Bene Zoltán

Mágiadeficit

Apu, Isten szokott focizni? – kérdezi egy kisfiú egy nagyszerű novellában. Ha igen, beállhatna a magyar válogatottba, mert akkor még bejuthatunk az Európa-bajnokság döntőjébe. Hát, ahhoz talán valóban magát a Teremtőt kellene leigazolni.

Majoros Sándor

Hogyan győzhetjük le a portugálokat?

A maratoni csatatér felé tartó hosszú, eseménytelen menetelés alatt egy fiatal lándzsás beszédbe elegyedett a mellette ballagó öreg katonával.
– Szemernyi esélyünk sincs ezek ellen a p betűsök ellen. Pártusok vagy patagóniaiak? Nem figyeltem az eligazításon.
– Én meg nem voltam ott, de hogy valami p betűsek, az biztos. Por… per, perpetu…
– Nevezzük őket portugáloknak.

Ajlik Csenge

Inkább becézzenek

Már egy órája szólítaniuk kellett volna, amikor végre kinyílt a nőgyógyászati rendelő ajtaja. A velem szemben ülő nagydarab hölgy lustán feltápászkodott, és elkezdett csoszogni az ajtó felé. A fekete hajú kislányát, aki olyan hétéves lehetett, kint hagyta várakozni. Így hát ketten maradtunk, és mivel nem volt más szórakozásunk, nagy szemekkel bámultuk egymást.

Kákonyi Lucia

A nokedliszaggató meséje

Nokedliszaggató vagyok. Negyvenedik éve. Válogatás nélkül szaggatok, aki jön, azt beszaggatom, bele a forró vízbe. Egyformán bánok minden nokedlivel, mégis van, amelyik felemelkedik a víz tetejére, mások meg az edény alján időznek, hozzátapadnak a fazék fenekéhez, és el nem mozdulnának onnan. Várnak, csak tudnám, hogy mire.

Zorkóczy Zenóbia

Mire jó a muzsgyé?

Egyre több ismerősöm válik megközelíthetetlenné a fokhagymaszag miatt. Azt mondják, évezredes, bevált recept a vírusok ellen. De van még egy hatása a fokhagymának, amiről csak a legokosabb székely asszonyok tudnak: leszoktatja a férjeket az italozásról.

Péter Beáta

Csodaszerek

Hogyan lehettek boldog pillanataim anélkül, hogy mantráztam volna reggelenként, jól vagyok, jól vagyok, szép vagyok, szép vagyok, mindenki szeret, mindenki szeret, miközben körkörösen dörzsöltem a kézfejemre valamelyik méregdrága szert, hogy utána kötelező módon egy külön erre a célra létrehozott online csoportban közzétett motivációs idézeteket olvassak?

Szabó Orsolya Edit

Nira

A hátsó ablakban egy nevető plüssbohóc int feléje. De nincs idő alaposabban szemügyre vennie, gurulnak is tovább. Édesanyja imádja a bohócokat, de Nira fél tőlük. Mitől olyan boldogok? Ijesztő, ha valaki mindig boldog.

Tóth Eszter Zsófia

Tárcák

A Mártírok útján beköltözött szép összkomfortos szövetkezeti lakásába. Imádott kiülni este, munka után az erkélyre, és nézni a forgalmas út nyüzsgését, a felkapcsolódó utcai lámpákat.
Csak a szerelem nem jött. 

Budai Ágota

Vény nélkül kapható irodalom

Az olvasás formálja a világról és önmagunkról alkotott képünket. Számtalan pozitívuma közé tartozik az is, hogy az olvasónak lehetőséget ad arra, hogy bizonyos problémákat, cselekedeteket más szemszögből is meglásson, megértsen. Úgymond következmények nélkül részese legyen egy cselekmény ok-okozatának.

Radnai István

Alkudozás

Emlékszem, egyszer piócáért küldtek. Egy nagy üveg vízbe tette a patikus és én, gyerek lévén, izgultam. Ha megbotlanék – verték a fejembe – eltörik az üveg, és mi lesz a piócákkal.

