Madár Anikó

Gyerekkorában még sorba kellett állnia, hogy idősebb testvérei mellett hozzájuthasson édesapja gitárjához. Jó hallásának és kitartásának köszönhetően végül sikerült elérnie, hogy abból éljen, amit szeret, az pedig nem más, mint a gitár és a dzsessz. Bár ma már Berlinben él, a Kossuth-díjas zenész sosem felejtette el, honnan is jött. A palicsi Nyárhangoló Fesztiválon a hangpróba előtt sikerült „elrabolnunk” pár percre. Ez Snétberger Ferenc története.

Kováts Piroska 1938. augusztus 28-án született Budapesten. 1974-től nyugdíjazásáig, vagyis 1992-ig a Madách Könyvkiadóban dolgozott szerkesztőként, majd vezető szerkesztőként. A kiadóban kezdődött műfordítói pályája is. F. Kováts Piroska fordításában olvasható magyarul többek között Dominik Tatarka Reverendás köztársaság, Václav Kaplický Boszorkányégetés, Dušan Šimko Esterházy lakája című regénye, Gabriel Viktor 1848–1849 legendája a szlovák történetírásban című műve vagy a Levélbe öltözik a fa címmel megjelent antológia.

Beszélgetőpartnerem nemrég adta ki legújabb verseskötetét. Ennek apropóján kérdeztük őt a hétköznapok folyásáról, a kötet összeállításáról, valamint arról, miként látja a fiatal kortárs költők versírási szokásait.

„Nem számít a kényelem, mindennél fontosabb, hogy időben és épségben odaérjek, ahová elindultam” – meséli Shrek Tímea, amikor az autókról, az autóvezetésről kérdezem. Az író a kárpátaljai tömegközlekedés hiányosságaira hivatkozva – amolyan elvi kérdésként – döntött amellett, hogy beül a volán mögé. Hat éve vezet folyamatosan, azóta többször gurult keresztül az országhatáron is, otthon, Beregszászban is legtöbbször autóval közlekedik. 

„Azt hiszem, ez volt az első olyan pillanat az életemben, amikor büszke voltam magamra, egy olyan kislány, aki kapott a szabadságból egy kisebb falatot” – meséli Ilyés Krisztinka gyermekkori biciklizésélményeinek egyikét. A szabadságérzet később sem múlt el, inkább csak átalakult; felnőttként, az autó vezetőülésében már a félelem és az izgalom ötvözetében van jelen, melynek vetületei talán még talán a költészetét is befolyásolják. 

A Magyar Kultúra magazin legújabb, a közlekedést fókuszba helyező lapszámához kapcsolódva ismét beszélgetésre hívtunk egy kiváló írót, szerkesztőt, hogy elmesélje mindazokat az emlékeket és élményeket, amelyek az autók és a kétkerekű járművek világához kötik. Mint kiderült, bőven volt miből válogatnia, Nagy Koppány Zsoltnak ugyanis a benzingőzt hányó Oltcit és a bődületes teljesítményű Audi mellett még sok más módon is sikerült kapcsolódnia az autókhoz, a vezetéshez. Mégpedig az írásain keresztül. 

,,Egyfajta világ- és létértelmezés” – mondja Farkas Wellmann Endre, amikor megkérdezem tőle: miben rejlik számára az autóvezetés lényege, s hogyan kötődhet ez a költészet univerzumához. Az autóval megtett hosszú út egy különleges csapatmunka együttes erejét bizonyítja: az ember, az Isten és a technika közös sikere. 
,,Sok olyasmi van az emberi lélekben, amit az autó meg képes mutatni.”

,,Rájöttem, hogy jóval több dolog köti össze az embereket, mint ami szétválasztja őket” – meséli Szabó Zoltán, akit barátai és ismerősei becenevén, Kobraként ismernek. Kobra 2013-ban indult el BéBike nevű biciklijével egy föld körüli útra, amely az addigi kalandjai közül a legnagyobb kihívást jelentette, de mint a beszélgetés során kiderült: csak addig érdemes tekerni, ameddig boldog az ember, ezért tizenhat hónap után úgy döntött, hazatér otthonába.

Az életemet nagyon régóta megosztom a zene és a matematika között. A zene tölti ki az életemet, de nincs olyan nap, hogy ne olvassak el legalább egy verset. Tulajdonképpen matematikatanárnak tartom magam, aki itt-ott kiruccan különféle területekre. Nyelvészet, zene, és a fényképezést is ide sorolnám, mert ha kell, a Tanítókórus dokumentumfotósaként is igyekszem helytállni. Kántorkodom a zselízi templomban, és mint megrögzött pedagógus, felkészülés nélkül nem tudok sehova sem menni. Fiatalkoromban volt egy saját zenekarom, és ezek a régi zenésztársaim, barátaim arra ösztönöztek, hogy álljuk össze újra a magunk szórakoztatására, örömére.

Vitkay-Kucsera Ágota operaénekes érdeklődése szerteágazó, energiája kifogyhatatlan, énekel, tanít, előadásokat tart, a tudományok és a művészetek doktora titulust is megszerezte. Repertoárja nem korlátozódik a klasszikus zenére, operettslágereket, musicaldalokat és magyar nótákat is énekel. Az Újvidéki Művészeti Akadémia tanáraként diákjait is ugyanerre a nyitottságra neveli. A beszélgetés születésnapi köszöntő és ajándék, neki és nekünk is.

Beszélgetésünk apropóját azonban főként a névváltoztatás adta, ez évtől ugyanis – Póka Egon személye és munkássága előtt tisztelegve – már a Póka-udvar fogadja be az érdeklődő közönséget. Az interjúból az is kiderül, hogy milyen előadókra, programokra lehet számítani a hamarosan startoló Póka-udvarban, illetve hogy miképp kapcsolódik be ebbe az alapvetően zenei világba a Petőfi Kulturális Ügynökségen keresztül maga Petőfi Sándor és a reformkor.

Ha le szeretném egyszerűsíteni, három területen dolgozunk: magyar nyelven született irodalmat népszerűsítünk magyarul olvasóknak, magyar nyelvről a világ bármely nyelvére fordított irodalmat mutatunk be a világ bármely nyelvén olvasóknak, és ez fordítva is érvényes: a világirodalom alkotásait igyekszünk magyarra fordítani, vagy azok alkotóit ide csábítani.

