Lajtos Nóra

Szívbillentyűk

Önkéntes karanténomba vonulásom után nem sokkal már túl szűknek éreztem a négyfalú bezártságot, s ekkor történt, hogy a könyvek társasága mellett egyre gyakrabban hajtogattam fel Yamaha zongorám fedelét. Yamaha a nagyvárosi lét ikonja. Bérházdizájner. Ezt akkor érzem leginkább, amikor Bachot játszom. Valamiért olyan idegenül hangzik rajta a Kétszólamú invenció, de ha a csembalóhangszínre állítom, akkor máris évszázadokat lépkedek vissza az időben, és rizsporos halántékkal hallgatom az ujjaim közül kirepülő hangokat.

Zalán Tibor

Tévelygéseim

„Nagy baj van abból, ha a szegény ember gyereke valaki akar lenni”, olvastam valahol, és nyomban magamra ismertem a mondatban. Ne is akarj soha valaki lenni, fiam, simogatta meg kérges kubikostenyerével kopasz fejemet apám, amikor felolvastam a mondatot neki, legyél te csak, mondjuk, egy tanító. Tanító, húztam el a fejemet, hát a tanító az nem valaki? Apám hümmögött. A tanító az valaki, fiam, de mégsem akkora valaki, hogy ne lehetne belőled is olyasmi.

Kellei György

Így lettem hajléktalan

Az álmatlan éjszakákon próbáltam magyarázatot keresni mostoha sorsomra. Miért kerültem taccsvonalon kívülre? Hol hibáztam? Mit rontottam el? Vádolhatom-e magam mindezért? Furcsa, de nem éreztem gyűlöletet senki iránt, nem forrt bennem csendes bosszú. Mit is tehetnék?

Farkas Wellmann Endre

Ki is ez csaj és mit üzen száz év távlatából? – Czóbel Minka versének szélére

A letűnő világ gyönyörű balladája viszont mégsem zsánerkép, hanem egy mély empátiával átélt élethelyzet, és minden dekadenciája ellenére valamiféle előremutató optimizmust hordoz. Talán nótaként is épp ezért tudott annyira népszerűvé válni: a fokosát forgató ősz betyár ünnepi vacsorája jövőt ígér, annak a társadalmi rétegnek – sőt, rétegeknek – az újra feltámadását, amelynek történelmi hivatásában a szerző hinni tud.

Kozma Attila

Szirupos emlékezés

Az utolsó mentsváram az otthonról hozott kaja: a „borkánban lesütött hús” kenegette a lelkemet, az alufóliába csomagolt bécsi szeletek hozzám bújtak, a nejlonzacskóban gömbölyödő fasírtok átöleltek, a házi kenyér megnevettetett. Ezt követték az utálatos böjtös időszakok, a fertőtlenítőszagú menzás kaják, inox edényekben, műanyag tálcán.

Lakatos Mihály

Levente, a román

Az utca népe ezért nem hibáztatható, hiszen azt tapasztalja, hogy agyonliberalizált világunkban – a „színesség” jegyében – a legőrültebb elképzelések is polgárjogot nyernek. Bízzunk benne, hogy húsz év múlva – méltó büntetésként – a hivatalban már Zotyák, Micik és Fricik fogják intézni ügyeinket. S egy napon majd Petya lesz a köztársasági elnökünk. Vagy Misi.

Szentmártoni János

Nagyapám érintése

Kurta kalapjában kis lugasát gondozza, metszegeti, szombat hajnalban ő hozza a friss kenyeret egyenesen a gyárból, s az a pompás illat a hétvége nyitányát jelenti számomra, amikor nem kell menni óvodába, a szüleimet is többet láthatom, és izgalmas kalandok várnak rám na meg a barátaimra. Olykor beültet biciklije gyerekülésébe, és útra kelünk, még a málnaszörp ízére is emlékszem, amit a kocsmában kér nekem.

Lázár Emese

Tárcák

Nincs rajta semmi különös. Apró, vézna termet, pici bajusz az orr alatt, micisapka alól kikandikáló kajla fülek. Kék nadrág, kék felső, kitaposott cipő. És mégis. A seprű. Amivel sirr-surr, sirr-surr, sebesen sepri az utcát. Akkurátusan lendíti a cirokseprűt. Jobbra sirr, balra surr.

Szakács István Péter

Black and white

Az előbb még itt volt, meresztette az Úr a szemét hitetlenkedve az űrbe. Aztán, megunva a hiábavaló keresgélést, hívta a szolgálatos angyalt.

– Hova tűnt a földgolyó? – förmedt a mennyei alkalmazottra. A Világegyetem összes égiteste közül ez az aprócska bolygó állt legközelebb a szívéhez. Igazi remekmű. Made in Heaven.

Nagy Koppány Zsolt

Elvisz ez a nyár

Mondom, a karantén még eltelt valahogy, de mikor beköszöntött a nyár, és az undorító bennüléshez még ragacsos meleg is társult, Kovács Géza depressziós lett. Nem mintha addig nem lett volna az, de most már ő maga is mondogatni kezdte magáról. Elkeseredettebb pillanataiban egyenesen arról beszélt, hogy úgy érzi – ez az utolsó nyara.