Rajczi Adrienn

A szerelem háza

Elvinném magammal, vagy elvinném benne magamat. Télen kilátás a havas tájra, nyáron pedig a mérsékelt melegben elviselhető az ablakban írni, és csehovi hangulatú miliőben Büszkeség és balítéletet olvasni, vagy egy svéd krimit. A kandallóban ropog a tűz.

Csanda Mária

Tűz és víz

Desiré egy előadás után ment volna haza, amikor összeakadt barátjával, Resti Kornéllal.

– Hova, hova, barátocskám? – állította meg az ősbohém. – Csak csavargunk, így, egyedül?

– Dehogy, már hazafelé tartok – válaszolta amaz –, tudod, kezet fogok a Kodály-szoborral a parkban, azután irány a Boszorkány utca.

Kozma Attila

Ámberek a holdon

Igen, megtörtént. Nem is olyan rég. Észrevettük, hogy léteznek. A Hold körül nézelődtek. Mielőtt elfoglalják, nekünk kell elfoglalni. Az Ignoramus űrhajó legénységét vendégmunkásokból toborozták, olyanokból, akiknek nagy szükségük volt a pénzre, vagy kalandra vágytak.

Czegő Zoltán

Cinegével, mérlegen

Egy cinege az átlátszó műanyag edényben, és alig látni a sűrű hóhullásban. Az a mélységesen magas ég sehol, féltenyérnyi – na jó, kisgyermektenyérnyi – pelyhek milliói mindenütt, az etetőedény tetején tízcentis réteg. Egek, szinte térdig ér már a hó! És egy cinke odabenn, én az ablakban két méterre tőle.

Fiala Ilona

Hermina

– Olyan régen találkoztunk, üljünk be valahova egy csésze kávéra, annyi kávézó van errefelé, mintha csak ránk várnának – folytatja Hermina a szöveget, amelyet azzal kezdett, hogy áradozott rég nem látott kolléganője, majdnem azt is mondhatnánk, barátnője frizurájáról, öltözékéről, cipőjéről, táskájáról.

Rimóczi László

Nálam feketepont-rendszer van (● avagy napló egy naplóról ●)

Naponta megkérdezem magamtól: mi történt a világgal, mi történik folyamatosan, már egy jó ideje, de még az én fényesre erodálódott elmém sem tudja a választ, pedig keresi, hidd el, nagyon matat utána. Lehet, hogy azért nem megragadható a válasz, mert a világ önmagában egy megállíthatatlan borzalomtörténés.

Fehér Enikő

Apácapletyka

Megint kilopta a kis Jézust a jászolból. Tavaly is, vagyis tavaly csak megpróbálta a Fáni néni, azt dünnyögte, gyere, Petike, ne sírjál már annyit. Petike az unokaöccse, öltönyös ügyvéd, néha meglátogatja ezt a roskatag öreget. Persze hiába jön, a Fáni tiszta demens már, gyakran azt sem tudja, hol van, mit csinál.

Bence Lajos

Mint halottnak a csók

F. gyorsan idősödő édesanyja „gonosszá válásának” folyamatát nap nap után saját bőrén tapasztalhatta: például akkor, amikor szolgálatba indult, s az ezerszer elpróbált uzsonnacsomagolásában, gyakran magában az uzsonna összetételében is hibákat észlelt. Így például a szalvéta helyett színes, azbeszt-cinkkel és egyéb, a nyomtatás által a festékkel bevitt anyagokat tartalmazó, mérgekkel telített újságpapírba csomagolta.

Szente Anita

Igen

Itt valami nem stimmel. Habzik. Furcsa szaga van. Talán romlott volt a hús? Nem értem. Komolyan mondom, hogy nem értem. Kezdjünk mindent az elején. Elképzelhetőnek tartom, hogy kislánykoromban a fütyis babát nem én kértem, hanem kaptam. Ajándékba. Komoly célból. Mielőbbi rálátás. Látás, de mire? Hogy én más vagyok, mint ő, s nem azért pisilek ülve, mert úgy kényelmes?

Uramisten, a só kimaradt!