,,Én igazán szeretek a határokon dolgozni és hibridekben gondolkozni” – meséli Bánki Beni, aki eszerint rendezte be az életét is: egyszerre kíváncsi arra, milyen módon használhatja fel az internet és a közösségi média által kínált lehetőségeket, ugyanakkor vonzza őt a költői lét magányos, alkotói világa is. Ezt a kettőt pedig ötvözve tárja rajongói elé, aminek elsődleges célja, hogy megmutassa generációjának, mennyi minden rejtőzhet egy kortárs dalszöveg, de akár egy száz évvel ezelőtt született vers sorai mögött.

Mokos Attila segédszínészként került a kassai Thália Színházhoz 1984- ben, majd 1989-ben felvették a pozsonyi Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Rövid időn belül meghatározó színészegyéniséggé vált a Komáromi Jókai Színházban, és a filmes szerepek is megtalálták. Majd az idén, márciusban átvehette a kiemelkedő színészi tevékenység legmagasabb elismerésének számító Jászai Mari-díjat.

Gál János 1999-ben született Budapesten. Jelenleg az ELTE bölcsészettudományi karán, történelem és latin szakon folytatja tanulmányait. Költőként 2019 óta a KMTG Előretolt Helyőrség Íróakadémia ösztöndíjas hallgatója, azóta rendszeresen publikál különböző folyóiratokban. 2021-ben jelent meg első verseskötete Az eltűnt hírnév nyomában címen. A költői pályakezdésről, az írótáborokról és a humorról beszélgettünk.

 „…a hadviselés, a háború lélektana Radnóti óta nem sokat változott, és tőle tudjuk, mi a helyzet azzal, aki akár csak lelkesedni rest” – mondja Marcsák Gergely a jelenleg is zajló szörnyű háborúra reflektálva, mely éppen csak gyökerestül fordítja fel a biztonságot nyújtó otthon képzetét. Elmondása szerint a hadiállapot és az abból fakadó kilátástalanság költészetében is tetten érhető, jövőbeni tervei között pedig szintén szerepelnek a háborúval kapcsolatos alkotói munkák. 

2022 év végéhez közeledve jelent meg a Forum Könyvkiadó Intézet gondozásában Lovas Ildikó Szép Amáliák című cselédregénye, a kötet egyik recenzensének, Bordás Győzőnek a méltatásából kiindulva: „a vajdasági tényirodalom nagyregénye”.

Vöröskéry Dóra 1995-ben született Békéscsabán. Szegeden szociális munka szakon tanult, jelenleg kultúrdiplomáciát hallgat az Andrássy Egyetemen. 2016-ban kezdte meg művészeti karrierjét a KMTG ösztöndíjasaként az Előretolt Helyőrség Íróakadémián, azóta rendszeresen publikál különböző folyóiratokban, illetve két novelláskötete jelent meg: a Magyar Írószövetség debütdíjával is kitüntetett Röpképtelen madarak (2019) és A pozitív egész számok jelentéktelenségéről (2021). 

Maurits Ferenc, Móri, ahogy sokan ismerik, grafikus, festő és költő. Egyformán mind a három. Nincs fontossági sorrend. Műveiben a kép és a szöveg egyenrangú társai egymásnak. Remegő vonalai, vibráló színei, gondosan válogatott szavakból álló rövidversei rendkívül jellegzetesek. Mint mondja, képes előhívni és megrajzolni a mindannyiunkban ott rejtőző (emlék)képeket, de nemcsak képek rejlenek benne, hanem történetek is, a gyerekkoráról, az újvidéki Telepről, költőbarátokról, utazásokról, művészetekről és művészekről…

Pelyvás Gergő harmadéves bölcsészhallgató, a germán nyelvek és az utazás szerelmese, de mint kiderült a falmászás és az ütős hangszerek világa sem áll távol tőle. A 2022-ben megjelent A kozmosz uborkái című novellája megadta számára a tökéletes flow-élményt, amely egyben számos családi szállóigét is eredményezett. 

Csáky Pál több száz publicisztikai írás és tucatnyi szépirodalmi könyv szerzője. Barátja, Pomogáts Béla figyelemmel kíséri és számon tartja írói munkásságát, és pár évvel ezelőtt így nyilatkozott: „Számomra ő egy olyan személyiség, akinek sikerült egyesíteni a magyar nemzet szempontjából is meghatározó két kulcsfontosságú területet, a politikát és az irodalmat.” Majd hangsúlyozta, hogy „ugyan a múltban is voltak íróknak politikai próbálkozásai, illetve politikusoknak írói ambíciói, de az egyedinek számít, ha valaki mind a két területen maradandót alkot”.

Gorondy-Novák Márton tizenöt éves korában írta első novelláját. Ez az írás abban az értelemben meghatározó volt számára, hogy örökre megtanulta: az alkotás ismereti tudást is igényel. Próbálkozott versírással és dalszövegekkel, de a novella műfaját érzi magához a legközelebb, minden idők legjobb novellistájának Kosztolányit tartja. A nagyregény megírásának gondolata – mint minden prózaírót – őt is foglalkoztatja. Idén készül debütálni első könyvével. Alkotói mivolta mellett jogász és édesapa is.

„Azt végzem el, ami magától elindul, isten tudja, kinek, minek a kezdeményezésére.” Pontosan így indult el Berta Zsolt És így tovább, és így tovább című irodalmi albuma is, mely 22 szemernyi prózát és ugyanennyi fikarcnyi dalt foglal magába, s amelyben ez a két világ, a próza és a líra tökéletesen egybefonódik (olyannyira, hogy némiképp még szerepet is cserél a kettő). Természetesen a beszélgetés fókuszában az említett alkotás állt, de sokat megtudhattunk magáról az alkotóról is, a személyiségéről, a világlátásáról, s azt hiszem, az albumban jelentkező természetesség, szabad hatás már itt, Berta

Nagy Lea elképesztő nyitottsággal és érdeklődéssel lép az élet felé, „mindig szükségem van valami új impulzusra” – mondja, s ezen kijelentését az is kellőképpen alátámasztja, hogy öt évig csellózott, nyolc évig kórusban énekelt, balettozott, mindeközben pedig verseket, novellákat ír, illetve nemzetközi kapcsolatokra, sikerekre is szert tett. Tavaly szeptemberben jelent meg a harmadik, francia nyelvű verseskötete, Le chaos en spectacle címmel, amelynek elmondása szerint, nagyon jó volt a fogadtatása francia nyelvterületen.