Csikár Norbert Adrián

Ratatouille noir

Múlt éjjel ismét lecsóval álmodtam. Éreztem a nyelvemen málló petyhüdt paprikát, az orromba kúszó, végtelenül unalmas aromát. A torkom gyűszűnyire szorult. Percek szivárogtak szürkén. Minden irányból fojtogatott a hitchcocki tér. Majd egy pillanat kellett csak, a nyomorult falat hirtelen semmivé foszlott a számban.

Zsidó Ferenc

Végzetes szenvedély

Na, most akkor szépen elmesélem, hogyan lettem tanár.

Az úgy volt, hogy gyermekkoromban imádtam horgászni. A fene tudja, miért kellett nekem ilyen úri, mondén hobbi, egész famíliámban egyetlen horgász se volt, becsületes földművesek voltak a rokonaim, akik enyhén szólva naplopásnak tartották a pecázást. Én azonban egyszer valami nagyvilági helyen sétáltam, már nem tudom, hol lehetett; menő tavak, cuccos csónakok, botok fölött görnyedő emberek, berregő orsók, merítőhálók, bennük megcsillanó, fickándozó halak; anyám szidott eleget, hogy ne mind bámészkodjam, de én nem hallgattam szavára, s kész, megfertőztek.

Izer Janka

Munkamorál

Zs. azon az estén nőtt nagyra a szememben. Mikor átadták neki a közönségszavazás által nyert Év Legjobb Színésze Díjat, fogta az aranybilétát és a Dunába hajította. A beállt döbbent csendben elvigyorodott: – A dobozt azért megtartom.

Gál János

Az epigonista kiáltvány

A történelem az emberi egyénieskedésből fakadó katasztrófák sorozata. Ádám és Éva egyéni ötlettől vezérelve léptek a bűn útjára, ezzel pedig az emberi faj az örök jólétből való kitaszítottságra kárhoztatott. Hasonló csapást jelentett az immár közösségi leleményből született Bábel tornya, illetve az építését követő nyelvzavar. (...) A világos törvényszerűséget felismervén, az irodalom, a művészetek és a világ jövőjéről alkotott programunkat pontokba szedve ismertetnénk.

Leczo Bence

Kádár-kockát visel a babám

A kockaházak esetében ugyanaz figyelhető meg, mint a paneleknél: a közvélemény szerint rusnyák voltak, de célszerűek, minden igénynek megfelelnek, és mégis továbbállna belőlük az ember. Eddig csak belegondolni volt nyomasztó, hogy ha kinézek az ablakon, sok ugyanolyan házat látok, mint amilyenben én is lakom. Aztán februárban költöznöm kellett a négyméteres belmagasságból a két és feles panelbe. Utóbbi egyébként sokkal komfortosabb, csak más belépni a százéves bejáraton, mint a hetven éve sebtiben felhúzott falanszterbe.

Juhász Kristóf

A fejenálló hangyaboly, avagy a humanizmus

Költő vagy, csupa szeretet: szereted-e a legyeket? – tette föl a költői kérdést Babits Mihály 1932 nyarán az esztergomi Előhegyen. Nem tudom, mennyi légy volt ott akkoriban, de biztos nem annyi, mint most minálunk Zalában. Különben halhatatlan poétánk életigenlően játékos és kedélyesen humanista lírája inkább lett volna légytetemekkel borított bútorok és véres, bunkósbottá gyűrt újságpapírok gyászos csataterének komor balladája.

Simon Márta

Kristályváza zöldággal

– Halló! Na végre! Állj sza’ meg, nete (1)! Látlak es! Szerusz komámasszon! Mondom, egyet fel kell híjjalak, ha má megtanultam tapogatni ezt a zokos telefont, s van internet es rajta, hogy még láthatlak es... Mü jól vagyunk, itt erőst nem gyorsult fel a zélet, mint nagyvároson, ahol tü éltek, főleg ilyenkor, mindenki béhúzódik a házba, nezi a sorozatját, vaj veti a telefont. Azétt rossz, hogy elmentetek, milyen jól megvótunk örökké egymásnak – de tü kihasználtatok, hogy kinyílt a világ, s lehet tovább es menni, ezt hozta a forradalom ahajt harminc esztendeje, nyócvankilencbe...

Ágoston Szász Katalin

„Akkor vagy, ha hiányzol” – szerelmem, a mágikus realizmus

Miről is lehessen ilyenkor olvasni, mint nyirkos, mohás erdőkről, ködbe vesző fenyvesekről, völgyek mélyéből áradó patakzubogásról, jeges szélről, kietlen tájról? A Sinistra körzet épp az a világ, ahová az augusztusi Budapestről kívánkozhatunk. De várjunk csak, tényleg vágyik az ember egy mágikus realista regénybe?

Borbély László

Találkozás Hunyady Sándorral

Hunyady Sándor írásai kezdettől a kedvenceim közé tartoznak, vonz az anekdotáktól gazdag múltbéli világ, minden szereplőjével, díszletével és balsorsával együtt. Gyakran fog el az érzés, hogy lemaradtam valamiről, megkésve jöttem a világra ötven évvel ezelőtt. Ma már mindenki ódivatúnak tekinti a hírlapírást. Valamiféle rátarti különcséget sejtenek mögötte.