Veres Tamásné Kiss Katalin

Akinek nótája nincsen

A fiú az osztálytársaival ment haza az iskolából, amikor észrevette, hogy az apja megint részegen alszik a padon. Úgy tett, mintha észre sem venné, olyan volt, mint egy ottfelejtett csomag.

Péter Beáta

Lépcsőházi teregetés

Vargáné egész délelőtt a konyhaablakból leste a megfelelő pillanatot. „Rég megszáradtak, innen is látszik, és még mindig ott lógándoznak” – mérgelődött magában. Már dél is elmúlt, amikor végre mozgást észlelt. Ő sem késlekedett, otthagyta a tűzhelyen a káposztát, amit éppen főzött, felkapta a kosarat, és rohant, rohant az ajtó felé. Életbevágó, hogy ő legyen a következő, két rend csodaszép ágyneműt is vásárolt tegnap. Feltépte az ajtót, megpillantotta a szomszéd Molnárnét, s elkezdődött a küzdelem – életre-halálra.

Novák Valentin

Dr. Rotács bárszekrénye

Hosszú, szürke ballon suhant a lakótelep télnyalta fái között. A ballon kopottas, barna aktatáskát szorított a hóna alá, s a ballon nyakán túl egy dekk eregetett füstjeleket az égre. A füstpárnák tetején károgó csapat várta, hogy kiteljék az idő.

Paládi Zsolt

A tiszta félsz kritikája

Engedjék meg, hogy egy rendkívül érdekes és felettébb érdekfeszítő előadást tartsak arról a tárgyról, ami számomra a legkedvesebb: magamról. Választásom tárgya talán meglepő lehet azok számára, akik nem ismernek, de hiába emelnék ki másikat, csak a hiúságok hiúságát szaporítanám. Korunk a műveletlenség eldorádója, a tudatlanság Mount Everestje, a korszellem pedig a hülyeség finoman lepárolt kvintesszenciája, amit élvezettel kortyolunk – fenékig. Beszéljek talán Baráthosi Balogh Benedekről, aki hiába utazta be a világ minden szegletét, s hiába írta le őket hatalmas életművében, a kutya se tudja róla, hogy kicsoda? 

Hazai András

Midlife Crisis

Félek, hogy rákos leszek. Nem tartozom semmilyen rizikócsoportba, nem volt daganat a családban, nem dohányzom. Nem ezért félek tőle, hanem mert kibaszottul ijesztő, rémes dolog rákosnak lenni. Sokszor végiggondoltam, milyen lehet hitetlenkedve meghallgatni a diagnózist, aztán végigasszisztálni, ahogy a testem felzabálja önmagát.

Pál-Lukács Zsófia

„Isten nem egy utópiát kergettet velem” – beszélgetés Böjte Csaba ferences rendi szerzetessel

Vegyük észre, hogy nemcsak egy kinti világ van, hanem van bennem is egy világ – ilyen gondolatokkal szólít meg bennünket a húsvét időszakában Böjte Csaba OFM, aki a világjárvány idején tapasztalt nehézségek során arra ösztönöz, hogy gondoljuk újra életünket és váljunk Isten ajándékaivá.

Pál-Lukács Zsófia

Az utolsó angyal - húsvéti gondolatok

Kicsit mást jelent most a hazatérés, mint amit mondjuk ezelőtt egy évvel jelentett. Akkor más volt még minden, noha visszagondolva számunkra már elkezdődött a pusztulás. Barátaink, akik az otthoni élet fogódzói voltak, nem hívtak az időről időre megszervezett közös találkozásra, ahol halk fények közepette ültünk az asztalnál és képtelen életeinkről, kicsit mindig valósággá vált álmainkról, múltunkról vagy egyszerűen csak a hétköznapi bürokrácia történeteiről anekdotáztunk.

Molnár Vilmos

Virág

Virágvasárnap után egy nappal virágüzlet nyílt a Virág utcában. A vásárlók csak később értesültek, hogy a tulajdonost is Virágnak hívják.

Volt, aki vigyorgott: jó reklám, ötletes a pasas. Volt, aki fanyalgott: ilyen ócska trükkel akarja érdekessé tenni boltját az ipse? Volt, aki csak vonta a vállát: s akkor mi van?