„Túl sok mindennel foglalkozik, és mégis rövid akar lenni” – olvashatjuk Szathmári Dominik az Előretolt Helyőrség Íróakadémia oldalán található bemutatkozószövegében. Most bevallotta, hogy ez valóban így van, hiszen végzettsége szerint energetikai mérnök, mindemellett stratégiai és üzletfejlesztési gyakornok, de míg óvodás korában rajzművész volt, mostanság verseket ír és nagyszerű zongoraműveket komponál. Olyannyira, hogy nemrégiben megjelent első, First pieces című albuma is, amely hét zongorajátékot foglal magába.

 Dunajszky Géza az utóbbi években időt, energiát nem kímélve kutatja a második világháború alatti és utáni etnikai tisztogatásról, ártatlan emberek tömeges kivégzéséről szóló dokumentumokat. Kutatásainak eredményeit az utolsó három könyvében tárja az olvasók elé.

A kívülről érkező impulzusok szüntelen meghatároznak és alakítanak bennünket, s igazán szerencsésnek mondhatjuk magunkat, ha adódik egy-egy olyan tevékenység, amely segít ezek feldolgozásában, kivetítésében. Törteli Réka azon mázlisták egyike, kiknek a művészet a mindennapjaik részét jelenti, s így könnyedén „hasznára” fordítja a világunkból érkező különféle impressziókat. Az Újvidéki Művészeti Akadémián tanul festészetet, és amint a „megfesthetetlen képek” gátja megakasztja alkotói tevékenységeiben, a költészet rögtön a segítségére siet. 

Maurits Ferenc, Móri, ahogy sokan ismerik, grafikus, festő és költő. Egyformán mind a három. Nincs fontossági sorrend. Műveiben a kép és a szöveg egyenrangú társai egymásnak. Remegő vonalai, vibráló színei, gondosan válogatott szavakból álló rövidversei rendkívül jellegzetesek. Mint mondja, képes előhívni és megrajzolni a mindannyiunkban ott rejtőző (emlék)képeket, de nemcsak képek rejlenek benne, hanem történetek is, a gyerekkoráról, az újvidéki Telepről, költőbarátokról, utazásokról, művészetekről és művészekről… Nem a szavak embere, így viszonylag ritkán mesél, ez tehát egy kivételes alkalom.

Szabados Attila habár fájó szívvel, de hamarosan befejezi mesterszakos tanulmányait a BME kulturális iparágak specializációján, mindeközben két új verseskötettel is készül olvasóinak, amelyek közül az egyik a Vérsűrűség címet fogja viselni. S noha a líra valóban közelebb áll hozzá, mint a próza, a feszes versnyelv, az egyirányúság, a szikárság és az úgynevezett végtelenségig redukált mártás, amellyel fiatal költőnk a narratív keretet illeti, minduntalan egyetértésre sarkallhatnak minket, hogy valóban „Halmazok vannak inkább, amik érintkeznek, metszik egymást. 

Hegymegi Mátéval a vajdasági közönség 2013-ban találkozhatott először, amikor a Szabadkai Népszínház Magyar Társulata és a budapesti Katona József Színház közös, Vörös című előadásában szerepelt. Azt a produkciót koreográfusként is jegyzi. Nemrég újra hallatott magáról, a Desiré fesztiválon két általa rendezett előadást láthattunk, a Kosztolányi Dezső Színházban pedig színpadra állította A föld fia című darabot.

Elérkezett a pillanat, amikor egy vérbeli bölcsésszel beszélgethettünk, aki nem mellesleg még költő is. Ráday Zsófi gyermekkora óta az irodalom szerelmese, az évek során könnyedén átvészelte az ELTE BTK magyar alapszakát, most pedig az irodalom- és kultúratudomány mesterképzési szak záró időszakát élvezheti. Kislányként arról álmodozott, hogy egyszer majd énekes, sárkány, szurikáta, kocsmatulajdonos, irodalmár vagy esetleg denevér – és még sok minden más is – lesz, majd költővé vált, hogy bármivé, még akár egy játszótéri haditudósítóvá is átalakulhasson. 

Takács Bálint első novelláskötete Bad Trip címmel jelent meg 2020-ban. Jelenleg a Színház- és Filmművészeti Egyetemen tanul forgatókönyvírás szakon. A szépirodalom és a filmművészet együttes világa határozza meg mindennapjait. Az íróval a forgatókönyvírásról, a filmkritikákról és a humorról beszélgettünk, de két új regényének kézirata is szóba került.

Gerencsér Anna első, Az ajtó másik oldalán című novelláskötete 2020-ban jelent meg, majd egy seregnyi félresöpört regénytörténet után elérkezettnek érezte azt a pillanatot, hogy végre útjára engedje egyik szövegét. Az írónő Kimondatlan kívánságok című regénye nem is olyan rég, 2022 decemberében látott napvilágot, s így mi nem csupán egy remek alkotással gazdagodhatunk, hanem Gerencsér Anna tapasztalataival, élményeivel is, melyek példaként szolgálhatnak az írni vágyóknak. 

Regős Mátyás első verseskötetét, a Patyik Fedon élete címűt két regény követte, a Tiki, valamint a Lóri és a kihalt állatok. 2022-ben Gérecz Attila-díjat kapott. Jelenleg a PPKE-BTK Irodalomtudományi Doktori Iskolájának hallgatója, és két kislány édesapja. A fiatal költő-íróval az olvasási igényekről, az írás munkafolyamatáról beszélgettünk, de szóba került az is, hogy negyedik könyve újból versekkel lesz teli.

Tavaly augusztusban jelent meg a csallóközi Makki Lajos, alias Maquet Ludovic könyve, Ludo, egy hontalan idegenlégiós címmel, amely csakhamar sikerkönyvvé vált. Az önéletrajzi ihletésű, gazdagon illusztrált és magyarázó jegyzetekkel ellátott kalandos történet nemcsak az olvasók, hanem az újságírók érdeklődését is felkeltette. Sőt, többen is jelezték már, hogy szeretnének dokumentumfilmet készíteni a szerző életéről. 