Sinkó Adrienn

Visszaszámlálás

Tudtam, hogy átvágnak. Az a két öltönyös. Először szépeket mondanak, aztán könyörtelenül végem lesz. A játszótér bejáratánál várakoztam egy hintaláb és egy facsemete között. Nem tapasztaltam több mozgást a faluban, mint egy átlagos szombat délután. Fakítóan tűzött a nap, legalábbis a közelemben heverő szörpösüvegben a málna már teljesen vízszínűvé vált. Kezdtem magam úgy érezni, mint egy kifacsart fásli, de nem mozdultam. Tudtam, hogy szükség van rám, még akkor is, ha hamarosan méltatlan helyzetbe kerülök.

Száraz Miklós György

Céline és Semmelweis

„Csak semmi hiszti. De azért napjában ötvenszer mossatok kezet!” Gyerekkori barátom Kínában élő lánya ezzel a tanáccsal szolgált az itthon maradottaknak. Figyelem a koronavírusról Olaszországból érkező híreket, maszkot nem hordok, és nem pakoltam tele a kamrát konzervekkel, de azért mégsem tekintem véletlennek, hogy a könyvtárban éppen most akadt a kezembe az a diplomamunka, amelyet szerzője 1924-ben vetett papírra Semmelweis Ignácról.

Izer Janka

Egy fuldokló kiszáradt torkú nevetése és hét másodperc

Kubiszyn Viktor Drognaplójára már régóta kíváncsi voltam, sokat hallottam róla, az irodalom érettségibe is bekerült, illik elolvasni. Könyvtári példányt sikerült szereznem belőle. Ahogy kinyitottam, a lapok közül fű- és dohányillat szállt fel: vajon az író tudja-e, hogy olvasói valódi – ahogy a moziban nevezik – imax élményt okoznak a könyvtárlátogatóknak?

Pelyvás Gergő

Bonszai

Történetünk delikvense a Matsumoto házaspár harmadik emeleti lakásának napnyugatra nyíló hálószobai ablakának belső párkányán töltötte egyhangú napjait. Még anno Jiro, a ház névleges ura tette oda, mondván, egy ilyen apró tünemény pusztán merő jelenlétével képes lesz megtörni háromszobás kéglijük egyhangúságát.

Nagy Koppány Zsolt

Örökül hagyás

Drága fiam, mit is hagyhatnék rád, mint a közösen építgetett Jurassic World-pályát, amelyet együtt és Isten segedelmével egészen a 61. szintre fejlesztettünk. Én sajnos már nem lehetek veled a további szintfejlesztésben, de bízom benned, ismered a feladatot, eleget csináltuk együtt, tanítgattalak, oktattalak ahhoz, hogy tudd, mint kell a dolgot elvégezni.

Farkas Wellmann Endre

Na, mit hozott a nyár?

Mert a számos vonatkozásán túl a helyzet egy gigantikus morális csőd: közvetve vagy közvetlenül a szabadságunkat nyirbálja meg, a méltóságunkat, az önbecsülésünket és úgy taszít bele a tehetetlenségbe, hogy közben megkérdőjelezi az egész emberiség cselekvőképességét.

Szentmártoni János

Könyv és diófa

Amikor még fogalmam sem volt arról, hol fogok élni, hol tudok majd gyökeret ereszteni, hogy ne folyton a nővéreimnek kelljen anyáskodniuk fölöttem, hol lesz majd otthonom, amit már nem csupán halottaim kísértetei népesítenek be – egy diófáról álmodoztam.

Döme Zsuzsa

Hullámvölgyben

Az asszony magányos volt és hallgatag. Kevés dicséretben volt része, annál több korholásban, férje szerint ugyanis gyakorlatilag semmit sem tudott jól csinálni. Ha bevásárolt: „Vehettél volna lábtörlőt is!” Ha főzött: „Miért nem tettél bele több borsot?” A gonoszkodó megjegyzéseket, a folytonos kioktatást egy idő után úgy megszokta, mintha megérdemelte volna.

Péter Beáta

Sztanyiszláv most már örökre elfoglalt

És csak írt és írt, magát írta bele minden egyes mondatba, szóba, betűbe, sercegett a tolla a papíron. Így telt el a tél, a tavasz, a nyár és az ősz, majd ismét egy tél. Tavasszal letette a tollat, megborotválkozott, levágta hosszúra nőtt haját, leporolta egyetlen zakóját, és elindult.
Útja, hova máshová, az első kiadóhoz vezetett.

Pozsonyi Ádám

Még nincsen kész

A levélben egy ismerőse megköszönt neki valami régi dolgot, méghozzá meleg, baráti hangnemben. Nem érzett örömet. Sőt. Mélységesen fel volt háborodva. Talán furcsának tűnhet, hogy egy ember zaklatott lelkiállapotba kerül azért, mert egy ismerőse, akivel egy teljes évtizede haragot tart fenn, baráti hangot üt meg egy levélben, de ez történt.

Hegedűs Imre János

Teréz körút 7.

A Teréz körúton, ahol élek, nem izzik a galagonya, nem fut havon a fakutya, ismeretlen a din-don diridongó, nem feszít tüdőt ősi fenyves-ájer, nem hökken a hó a hideg havason, nem lengeti az ég örök lobogóit, nem búg ködruhás magasból szarvasbőgés a völgybe le, nem füstöl a fényben a barna tető, nem kínál fehér sajttal a pásztor, nem száll magasra Ábel füstje...

