura, gnóm emberlényeit. És el is választja azokat a táj ütős impressziójától. Kísérleti kaptafát húz az emberi társadalom egészére, elidegenítő hatású, szűkítő módszereivel az átértelmezés optimista kalandját tágítja.

Bonczidai Éva

"a végtelennel néz farkasszemet” – A. Tóth Sándorra emlékezünk

Ki volt ez a különleges tanáregyéniség, akit az ötvenes évek elején, miután a középiskolában megszüntették a rajztanítást és a művészettörténet-oktatást, biológia-, oroszés geometriatanárrá képeztek át? Jeles diákjai sem sejthették, hogy az európai bábjátszás egyik megújítója a tanáruk, aki Párizsban ismert avantgárd művész.

Bonczidai Éva

A mindennapi dilemmákkal küzdő ember ábrázolása – Éberling Anikó képeiről

Az ember jelenlétére reflektálnak azok a képek is, amelyeken nincs emberábrázolás – tárgyak, épületek mutatják, hogy itt járt az ember, létrehozott valamit, majd magára hagyta. Kivonulni, hogy az elkészített fekhelyen nyugodt legyen egy macska álma, vagy elhagyni épületeket és teret engedni a pusztulásnak, ugyanolyan kvázi-jelenlétet szül. A változás képi megragadása lesz éke az ajtónak, az ablaknak, azoknak a limlomoknak, melyeket valahol valakik fölöslegesnek ítéltek, és most mégis műalkotássá lényegültek.

Helyőrség

Krzysztof Ducki plakátjairól

Krzysztof Ducki plakátjai nemcsak tájékoztatnak, hanem párbeszédet provokálnak a nézővel, rafinált egyszerűségükben markáns gondolatokat fogalmaznak meg és vizuális játékként működnek – félreérthetetlenül pontosak, de közben furfangos feladványokat és ahaélményt is adnak azoknak, akik megpróbálják tetten érni a tervezői fortélyt.

Bonczidai Éva

Haris László fotóiról

Látni egy gép szemével. Nézni valahonnan, ahol eddig sosem álltam meg nézelődni. Lenézni valahova, ahonnan sokszor nem láttam ki. Körülnézni a világban úgy, hogy a látás a legfőbb célom – ehhez hasonló gesztusokra ösztönöz Haris László sajátos művészete.

Bonczidai Éva

Gulyás Andrea képeiről

Milyen a város arca? Nem egy városé, hanem az összesé? Milyen az ember által belakott tér, ha az ember nem jár-kel benne – ezt a látványt most, a kényszerű elszigetelődés idején még tanuljuk. De ha hiszünk annak, aki eddig is a nyüzsgő emberalakoktól függetlenítve látta a teret, elfogadjuk, hogy gyönyörű. Hogy a világban rend van. A kuszaságokban is.

Bonczidai Éva

A poklok pokla se veszi el a szépséghez való jogot – Szentandrássy Istvánra emlékezünk

„Jézusnak festem minden Madonnámat. Mindig, amikor megfestek egy Madonnát, drága szép Jézusomhoz odaköszönök. Nagyon szeretem Jézust, ez az ajándékom, amiért felajánlotta a gyönyörű, csodálatos életét. Minden Madonna vezeklés az ember mocskos, szemét, alávaló bűneiért, melyeket a mai napig ugyanúgy megtenne.” Szentandrássy Istvánra emlékezünk.

Bonczidai Éva

Kuti Dénes ösvényeiről

Olajfesték és vászon, mégis fényeket, záport, fűszálak moccanását vagy egy árnyas liget madárhangjait teszik jelenvalóvá. Élet sugárzik minden képről. A zöldülő, makacs élet. Az Isten rendelése szerinti csak azért is.

Bálint Tamás

A vásznakon és a falakon nem létezik pardon – Beszélgetés Kuti Dénes festőművésszel

„Ars poeticám: egy elgondolt, elképzelt képi hatás érdekében minél eredetibb, hívebb és mindenekelőtt egyéni maradhassak. Nem az emberekkel való barátkozás, hanem a megajándékozásuk volt és maradt az ösztönös célom.”

Hóvári János

Az álmok titánjai – Gondolatok Verebes György festőművész alkotásairól

De miért titánokat és titaniszokat fest, s nem mást? Miért tört rá a különös álomvilág? Valami ősi mitikus erő tört fel benne, ami tehetségére és művészi énjére alapozottan kiválasztottá teszi őt a titánok emlékvilágának megfestésére?

Bonczidai Éva

Korniss Péter fotóiról

Képei nemcsak az eltűnőben lévő erdélyi és magyarországi paraszti életmódot ábrázolják, hanem a kelet-európai sors krónikáját írják. Ünnepségeket, egy-egy közösség rítusait éppúgy örökkévalóvá tesznek, mint ahogy megmutatják a faluról városra szakadtak magányát.

Gulyás Gábor

A szüntelen mozgás fázisai – Csurka Eszter képeiről

A pályája kezdetén filmezéssel is foglalkozó alkotó festményei olyasmit mutatnak meg, ami szabad szemmel nem látható: utakat, melyeket az egyes testrészek megtesznek. Mintha egymásra halmozná a különböző időpillanatok képeit, hogy láthatóvá váljék a pőre mozgás és mozgatás. A folyamatlét.

Bálint Tamás

A humor társadalmunk metszőollója – Beszélgetés Könczey Elemérrel

Műveit a határidő és az emberi butaság inspirálja, állítja Erdély legismertebb karikaturistája. Az általa megrajzolt görbe világ valahogy szerethetően emberi. „Bár kritizálok, mégis a megrajzolt világom egy szelídebb, optimistább világ, mint amilyenben jelenleg élünk.”

 

Bonczidai Éva

Fémből és fényből font egyensúly – Majoros Áron Zsolt szobrairól

Majoros Áron Zsolt emberábrázolásai azért is cselesek, mert muszáj közel menni hozzájuk: mit művelt ez az ember, hogy ez a nyurga alak nem borul el, hogy ez a lamellákból, fémdarabkákból összerakott valami férfiakat, nőket formáz? A szemlélő azért megy közel, hogy megfigyeljen.

Gulyás Gábor

Mert mindannyian kiszolgáltatottak vagyunk – Jovián György műveiről

Valójában szeméttelepeket látunk, a posztindusztriális világ lerakatait, amelyekben a fejlődés ütemének legbiztosabb fokmérője a szeméttermelés volumene – egyszersmind az egyik legnagyobb gondja is. A szervetlen anyagok, amelyek nem bomlanak el. Nincs bennük semmi fenséges, sőt egy szeméttelep inkább visszataszító. Nem szép látvány.

Bonczidai Éva

Kő Pál: A nő a legfontosabb témám

Kő Pál: Ahogy telik az idő, az ember köré egyre több tárgy gyűl. Nemcsak a plafonig érő könyvespolcok, kupacok vagy az elkészült szobrok vannak itt, hanem ahogy mondod, ezek a papírok is, meg sok kacat, amihez néha már magunk se tudjuk, miért ragaszkodunk annyira. Itt tényleg van minden.

Bonczidai Éva

Ámmer Gergő első önálló tárlatáról

Első önálló tárlatának címe – Az akarat anatómiája – is rámutat arra a konokságra, amely létrehozza ezeket a műalkotásokat. Ámmer Gergő ugyanis gyakran andezitből dolgozik, és ez a vulkanikus kőzet keménysége okán nem a szobrászok kedvence: ezzel meg kell küzdeni.