Gere Nóra Éva Csíkszeredában született, jelenleg Prágában él. Egy évet volt diák a kolozsvári BBTE Bölcsészettudományi Karán, egy év múlva viszont felköltözött Budapestre, hogy a MOME design- és művészetelmélet tanulója legyen. Első alkotása három-négy éves korában született. Gere Nóra Éva néven publikál, de barátai – a teljes név összevonásából létrejövő becenevén – Genovévának szólítják. 

Leczo Bence egykötetes szerző, újságíró, de ami még ennél is izgalmasabb, szereti a vonatokat. 2021-ben jelent meg A falu összes férfija című novelláskötete, amelyben sok más mellett a természet és az ember viszonya is megjelenik. Főként ezen az íven haladva beszélgettünk az említett kapcsolat különféle megnyilvánulásairól, de szóba került még az alkotó első (még megírásra váró) története, az irodalmi díjak és irodalmi élet, a közösségi média által kondicionált instaversek, majd az interjú végéhez közeledve az is kiderült, hogy a költő milyen más művészeti ágban alkotna még szívesen. 

Gál János muzeológusként dolgozik a budapesti Mezőgazdasági Múzeumban, a Vajdahunyadvárban. Történészként abban látja munkája izgalmas oldalát, hogy elsőként tárhat fel összefüggéseket, amelyekből később történetek szövődnek. 2021-ben jelent meg első verseskötete Az eltűnt hírnév nyomában címmel, melynek egyik alappillére a humor. Jelenleg az Iván báró című verses regényén dolgozik. A költővel a paródiáról, a kötött versformákról és a versmegzenésítésről beszélgettünk, de az is kiderült, kivel beszélgetne szívesen, ha időutazásban vehetne részt.  

Pejin Lea a Vajdaságban, Zentán született, a SZTE BTK Szociológia Tanszék volt hallgatója. Eddig két verseskötete jelent meg, az első 2017-ben Nyugati csiga körfűrésszel álmodik címmel, a második, a Hogy meg sem érte című 2021-ben került olvasók elé. Több alkalommal és több kategóriában is ért el helyezést az Énekelt versek fesztiválján. A szerzővel a versmegzenésítésről és az identitáskeresésről is beszélgettünk.

Mátyás Emőke Ibolya Székelyudvarhelyen és Patakfalván nőtt fel, nyolc éven át viselte a Tamási Áron Gimnázium egyenruháját. Az iskola Ébredés című diáklapjának főszerkesztőjeként ismerkedett meg jelenlegi mentorával, Farkas Wellmann Endrével. Orvosira készült, de a valódi útja a teológia felé vezetett, azóta tudja: nincsenek véletlenek. Meghatározó egységként tekint mindkét keresztnevére. A költővel gyerekkori olvasmányairól, főszerkesztői munkásságáról és az első kötettnek kéziratáról is beszélgettünk.

„Az nem élmény, hogy a tanár vezénylésével addig ütik a szöveget, míg be nem vallja a jelentését” – jegyzi meg Bék Timur, aki az írás mellett magyartanárként is tevékenykedett már, de mint kiderült, a pultozás sem áll távol tőle. Rendkívül sokrétű a zenei ízlése, nagy kedvence volt a híres Doktor House című sorozat, szimpatikus neki a görög kultúra és az olasz konyha mellett az otthoni ízek jelentik neki a legtöbbet. 

Ferencz Nagy Zoltán szereti magát távol érezni a társadalom forgatagától, ezért is szokott visszavonulni a hegyek mögé. Ragaszkodik szülővárosához, Brassóhoz. Nemcsak a város természetközelisége egyértelmű oka a hazavágyódásának, hanem a közelharcoktól csendesebb irodalmat is sokkal élvezhetőbbnek tartja. A költővel Kolozsvárról, a tájlíráról, de még a kritika mindennapi szerepéről is beszélgettünk.

Birtalan Andrea idén végzett az ELTE Bölcsészettudományi Karának mesterképzésén, korábban az Előretolt Helyőrség Íróakadémia növendékeként is tevékenykedett, de legtöbben a slamversenyeken keresztül, illetve a költeményei által ismerhetik őt. Gyermekkora óta közel áll hozzá az előadó-művészet – elmondása szerint a slammel, valamint a klasszikus versmondással való találkozásának időszaka sokkal erőteljesebben él benne, mint a versköltések kezdeti szakasza. Most már feleség és édesanya is egyben, aki a kisfiában ugyanúgy kibontakozni látja a vérbeli előadóművész különféle tulajdonságait. 

Zsapka Attila gyerekkorától kezdve gitáros-énekesnek készült. 1989-ben unokatestvérével, Zsapka Zsolttal megalapították a máig aktív Kor-Zár verséneklő együttest azzal a céllal, hogy rendszeresen fel tudjanak lépni a felvidéki magyar tanítási nyelvű iskolákban, ezzel is népszerűsítve az énekelt vers műfaját a diákság körében.

Kopriva Nikolett 2016-ban végzett a Debreceni Egyetem szabadbölcsészet alapszakos hallgatójaként, majd 2019-ben a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen szerezte meg esztétika mesterszakos diplomáját. Számos irodalmi lapban közölték már írásait; 2020-ban megjelent az első, Amire csak a fák emlékeznek című verseskötete, azonban az irodalom mellett a képzőművészet is kifejezetten fontos szerepet játszik az életében. Beszélgetésünkben ezért a művészeti ágak közötti átjárás is helyet kapott, ám a karácsony közeledtével a kedvenc ünnepi ételeket sem kerülhettük meg. 

Polgár Kristóf hetedik osztályos korában fordult a színház világa felé. Kolozsváron tanult színművészetet, jelenleg a Szolnoki Szigligeti Színház színészeként dolgozik. A színház mellett az irodalom és a filmek világa is elvarázsolta. 2019-ben jelent meg első verseskötete Hamlet retúr címmel, kiadásra vár a következő, Porondmester naplójából című munkája is. A költővel a színjátszás fortélyairól, a színház és az irodalom kapcsolatáról is beszélgettünk.  

Nagy Milán László nagyon fiatalon rengeteg utat bejárt: volt bölcsész és gyógypedagógus. Jelenleg műsorvezetést tanul Budapesten. Otthonosan mozog az irodalmi és a zenei műfajokban is. Az első alkotásai a fiatalkori udvarlásaihoz köthetők, azóta viszont a debütkötet kézirata is elkészült. Szeptembertől már egy regényen dolgozik. 