Farkas Wellmann Endre

Ó, a Balaton…

Az élmény soha nem csak a földrajzi hely miatt fontos, hanem a történet miatt, ami ott játszódik le, és ezáltal felértékeli, fontossá teszi az adott földrajzi helyet. Számomra így az igazi balatoni élmények épp ezért különlegesek, mert sehol máshol a világon nem tudtak volna megtörténni, csupán ott, azokon a partokon és ligetekben, azon a vízen, azokon a hullámokon, és ott, ahol úgy tud lemenni a nap estelente, mint sehol máshol.

Szentmártoni János

A táncdalénekesek útra kelnek

Az ember azt hinné, akkor záródik le végleg a gyerekkor, amikor a szülei meghalnak. Csak mostanság kezdek gyanakodni arra, hogy valójában akkor, amikor a szülei kedvencei is ki-kilépegetnek az élők sorából, s egyre többjük után sötétül el pár másodpercre a televízió képernyője.

Szondy-Adorján György

Egy pohár víz

– Öcsi, hozz egy pohár vizet!

– Nem hozok!

Általában ezzel az egyszerű és ártalmatlannak tűnő rövid kis párbeszéddel kezdődött a verekedés. 

Temesi Ferenc

A komcsi utolsó lehelete

A korabeli plakátok szövegei: KAPÁLNI, KAPÁLNI, KAPÁLNI – A NAGY TERMÉSÉRT! NÉPI EGYSÉGGEL 5 ÉVES TERVÜNKÉRT, A BÉKÉÉRT!

A tervutasításos rendszerben teljesítendő bebörtönzések, kivégzésszámok voltak, országokra, városokra, falvakra lebontva. Te vagy a probléma, elvtárs. 

Szombati Gréta

Strand

Aznap vett magának egy új könyvet. Liza lázadó volt, mert mindig megengedhette magának, hogy elköltse a zsebpénzét, és mindig regényeket vásárolt belőle. Én becsültem ezért, míg mások képmutatónak tartották. Hanyatt feküdt a fűbe, én a másik oldalról fejemet a feje mellé tettem. Ami neki egyenesen állt, az nekem fejjel lefelé. Ő olvasott, én gondolkodtam.

Nagy Koppány Zsolt

A törékenyminden-bizonyosság

Törékeny minden. Minden, amiről azt hittük, napi rutin, normális életmenet – mind megkérdőjeleződött. Én eddig biztos voltam benne például, hogy 2020-ban semmi nem tud megakadályozni egy olyan alapvető igényem gyakorlásában és beteljesítésében, mint a szüleimmel való találkozás – mert nem akarok én toronyórát láncostól, hanem csak ennyit.

Karkó Ádám

Simson

Laci mereven feküdt az ágyon. Marika és az anyósa masszírozták vissza az életbe. Az orvos azt mondta Marikának, hogy a fia, ha egy hét alatt nem akart felébredni, hát az már a jóistennek sem fog.

Vedrana Božinović

Korona a szerelem idején

Azt mondják, hogy az eszkimóknak a hóra egy tucat szavuk van.

Azon gondolkodom, hogy borzalmasan unalmas vagyok. Korlátolt. Hülye.

Nekem csak egy szavam van a magányra.

És a félelem megesz, mint sötétben a moly a kötött gyapjúpulcsit.

Horváth Júlia Borbála

Olajpaca a Dunában

Négyezer kilométerrel távolabb Mr. Shark külföldi olajmágnás elégedett. Aznap akadálytalan volt a kitermelés, a tankerei dagadnak az őslények és elhalt növények rothadásából nyert ragacstól. Dehogyis rothadás! A mister inkább hisz abban, hogy a Föld mélyén valamely szervetlen anyagok titokzatos robbanásából keletkezik az ő haszna. E gondolat zárta az aznapi munkát, Shark tehát vette tarkóellenzős cowboykalapját, és bevágódott a sofőrrel megfejelt légkondis terepjáróba.

Leczo Bence

Mi ér meg öt órát?

A minap egy barátom javasolta, hogy üljünk le beszélgetni egy kávézóba. Egy franchise-ba. Ódzkodom az ilyen helyektől, így megpróbálta vonzóbbá tenni: van ott egy kávé, amit ki kell próbálnod, öt órán keresztül csöpögtetik, diffúzióval csinálják – itt kezdtem zavarba jönni –, ráadásul laborkávé. Amellett, hogy ennyi ideig készül, erős és finom, ráadásul hideg is.

Fenyvesi Ottó

Vírus és apokalipszis

A múlt minden átmenet nélkül torlódik egymásba.

A tegnap világa címmel írt könyvet Stefan Zweig német író a XX. század elején, arról, hogy mennyire váratlanul érte a világot 1914-ben a szarajevói merénylet, amikor Gavrilo Princip megölte Ferenc Ferdinándot, az osztrák–magyar trónörököst. A XXI. század valami hasonló világméretű sokkal vette kezdetét.

Kozma Attila

A szeg beveréséről

Gondoltam, beverek egy szeget a falba, ráakasztok egy képet. A fal sem maradna olyan sivár, és mindenkinek jólesik rápillantani egy-egy kedves emlékre. Szerszám, eszköz van, tapasztalat semmi, de hátha nem fölöslegesen jártam matek-fizikára.