Kertész Dávid mindig is szeretett mesélni, történeteket kitalálni. Ennek eredményeképp megírta a Keresztúri vámpír és más történetek című novelláskötetét, az újabb kéziratában pedig egy garabonciás diák történeteit foglalta össze kilenc mesén keresztül. A történet fontossága az olvasási igényei között is szerepel, mint mondja, legyen története annak, amit olvas. Az íróval a gyerekkorról, barátokról és az irodalmi közösségépítésről beszélgettünk, de az is kiderült, mit tenne bele egy időkapszulába.

Nagyon izgalmas, amikor egy fiatal költő sokrétű érdeklődése okán olyan elemeket is belesző a lírájába, ami addig nagyon szokatlannak hatott az irodalomban. Szabó Fanni titkosügynöknek készült, jelenleg az ELTE történelem szakának végzős diákjaként figyeli a mindennapokat. Első kötetében különös hangsúlyt kapott az álomén, a készülő másodikban viszont az ismeretlen népek, rítusok foglalkoztatják. Emberként zárkózott személyiség, de alkotóként mindig szemmel követi az irodalomban történő eseményeket.

Az Ybl Miklós-díjas Csernyus Lőrinc építész, művészeti szakíró, Makovecz Imre tanítványa, a Magyar Művészeti Akadémia Nagydíjában részesült a Dubaji Világkiállításra létrehozott kiemelkedő jelentőségű épületéért, és az elmúlt két évben az építőművészet területén végzett művészetelméleti, valamint közösségépítő munkájáért. A 2021. október 1-jén nyílt Dubaji Világkiállítás az első alkalom volt, hogy az expót a Közel-Keleten rendezték meg. 

Bánkövi Dorottya tehetsége nem csupán a versírásban merül ki, mint ahogyan az igazi művész sem csupán egyetlen egy világban alkot. A zene, illetve a fotózás is rendkívül közel áll hozzá, az életének szerves részét képezi, s hogy hogyan, azt majd elárulja ő maga. Nem csupán művészetről esett szó azonban – az utazás szépségei, a vele járó felbecsülhetetlen élmények, az anyaság különféle pillanatai, valamint a bennünk megbúvó mindenkori gyermek is szóba került a beszélgetés során.

Vannak olyan szélsőséges érzelmek, amelyek gátolják az írást. S egyáltalán, miért folyamodunk az íráshoz, ha épp a boldog pillanatainkat éljük? – kérdezi Csornyij Dávid, aki az irodalom trendiségét két úton közelíti meg. Hogyan kap értelmet az alkotás, és ez a folyamat miképp viszonyul a mindennapi élethez? A jelzőlámpák diktatúrája című könyv szerzőjével a kezdetekről, érzelmekről és az irodalom aktualitásáról is beszélgettünk.

Szeder H. Réka még csupán nyolcadikos diák volt, amikor a líra magával ragadta, de csak jóval később, 2021-ben mutatkozott meg az olvasók számára is a költészetben való rendkívülisége, amikor Sziszüphé címmel megjelent az első verseskötete. Ekkor vált kétkötetes szerzővé, ugyanis a korábban kiadott Puncsapuk című interjúkötete már 2018-ban megalapozta írói karrierjét.

„Szerintem azt izgalmas megmutatni, ami a felszín alatt húzódik, megragadni a tárgyak, emberek, állatok, helyek belső lényegét.ˮ – vallja Fehér Csenge, akinek írói különlegessége leginkább a nyelvi megformáltságában érhető tetten. Bár fél a lírától – ennek oka, hogy a verseket főként a szerkezetükből adódóan a szabadságvesztéssel társítja –, mégis, célja, hogy olyan alkotásokat hozzon létre, amelyek besorolhatatlanokká válnak a műnemek szempontjából is. A kibomló test című első kötetéről, a Magyar Írószövetség Debüt-díjáról és az ösztönző hatásokról is

Lázár Kinga a családja hatására csöppent bele az irodalom világába. Kiskora óta gyártja a történeteket, a líra és a próza műfajaiban is bontogatja szárnyait. Gyerekkora meghatározó téma az alkotásaiban, de az északi kultúra jegyeit is felfedezhetjük egy-egy verssorában. Kritikaszerkesztőként szigorú önmagához, és úgy érzi, az irodalomról való gondolkodás erőteljesen jelen van a mindennapjaiban. A költővel az álmokról és az irodalmi intézmények működéséről, azok kapcsolódási pontjairól is beszélgettünk.

Az állatvédelemnek, csakúgy, mint a földünkről való gondoskodásnak, az életünk részévé kell válnia. Mindehhez pedig elsősorban olyasféle tiszteletadás szükségeltetik, amilyet embertársaink irányába is tanúsítunk – vagy talán ennél még sokkal több. Kovács Újszászy Péter nagyvárosi fiúként nőtt fel, Kolozsváron munkálkodik tanárként, ennek ellenére azonban mindig megtalálja a természettel, az állatokkal való kapcsolódást, így az sem véletlen, hogy első verseskötete, A csupaszodás gótikája is többek között az ember–állat – sokszor igencsak radikális – viszonyát tematizálja.

Farkas Kriszta egy Instagram-oldallal kezdte írói pályafutását, azóta viszont sok minden történt az életében: felvették az Előretolt Helyőrség Íróakadémiára, de párhuzamosan a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Újságírás Szakán is tanul. Kislány énjét rosszcsontként jellemzi, az irodalom létezésében és továbbélésében hisz, közben pedig vérbeli hangulatemberként stresszeli végig a mindennapokat. A költővel a tudatos alkotásról és a költészetéről beszélgettünk, amelyben – mint vallja – kiemelkedő szerepet játszik a zene is.

Becsülendő az otthon melletti elköteleződés, a szilárd meggyőződés, hogy csupán mi – akik ott élünk, és ha kell, halunk – vagyunk képesek arra, hogy a benne lakozó értékeket megőrizzük és továbbadjuk gyermekeinknek. De mi van akkor, amikor a gyerekzsivaj vidám csilingelését a légiriadó őrjítő harsogása tompítja el? Shrek Tímea többek között a háború következményeiről, az elköltözés csábításáról, a kisebbségi lét kilátástalanságairól mesélt nekünk, de a hagyomány, a kedvenc étel, a zene és az irodalom is szóba került a beszélgetés során. 