Urbán Péter

A hangya és a hangyaleső – példázat

A hangya céltudatosan és határozottan tartott hazafelé. A nyom széles volt és finom illat vezette végig rajta, nem téveszthette el az irányt. A kavicsok és fűszálak nem okoztak nehézséget, fáradhatatlanul tört előre. Egy helyen az út szétvált, nem is két, de rögtön három ágra. A legkeskenyebb ág veszélyt jelzett, ne arra tarts, mondta az illat. Ő azonban katona volt, és látnia kellett a veszélyt. Talán a bolyt is fenyegeti az a valami.

Szerda Balázs

(Ön)feladás

Legényest táncoló lányok. Ugye tudjuk, hogy innen csak egy lépés a férfi karikázó? Így elképzelve mosolygok is, aztán megriadok, amikor rájövök, ez már csak idő kérdése. Még inkább az arcomra fagy a mosoly, amikor belegondolok, hány cicanacis férfi táncost láttam az utóbbi években. Rövid, szűk naci, világos, tarka zokni. Ugye megvan a kép? Csak őszintén! Legényes lányok, lányos legények. Nem pont ez ellen kellene harcolnunk? Nem az a szép a táncainkban, hogy egyértelműek a szerepek?

Veczán Zoltán

Fegyelem

Történt egyszer, hogy notórius késő barátom óraadást vállalt egykori egyetemünkön. Tette ezt nem az állással járó fél véka ezüstért, fél véka aranyért, de nem is a szép szüzek és okos ifjak csodáló tekintetéért, hanem mert nemes szívéből nem pergett még ki a hála igazgyöngye. Úgy érezte, tartozik ezzel alma materének, ha már neki diplomát adott a kezébe az Úr Pesten...

Ágoston Szász Katalin

Hány József Attila-kötet kell egy háztartásba?

Van itt vaskos József Attila-összes, amit csak asztalon lehet olvasni, van itt vékonyka gyűjteményes (némelynek a kivitelezése, némelynek a válogatása), van itt szerelmes tematikájú gyűjteményes, van kronologikusan rendezett, van betűrendes, van eredeti kiadás szerinti, valamint szabadkoncepciós, van itt kis méretű zsebkönyv, elegáns sorozat, és a számomra legkedvesebb, általam legféltettebb: a bőrkötéses, bibliapapírra nyomtatott kincs.

Kozma Attila

Székely minimalista abszurd a véleménykülönbségből fakadó büszkeségről, zenei útmutatással

Duett, basszuskulcsban.

Gioco historico-rustico, piú patetico.

 

Adagio                                               1. – Tü, úgy mint TÜ, IGEN, de úgy mint MÜ: NEM!

Affettuoso                                          2. – Nem-e?

Deciso                                                1. – NEM.

 

Bonczidai Éva

Bátorakadémia

Megkutyásodtunk. És mintha azóta az újév összes fogadalma teljesülni látszana – többet sétálunk, többet vagyunk együtt, jobban beosztjuk a napjainkat, többet mosolygunk, nevetünk, kacagunk, vigyorodunk el már csak attól is, hogy lehetetlen pózokba kondorodva lábunknál alszik egy kutya. 

Pozsonyi Ádám

Miért nem jön össze Géza a Helgával?

Maga összejönne olyan nővel, aki túl sok nevetős emotikont használ?

 

Gál Vilmos

Paca

Valamikor a régi időkben felkérték a méltán ismeretlen, ám annál ambiciózusabb írót, bizonyos E. urat, ugyan írjon már néhány érdekfeszítő gondolatot arról, számára mit is jelent az írás. Mármint az ÍRÁS, így, csupa nagybetűvel.

Mészáros Dorka

Tárcák

A fehér ruha lebben, a tenger tündérmorajlása a csípős levegőhöz idomul, jéghideg lehelete a lábujját nyalogatja. Sárkány emelkedik ki a habokból, szárnya csintalan szellőt kavar, ami beférkőzik a ruha redőibe, eljátszadozik az arany tincsekkel, majd hagyja magát belélegezni és kifújni, hogy megtisztulva szülessen újra. A sárkány bolygót köp, zöldeskéket, és visszazuhan az öreg hullámokba.

Szondy-Adorján György

Otthon

Úgy tűnt, zavarja, hogy vele szemben ülök. Hogy egyáltalán ül valaki vele szemben. Mint ahogy én is szívesebben ültem volna egyedül a fülkében. De hát mindenki oda ül, ahová a jegye szól. Én az ablak mellé kértem. Ezek szerint ő is. Csakhogy én menetiránnyal szemben ültem, míg ő háttal. Nagy különbség. Én láttam, hová megyünk, ő csak azt, honnan jövünk. Az ember nem azért kel útra, hogy folyton azt lássa, honnan távozott…

Juhász Kristóf

Hogyan beszélgessünk kulturáltan anyagiakról?

Mivel szomorú tapasztalataink szerint hazánkban az ember anyagi helyzete oly mértékű tabutéma, hogy az erről való egészséges diskurzus gyakorta még házaspárok családi kommunikációja során is számottevő problémának bizonyul, ezúton kívánunk segítséget nyújtani a pénzügyekről való dialógusmodellek életszerűen illusztratív szemléltetésével a különböző társadalmi kasztokba tartozó (vagy magukat tartozni vélő, netán kívánó) érintetteknek és érdeklődőknek.

Szilágyi-Nagy Ildikó

Törekszünk fáradhatatlanul. De mire?

A beporzási krízis évtizedes téma, de mint általában, a hétköznapi embernek akkor nyílik ki a füle a hallásra, amikor a probléma már a spájzban van – illetve pont hogy nincs: idén nem termett cseresznyém, mert az időjárás miatt éppen kevés méh repült ki, és ők nem az én cseresznyefámat választották. Pedig méhészet mellett lakom.

Juhász Kristóf

Tanácsok elvált pároknak

A párkapcsolati tanácsadó aznap este is a temetkezési vállalkozóval és a zöldségessel rúgott be, mert szerette a művelt társaságot. Jót beszélgettek, nem is mondtak butaságokat, hajnalban mégis mind bevert képpel oldalogtak haza.

Nagy Koppány Zsolt

Emlékezetem – rövid

Nemrég (olyan két héttel ezelőtt) találkozom reggel Bencével, kedélyesen trécselni kezdünk, és Bence, aki született úriember, és igazán nem szereti kellemetlen helyzetbe hozni a tablettásfröccs-ivó cimbijét, trükkhöz folyamodott. Azt mondta: Hm, hm…

Kozma Attila

„A”vagy,ha…

1. Ha mindenhez értesz, de nem foglalkozol..., akkor A vagy.

2. Ha azt mondják neked, hogy A vagy, és te úgy válaszolsz, A vagy te!, akkor A vagy.

3. Ha kevesebb, mint 3 ezredmásodpercen belül meg tudsz sértődni bármire, akkor A vagy.

Sinkó Adrienn

Osztálytalálkozó

A tizenöt évesből simán kihagytak. Judit akkoriban költözött új szerelméhez, csak emlékezetből pörgette fejében az osztálynévsort és keresgélte az embereket. Most engesztelően leugrott értem a szülei falujába, ahonnan elindult egykor, mielőtt nagyvárosi nő lett.

Zsidó Ferenc

Mi a kő!

Egy mezei szakközépiskola esti tagozatosait vizsgáztatom, huszon-harmincas, aggódó családanyukákat és apukákat, munkahelyükről a megmérettetésre szutykosan, izzadtan beszottyanó embereket. Jönnek, önfeledten: mint hal a homokra. Mi, vizsgáztató tanárok értjük a dörgést, látjuk a reménykedő tekintetek diploma-délibábját, a fizetésemelés sosemvolt boldogságát. Elnézők vagyunk vélük, kekeckedni röstellnénk is.

Leczo Bence

Az ember, aki ott se volt

Az a baj, hogy eljutottunk oda, hogy magunkat definiáljuk mindenféle hülyén hangzó nevekkel. A kort utólag lehet megítélni. És a súlyos öndefinícióknak hála valószínűleg ez lesz a káosz kora. Ilyen mozgalom, olyan mozgalom, művészetentúliság, művészetenbelüliség, emberentúliság (whatever), úgy neveznek el manapság dolgokat, mintha nem lenne holnap.

Lázár Emese

Végünk van

 Kész, kampec, mind meghalunk, jaj! Lyukas az égbolt felettünk, lángokban hamvad a Föld tüdeje, porzik a Victoria vízesés, s az apokalipszisre koronát tesz, ím, a vírus. Mind meghalunk, feleim, kinyír az újkor legújabb pestise. Próféta jósolta régen, s lám, nem volt hamis: itt van már, mint Hannibal, ante portas a sárga veszedelem.

Ágoston Szász Katalin

Tavasz, kereslek!

Szép, szép ez a sok torony, ez a sok belvárosi bérház, körfolyosó, szecessziós épület, szépek a Duna-parti paloták, a pilléres hidak, szép minden templom, a széles sétányok, hatalmas terek, szépek a színes cserepek, a mozaik, a macskakő, de azért elkelne itt egy kis természet!

Juhász Kristóf

Az újszülött és az intimitás

Drága gyermekek, újszülöttek, ifjú és öreg lelkek: bocsássatok meg nekik. Bocsássatok meg nekünk. És véletlenül se járjatok apáitok útján virtuális értelemben. Az az út a pokol.

Izer Janka

Tárcák

Azt mondják, az irodalom az életről szól. Lehet. De a motivációja a halálfélelem. És nem csak a hírnév megszerzése miatt. Thomas Mann A varázshegy című regényében egy olyan gondolatot fogalmaz meg, miszerint az élet önmagában halál. Nemcsak azért, mert oda tart, hanem mert közben is pusztul a test.

Hegedüs András

Rézkor

„Élj izgalmas időkben” – szól egy ősi kínai átokformula, bár mérget azért nem vennék rá. Igazából még sosem vettem a fáradtságot, hogy komolyan utánajárjak, az internetes források megbízhatóságáról pedig megvan a magam véleménye, könyvtárba meg most nem mehetek, ugye. Izgalmas idők? Micsoda furcsa paradox helyzet.

Szilágyi Zsófia Emma

Circumdederunt

Jocóval és Tibivel tíz órát beszéltünk meg, hogy ne kelljen túl korán kelnem, elvégre nem lehetek nyúzott a saját temetésemen. Annál a parcellánál lesz a találkozó, melyet már napokkal korábban kinéztem magamnak. A közelében volt egy nagyobbacska tó, és két tölgyfa között helyezkedett el, melyek nyáron kiváló árnyékot adnak majd.

Leczo Bence

Pálinkás jó napot!