Demeter Arnold csíkszentkirályon él,  és megismerkedett ugyan a kolozsvári és budapesti zűrzavaros életformákkal is, de végül azt érezte, a falu világa mozgatja meg leginkább – így nemcsak fizikai értelemben döntött amellett, hogy hazatér, hanem a versei témáját is gyakran a falusi szokások és a népi motívumok színes tárházának kellékeivel öltözteti fel. A szerzővel a pályakezdésről, a készülő kötetéről, de még a kortárs irodalmi élet dolgairól is beszélgettünk.

Izer Janka 1996-ban született Budapesten. 2018 óta publikál különböző folyóiratokban, írásait a Hévíz, a Pannon Tükör, a Tiszatáj, az Irodalmi Jelen, az Új Forrás, a Magyar Napló, a Bárka és az Előretolt Helyőrség lapszámaiban, valamint az Olvasat.hu oldalon közölték. Novellái mellett színházi ajánlókat is ír. 2020-ban az Irodalmi Jelen debütdíját nyerte el próza kategóriában. Első kötete Ezért nem alszom nálad címmel 2020-ban jelent meg. 

Kassay Sára gyergyóalfalvi lakosként ismerkedett meg az irodalom különböző műfajaival. Kisiskolásként regényírónak készült, később mégis a költészetben találta meg az önkifejezés lehetséges formáit. Tizenhárom éves volt, amikor megnyerte első slam poetry bajnokságát.  Az első kötetén dolgozó költővel arról is beszélgettünk, milyen kapcsolódási pontokat fedezhetünk fel a slam és a költészet között, és hogy milyen tereket lehet kialakítani magunknak az irodalmi életben. 

Bárhová is sodorjon az élet, a szülőföldünkről összegyűjtött emlékek, érzések, impulzusok útitársként kísérnek a mindennapokban. A falvak nyújtotta lehetőségek egyre szűkösebbnek bizonyulnak a fiatalság számára, így a kivándorlás, a nagyvárosok felé húzódás is egy kényelmesebb, logikusabb alternatívának tűnhet. Ezért aggódhatnánk is a falvak jövője miatt, de szerencsénkre még akadnak olyan emberek, akik hisznek az otthonukban rejlő felbecsülhetetlen értékekben. 

Ilyés Krisztinka először prózai alkotásaival kápráztatta el az olvasóit, majd a líra világában találta meg önmagát. Még gyerekként találkozott az irodalom szépségeivel, és most, fiatal felnőttként mondhatni ugyanolyan gyermeki lelkesedéssel veti bele magát az alkotás folyamataiba. 2021-ben jelent meg Papírcsillag című verseskötete, melynek létrejöttéhez elengedhetetlennek bizonyultak mindazon tapasztalatok, impulzusok, melyek az elmúlt években érték. Erre az útra visszatekintve beszélgettünk tanulói időszakairól, írói hagyományokról, alkotótársakról, de még a zenei ízlésére is volt időnk kitérni.

Ajlik Csenge gimnáziumi barátnőjének köszönheti indulását, és mára már több elismert irodalmi folyóiratban szerepel írásaival. Felvették az Előretolt Helyőrség Íróakadémiára, naplót ír és megtanult kínaiul. A múlt hónapban egy hetet töltött Bejrútban, ahol a családfáját kutatta. Verseket is ír, de jelenleg épp egy novellásköteten dolgozik.

Amikor már unalmas a földön járni, akkor jön el a fantasy ideje, hogy pár órára vagy akár néhány percre kiragadja olvasóját a szürke hétköznapokból, és egy mágikus világba varázsolja el. Szerencsénkre a Vöröskéry Dóra által megalkotott univerzumok, és a benne élő misztikus lények épp e célból jöttek létre. Most azonban megkértük az írót, hogy a sellőkkel, varázslókkal, boszorkákkal és egyéb bűvös figurákkal teli világából kilépve meséljen végre magáról is. Így került szóba a magas- és populáris irodalom viaskodása, a mesék fontossága, az íróközösségek

„A legváratlanabb és legabszurdabb helyzetekben is hatalmas erő lakozik az alkotótevékenységben, amibe érdemes kapaszkodni még akkor is, amikor látszólag az egész világ kifordul magából” – vallja Drávucz Zsolt költő, akinek a – költészeten túli – identitáskeresés legmeghatározóbb eleme a zene volt. A 2021-es KULTer stART díjas szerzővel az irodalom és a zene szoros összefüggéseiről, és az első, a Képeslapok Sziszüphosznak című verseskötetéről beszélgettünk, és az is kiderült, milyen alkotástechnikai módszerekkel él a fiatal költő.

Kölnei Lívia író, a magyarországi Képmás magazin online kiadásának felelős szerkesztője és közéleti rovatának vezetője, a talita.hu keresztény női portál egyik alapítója. Tizennyolc évvel ezelőtt jelent meg „Az igazat mondd, ne csak a valódit” című beszélgetőkönyve Eperjes Károllyal, amelyben a színművész hitről, a keresztény ember szerepvállalásáról, az álművészetről és az igazi művészetről mondta el gondolatait.

Jakubecz Márta a keresztény irodalom jeles képviselője. Publicisztikai írásai főleg a Reményben, a Katedrában, a Pedagógusfórumban, antológiákban és a budapesti Új Ember magazinban jelennek, jelentek meg.

Nagy József OMMA című produkciója a tánc eredetének, gyökereinek föltárására és artisztikus megjelenítésére, a kezdetekről való beavatására vállalkozott. Ez a munka betöltetett, a nézőkben nyomot hagyott. Felvillanó, váltakozó elementáris test-képeket látunk, melyek az érzékek láthatatlan kapuzatán át közelítenek a nézőhöz. A fekete testek szinte szemvillanás alatt átformálódnak, mintha fekete higanyból lennének. Érezzük lüktetésüket, rezdülésüket, szívük dobzenéjét meg a fény villanását a testeken.