Ilyen és efféle szóvirágokkal szoktuk – merthogy mindenki modoros kicsit vagy nagyon – ékesíteni a mondanivalót. Jópofának tartjuk, pedig néha nagyon izzasztó, főleg annak, aki hallgatja.

Bonczidai Éva

Hogy kenyeretek barna…

Ne mondjad nekem, hogy ne posztoljam a megégett kenyeret, hanem töltsek le egy rendes fotót az internetről, mert direkt tettem ki, hogy nekem nem sikerült. Mert akkor bátor nő vagyok. Aki harcol a látszattökéletesség ellen. Akit hősként tisztel a többi pár ezer nő, akinek szar lett a kenyere.

Ajlik Csenge

Tárcák

Az is jó még a panelban, hogy mindig van zenei aláfestés. Tőlem jobbra a szomszéd azon a vasárnapon Eddát hallgatott, abból is a koncertfelvételt. Kör közepén állok, és hangos tapsvihar töltötte meg a kopott lépcsőházat és a kopott családok életét.

Viola Szandra

Magyar monszun

Budapest utcáit elönti a forró nyári eső. Nyugtalanítóan emelkedik a vízszint. Az ultrakonzervatívok a csatornarendszer állagmegóvásához ragaszkodnak, de #nemmegállagóvják, hanem tiltakozásul búvárruhában, élőfallal védik a csatornafedeleket. Nem szeretnék, ha az erodálódás évezredes hagyományát nem tartaná tiszteletben az önkormányzat.

Botházi Mária

Amikor a nő felmos

Amikor a nő felmos, gyakran egyedül van. Magányos tevékenység is ez, kétségtelen. A felmosásban egynapi munka fáradsága gyűlik össze, amikor a nő felmos, ereje már nagyon kevés. Felmosni olyan, mint egynapi napszám után megkapálni a családi kiskertet. Olyan, mint egynapi lapszerkesztés után újraírni a hírhasábot. Olyan, mint egy lezárt tárgyalás után este újra találkozni és beszélgetni a kekec üzleti partnerrel. Vagy olyan, mint esküvő másnapján ebédelni a rokonsággal.

Nagy Koppány Zsolt

Nem oké, boomer, avagy hogyan reagáljunk, ha leöregeznek?

Az a furcsa, hogy csak – ha lehet így mondani – kívülről érzem, mármint az ő-szemükkel-megnézve-magam-érzem; mert belülről egyáltalán nem, továbbra is fiatalnak tudom magam, egyszerűen agyban nem változott semmi, emlékeztető természetű egészségügyi gondjaim sincsenek még, vagy csak olyan – hébehóbai vesekő –, ami már ifjúdalia koromban is megvolt.

Lázár Emese

Muskátli, Kis pesti abszurd

Ködből, csöndből fonták a reggelt. Kimentem a teraszra. Rágyújtottam. A szomszédból rám köszönt egy piros muskátli. Épp olyan volt, mint az otthoni. Itt is, mint ott, ott is, mint itt. Hát el lehet hozni. Mindent.

Nagy Koppány Zsolt

Imádom a karantént

Lehet így élni, pompásan lehet így élni, csak így lehet emberhez méltóan élni, lakatlan sziget, ha volna, de hát nincs, minden korábbi lakatlan szigeten szállodák terpeszkednek medencékkel, pincérekkel és utálatos, böfögő és ordítozó, csemer és kövér vendégekkel.

Lakatos Mihály

Magyarállampolgárság

Ábel úgy emlékszik rá, mintha ma lett volna. Ültek várandós feleségével a tévé előtt (miután elbaktattak a közeli iskolába és gondosan beikszelték az „igen”-t), és várták az eredményeket. És az eredmények jöttek. Bár ne jöttek volna. Mert kiderült, hogy a nagy cserbenhagyta a kicsit. A nagy attól félt, hogy a kicsi eleszi előle a… mit is?

Szilágyi Zsófia Emma

Idén még a Járda-szigetekre se jutok el

Nálam a nyár eddig egyenlő volt a nyaralással. Kikapcsolódás, elhúzni otthonról, ahol az évből legalább háromszáz napot töltök. Azonban, ha így folytatódik a jelenlegi helyzet, akkor még a Járda-szigeteket is csak az ablakból nézegethetem. De minél többet agyalok ezen, annál inkább tetszik a gondolat, hogy otthon, bezárva töltöm a nyarat.

Leczo Bence

Mosoly

Okos lány volt, de valamiért nem kedvelt. Ahányszor csak beszédbe elegyedtünk, visszahúzódó udvariassággal zajlott köztünk a szóváltás. Titokban csodáltam a hűvösségét, hogy gyűlöletét egy pillanatig sem mutatja ki, de közben tudtam, hogy így érez. Láttam a tekintetében, a szavaiban, amelyek fagyosak voltak, mint a Kancsendzönga jégvermei, ahonnan hegymászó többé vissza nem jön. Mindenhol láttam az utálatot, tudtam, hogy látom.

Péter Beáta

A valóság néhány árnyalata

Fel nem foghatom, miért azt a cafkát választotta, amikor ott van az az ügyes, gyönyörű lány. Igaz, hogy szegény, de sokkal rendesebb, mint az a guvadt szemű gebe, akiről két kilométerről látni, hogy milyen aljas. Rendesen érzem, hogy meg tudnám rángatni.