Góbi Ritával állandóan forog a világ, folyamatos mozgásban van, szó szerinti és tágabb értelemben is. Táncol, tréningeket tart, játszik, előad, átad, mozdulatokat, tapasztalatot, mosolyt, izomlázat. Tegnap Veszprémből jelentkezett be, néhány nappal korábban egy táncműhely mozzanatait követhettük nyomon az oldalán, most Szabadkán beszélgetünk, innen egyenesen Kapolcsra visz az útja, mire pedig ezt az interjút olvassák, már megjárta Kanadát, és egy bemutatón is túl van. Az embernek már-már az az érzése támad, hogy a világ nem is vele, hanem körülötte forog.

Lampl Zsuzsanna a pozsonyi Comenius Egyetemen szerzett szociológusi oklevelet 1982- ben, majd 1987-ben elvégezte az újságírói szakot is. Szociológusként a szlovákiai magyarok szociológiájával foglalkozik, elsősorban a politikai és nemzeti identitás és azok változása témakörével.

Egyik este Madame Giry Az operaház fantomjában, a másikon egy félénk, magányos, kitaszított macska, Grizabella, megint máskor Brill néni, a házvezetőnő. Bármelyik szerepet is játssza, énekli éppen, azt szívvel-lélekkel teszi, a Madách Színház színpadán. Ugyanakkor azt vallja, a színész csak a színpadon legyen színész, a mindennapokban ő is csak ember. Bajza Viktória Szabadkán született, innen vitt az útja kisebb-nagyobb kitérőkkel egészen Budapestig, de gyakran visszajár szülővárosába, feltöltődni.

Zirig Árpád aránylag korán, még a hatvanas években jelentkezett első verseivel, de első önálló kötete Sasok és vonatok címmel csupán 1975-ben láthatott napvilágot. Ez a könyv eredetileg a Tűzhányó bánata címet kapta, ám a szerző módosította, mivel ez egyes személyeknek nem tetszett. Viszont ezt a címet adta az idei könyvhétre megjelent tizedik könyvének.

A jó irodalom nemcsak az olvasót, a szerzőt is megmozgatja. A recenziók támaszpontot nyújthatnak mindkét félnek. Miklóssi Szabó Istvánnal arról beszélgettünk, miért fontos, illetve hogyan kell gondolni az alkotásokról szóló írásokra; de szót ejtettünk a mesterekről és az író legújabb kötetének, a Gyémántmozaiknak a különlegességeiről is.

Szarvas József Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, érdemes és kiváló művész számára a színház, mindaz, amivel foglalkozik, mély átéléssel vállalt szolgálat. Így van ez, amikor a Nemzeti Színházban játszik, a Színház- és Filmművészeti Egyetemen tanít, valamint az általa és családja által alapított őrségi pajtaszínház és a Kárpát-medence őshonos gyümölcsfáiból létrehozott Tündérkert, a közösségében való létezés is nyilvánvaló és természetes vállalás.

Igazgatóhelyettesi pozícióba önként visszalépve zárja utolsó igazgatói ciklusát Bocsárdi László, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház irányítója. Az 1995-től 2006-ig művészeti vezetőként, 2006-tól pedig igazgatóként dolgozó művészt döntése okairól, annak fogadtatásáról, a társulat jövőjéről kérdeztük.

Nyelvhasználatunk sok mindent elárul(hat) rólunk, elsősorban viszont az otthon megteremtésének ad meglehetősen nagy teret. Sántha Attila József Attila-díjas költővel beszélgettünk arról, miért nem szabad(na) mellőznünk a nyelvjárásunk megismerését, használatát; a legújabb, az Ágtól ágig című verseskötetében pedig még több izgalmas kérdésbe botlottunk, ahogy az otthont keresgéltük.

Száraz Pál számára az irodalom és az építészet egyet jelent, mégpedig művészetet. Rendszeresen publikál hazai és magyarországi lapokban. Első novelláskötete 1999-ben jelent meg Kilométerkő címmel.

Magyarországi és sváb származású, tíz évig a nagyváradi színháznál dolgozott. Újabban felbontotta a szerződését, hogy szabadúszó színészként folytassa karrierjét. Melinda németül, magyarul és angolul anyanyelvi szinten beszél, most épp az amerikai akcentusát tökéletesíti, ha érkezik egy jó lehetőség, tudjon élni vele.

A legelső kötetem (Olaszliszka – Egy lincselés naplója) felkérésre készült. Akkoriban a Magyar Hírlap újságírójaként dolgoztam, és azt a feladatot kaptam, hogy tudósítsak az olaszliszkai lincselésként elhíresült büntetőperről.

Hogyan figyelhetjük ebben a felgyorsult világban életünk történéseit? Nem olyan bonyolult feladat ez. A többszörös Örkény István-ösztöndíjas íróval beszélgettünk azokról a megoldásokról, amelyeket az élet maga kínál nekünk. Szóba került még a színház, az újságírás és szépirodalom egyvelege, de arra is kerestük a választ, hogy mi talál ma a világhoz.

Óriási életmű kötődik a nevéhez, a számadatok alapján eddig 42 kötete jelent meg, 38 színházi bemutatója volt, 20 nyelvre fordítottak az írásaiból. Vörös István József Attila-díjas költő, prózaíró, drámaíró és irodalomtudós az átiratok mestere. Több klasszikus szerző művét gondolta újra, olyan szerzők kapcsolódnak az életművéhez, mint Mándy Iván, József Attila, Bohumil Hrabal vagy Milan Kundera. Szövegeiben a művek párhuzamos olvasását komoly értékítélet kíséri.

Az építészettől az irodalomig, a novelláktól a regényig menetelt, utóbb pedig a forgatókönyvírást is kipróbálta az idei KMI 12 Szerzőbár tagja, Jánoki-Kis Viktória. A tavalyi Móricz Zsigmond-ösztöndíjas írónővel a meg nem bánt pályaváltásról, az írás folyamatáról és mérhetetlen szeretetéről is beszélgettünk.

Mila Haugová verskötetei francia, német, angol és szlovén nyelven is megjelentek. 2013-ban megkapta a Dominik Tatarka-díjat, 2020-ban pedig Szlovéniában az Európai Irodalmi Vilenica nagydíjat. Magyar nyelvű, Őzgerinc című kötete 2000-ben jelent meg a Kalligram Kidónál, a munkásságáról szóló monográfia pedig 2002-ben, (Mila Haugová: Alfa) szintén a Kalligramnál.

Az idei KMI 12 Szerzőbár tagjai között találjuk a József Attila-díjas magyar költőnőt, Farkas Wellmann Évát, aki szívesen mesélt a készülőben lévő portréfilmjéről, a gyerekkoráról, de beszélgettünk az első és útindító olvasmányélményeiről, s a minőségi irodalom utánpótlásáról is.

Előadásaival mintegy huszonöt éve járja a magyarlakta településeket szerte a Kárpát-medencében, megtapasztalva a vándorszínészi létmód örömeit, kihívásait és nehézségeit is. Lapunkban erdélyi szabadúszó előadóművészekkel közöl interjúkat és készít kutatást a témában, mert úgy véli, ez a szelet eddig hiányzott az erdélyi színháztörténeti kutatásokból. Ezúttal mi kérdeztük őt, „akasztjuk a hóhért”.

Barabás Réka, miután elvégezte a marosvásárhelyi színművészeti főiskolát, több társulatnál is játszott, amíg családi okok miatt nem költözött el Nagyszebenbe, ahol már nem volt magyar színház. Rövid kényszerszünet után egy magánprodukcióval állt elő, és önálló előadóként több száz előadást tartott a Pufi című produkciójával. Nemrég a válása miatt hazaköltözött Hargita megyébe, és felajánlotta a csíkszeredai színháznak új ötletét, egy babaszínházi produkciót.

Fehér Csenge 1996-ban született Zalaegerszegen. Első novelláskötete – mely rendhagyó módon még egy elbeszélést is magába foglal – káprázatosan mutatja az emberi élet szövevényes és sekélyes létezését. Vágyakkal teli, groteszk képei, metaforikus címadása felborzolják az olvasók kedélyeit. Fehér Csengével beszélgettünk A kibomló test című kötet rögös-rögtelen útjáról, az írásról és a lehetőségekről.

2020-ban jelent meg a Szlovákiai Magyar Írók Társasága gondozásában a Fiatal írók antológiája. A kötet kilenc tehetség műveit tárja az olvasók elé. Katona Nick verseivel járult hozzá a kötet gazdagságához – vele beszélgettünk irodalmi kánonról, beatnemzedékről és a költészetről.

Aich Péter költő, író 1972-től különböző szlovák lapok szerkesztője volt. Nemzedékéhez hasonlóan ő is az Új Ifjúságban és az Irodalmi Szemle Vetés rovatában jelentkezett és mutatta meg magát. Az Egyszemű éjszaka című antológiában debütált.

Aich Péter költő, író 1972-től különböző szlovák lapok szerkesztője volt. Nemzedékéhez hasonlóan ő is az Új Ifjúságban és az Irodalmi Szemle Vetés rovatában jelentkezett és mutatta meg magát. Az Egyszemű éjszaka című antológiában debütált.

Lőrincz P. Gabriella Bella István-díjas költő, író 1982-ben született Beregszászon. Jelenleg Nógrád megyében, Szandán él családjával. Az idézet hűen tükrözi párbeszédünk mélységét. Negyven évről, nehézségekről és fájdalmakról, halálról, az életről, az elfogadás fontosságáról, valamint Istenbe vetett rendíthetetlen hitéről és persze Zsuzsikáról, a lakóautóról beszélgettünk.

Nagyon boldog foglalkozásnak nevezte az írói munkát egy korábbi interjúban. Mindig így tekintett a tevékenységére, vagy miként változott az alkotáshoz történő hozzáállása az időben? Még gyerekként hallottam, amikor a nagyapámat megkérdezte a szomszédja: hogy halad a fabehordással?, ő azt válaszolta: boldogulok. Talán a magyar az egyetlen nyelv, amelyben a boldogság ennyire kötődik a munkavégzéshez. A Bolyai című művének írásakor több hónapot tartózkodott Svájcban, de előtte már szerzett hasonló tapasztalatokat. Íróként fontos önnek, hogy ily módon is jelen legyen a nemzetközi irodalmi életben, ismerje a trendeket, a külföldi szerzőket?

Az idei KMI 12 Szerzőbár nevei között láthatjuk Kopriva Nikolettet is, aki nagyon fiatalon tudhat maga mögött olyan eredményeket is, mint az Irodalmi Jelen vagy a Magyar Írószövetség Debüt-díjai, de a Móricz Zsigmond-ösztöndíj is sokban segítette versei megszületését. Az év elején már a második kötettervét is leadta, mely az előzőnek egyfajta folytatásaként lesz olvasható. A költőnőt a KMI által szervezett programokról, a képzőművészet és az irodalom összjátékáról, és a jövőbeli terveiről is kérdeztük.

A szabadúszó színészek nehéz helyzetben voltak a világjárvány alatt, mivel nem játszhattak. De mi történt azokkal a színésznövendékekkel, akik éppen ez idő alatt végeztek, és zárt színházak mellett kellett volna munkát találniuk? Tóth Zsófia pályakezdő színésznővel beszélgettünk.

2020-ban jelent meg a Szlovákiai Magyar Írók Társasága gondozásában a Fiatal írók antológiája. A kötet kilenc írópalánta műveit szerepelteti. Csillag Balázs, bár elsősorban animátornak vallja magát, hat írással gazdagította az izgalmas antológiát.

Ilyés Krisztina 1999-ben született Keszthelyen, épp egy évvel megelőzve a huszonegyedik századot. Az írásait prózával kezdte, végül a líránál kötött ki. A Helikon folyóiratban és az Irodalmi Jelenben is publikált. Első kötete 2021-ben jelent meg Papírcsillag címmel. Erről a személyiségét formáló becenevéről, az otthontalanságról, valamint az írói munkásságát is átjáró műfaji kettőségről beszélgettünk.

Szarka Tamás, a Ghymes együttes egyik alapító tagja, számos rangos szakmai elismerésben részesült. 2011-ben megosztott Kossuth-díjat kapott zeneszerzői, előadóművészi, költői, dalszövegírói munkásságáért.

Dimény Levente és Tóth Tünde, a nagyváradi Szigligeti Színház művészei 25 éve házasok, és négy gyermeket neveltek fel. Közös megegyezéssel választottak többször is színházat, vállvetve támogatták egymás elképzeléseit, legyen szó táncszínház alapításáról, előadások rendezéséről, játszásáról, koreografálásáról. Legújabb tervük egy egyetemi színház létrehozása.