Gál Vilmos

A jel

Pontosan emlékszem, mikor történt. 1972-t írtunk, tizennegyedik évemet tapostam, átlagos kamasz, akkori eszemmel persze még azt képzeltem, rendkívüli vagyok (gúnyos kacaj).

Gorondy-Novák Márton

Találkozásaim egy tárcaíróval

A tárcaíró a metrómegállóban állt. Piros esőkabát meg barna farmer volt rajta, és egy egyszerűbb fekete bőrcipőt viselt. Hátizsákja félig nyitva, az elromlott cipzárt sikertelenül pótolta néhány biztostűvel. Bal kezében zöld színű, foszladozó bevásárlótáskát fogott, a súlyától kissé meggörnyedve. Így állt ott a tárcaíró, szemében a világgal, szatyrában az esti csirkemájjal. Egészen odaillett a megállóba, nem tűnt ki semmivel a várakozók közül, tekintete mégis nyilvánvaló tárcaírószerűséget tükrözött. 

Krúdy Gyula

Jámbor tavaszunk

Bizonyos utcáknak a tavaszi szaga örökre megmarad emlékezetünkben, bár az egykori lakók régen elköltöztek vagy megvénültek. Pest (egy jobb korban) húsvét táján a jószagú városok közé tartozott.

Szentmártoni János

Ó, azok a húsvéthétfők!

Az asszonyok nemigen szerették a húsvéthétfőket. Legalábbis mifelénk, a külváros egy kicsit mindig félhomályba tolt házaiban. Ahol ünnepekkor, mondjuk születésnapokon, rendre előkerültek a lemezjátszók, recsegtek rajtuk a bakelitkorongok, a lugasok megteltek a táncdalénekesek slágereivel, s bár a férfiak már reggeltől cseresznyepálinka-szagúak voltak, de ebéd után legalább megtáncoltatták a tűzhely előtti toporgásban megdagadt bokájú asszonyaikat.

Mizser Fruzsina

A legújabb parancsolat

SZE, 21:32

Itt leszel holnap este? :)

21:32

szia… igen.

21:33

Tudtam, hogy így lesz. Köszönöm.

Orcsik Károly

„Nincs itt. Feltámadt!”

Persze továbbra is szembe kell néznünk a rossz, a fájdalom és a halál problémájával, de többé már nem félünk tőlük. A Krisztus-eseményben maga Isten kezdte el a világ megújítását, és a feltámadt Krisztusba vetett hit szabaddá tesz minket. Szabadságunk azonban nem maradhat önző módon rejtegetett isteni ajándék.

Csukás István

A város meghódítása

Mert végül befogadott a Város, s megtaláltam a helyemet én is. A talán romantikusan nyomorgó ifjúságot a munkás felnőttkor követte; mert végül mindig volt segítő kéz, baráti gesztus. A zene se hagyott el, emlékszem, szorgalmasan írtuk Kodálynak a dalszövegeket Weöressel.

Gruik Ibolya

Mire jó az irodalom?

Szeretnék jobb ember lenni, súgtam bele a kékes szürkületbe kicsit aggódva, hiszen nem tudtam hirtelenjében fölmérni, milyen válaszra számít. A fejét lehajtotta. Hümmögött valami olyasmit, hogy hát igen, igen, de szeretné, ha kicsit részletesebben kifejteném ezt majd egyszer. Megígértem.

Temesi Ferenc

Az én időmben

Az én időmben nem pártoskodtak az emberek. Aki benn volt a pártban, arra mi szartunk, aki meg nem volt benne, arra a párt.

Bencsik Gábor

Vacsora a régi Siposban

Kanalazzuk a halászlét, Gyurkovics harsányan anekdotázik, Csurka döcögve nevet, Hernádi a natúr húst piszkálja a tányéron, Kolozsvári mosolyog, Végh Antal párhuzamosan beszél Galsaihoz, mert nem szereti, ha nem rá figyelnek, Terike benéz az ajtón, kér-e valaki még kenyeret, ott ülünk örök időktől és örök időkig...

Urbán Péter

Író-olvasó találkozó

– Meséljen nekünk arról, kedves olvasó, hogyan nevelkedik egy olyan ember, akiben nincs késztetés az írásra… Bizonyára kiegyensúlyozott, talán egész boldog gyermekkor állhat ön mögött!

Gál János

Az epigonista kiáltvány

Az elmúlt években lehengerlően semmitmondó, tehetségtelen és kizárólag szabadversben alkotó költők generációi nőttek fel. Az üdvözlendő folyamatnak láthatóan van utánpótlása: ma Magyarországon minden emberre legalább két költő jut.

Voloncs Attila

Bulimia

Világ népei! Az ezeréves Magyarország őrtornyain kezdenek kihunyni az utolsó lángok, a szovjet hadsereg megpróbál szétzúzni bennünket. Hallgatom a rádiós segítségkérést, és közben taktikai megfontolásból szalámit zabálok, hiszen mégiscsak a kronológiai sorrend a legfontosabb.

Lakatos Mihály

Nyugdíjkérelem

Alulírott Hajduné Energomat Marcsi, élemedett korú mosógéphölgy, azzal a kéréssel fordulok Önökhöz, hogy nyugdíjazásomat szíveskedjenek jóváhagyni. Életkorom 35 év, ami – tekintettel a mai mosógépek születésekor várható ötéves élettartamra – matuzsálemi kor.