Vöröskéry Dóra

Állatkerti egypercesek

– Azt nézd, anya! Mekkora fogai vannak! – kapaszkodott anyja kezébe Klára Lujza.

– Látom, kicsim.

– És nézd azt a másikat! Foltokban kopasz. Valami bőrbetegsége van? – araszolt közelebb a kislány a kifutó üvegfalához.

– Nem tudom, kicsim – csámcsogta anyja.

Péter Beáta

Bezzeg Antalné virágai...

Antal Béláné minden reggel megöntözte a gyönyörű virágait. Irigykedtek is a szomszédasszonyok. Hát hogyne irigykedtek volna, amikor Antalné mind egy szálig ajándékba kapta ezeket. Ráadásul az urától! Ki látott még ilyen drága embert, aki különösebb alkalom nélkül virágot visz a feleségének? Csak úgy. Van, hogy havonta, sőt, hetente!

Szilágyi-Nagy Ildikó

Nándi Bácsi ott van a szeren

Az asszonyok rózsafüzéréből először könyörgő ima szállt, mert csak Istenben látták a kiutat a szorult helyzetből, de aztán határozottabban adtak hangot kívánságuknak, amikor a közvetlen megoldásra rátaláltak:

– Nándi bácsi, dobja már le neki a malacot!

Czegő Zoltán

Az ünnepi kórság

Röntgenre menet semmi szaggatásom nem volt, hogy vajon mi mindent fedeznek fel bennem, amit eddig titkoltam. Az embernek ne legyenek titkai egy fölkészült és központi irányítású országban.

Juhász Kristóf

A tökéletes képek bukása, avagy hogyan lett megint a semmiből valami

Történt egyszer, hogy mindenki képes volt már tökéletes képeket készíteni a tömegméretekben gyártott, digitális szórakoztatóelektronikai cikkével, okostelefonjával, okosórájával, okosszemüvegével. Az ételfotót okostányérral, az italfotót okospohárral, a természetfotót okosfával készítették, a portrét és aktot meg okostükörrel. Ha valaki a saját belsőségeit akarta fotózni, hipp-hopp, lenyelt egy C-vitaminos okos nanokamerát. Ezt mondjuk kicsit kínos volt megkeresni, mikor kijött, de aztán készültek ebből is olcsó, egyszer használatos változatok, és azok is éppolyan gazdag felbontású bélfotókat készítettek, mint a

Szondy-Adorján György

A démon egyik élete

Szörnyű álom valóságára ébredt a szolgálatos démon. Hogy ő köznapi. És ló. És most ügetve húzza a szánkót, amin kacagó gyermekek ülnek, míg nyakában kis kolomp csilingel. Nehogy már sárga is lennék, uzsedáré, uzsedom, gondolta magában. Én erős férfiakba meg a végzet gyönyörű asszonyaiba szállok általában. És akibe én szállok, annak egyenes az útja a végzetig. És így tarják majd számon: a szent őrült, a megszállott. Vagy egyszerűen csak odadobják neki az én nevem. Mit keresek itt, egy sárga csikóban, apró és gyönge embereket vinni, csilingelni téli utak hosszán… Mégis ott volt. A sárga csikóban. 

Bence Lajos

Mariska néni végleg szakít a komonistákkal

Mariska nénéméket „koholt vádak” alapján, a hírhedt Tájékoztatási Irodával való patkóösszerúgás után családjával együtt internálták. A vád szerint az ellenséggel való kollaborálás, a magyar kémhatóságokkal való együttműködés bűntette volt a fő indok, voltaképpen a frissen felálló hatalom számára – később derült ki – nem ez bizonyult az elsőrendű szempontnak, hanem a tisztes vagyon, illetve az ingatlanok ideiglenes elkobzása, másodsorban pedig az ily módon megüresített háznak a közösségi házzá való átminősítése meghatározott időre, a helyi tinta- és seggnyalóknak a

Vass Veronika

Fapapucs

Mulatságos volt és szemet gyönyörködtető, ahogy a kicsi színésznő kijátszotta magát a mások számára talán kivédhetetlen kellemetlenségből. Noha mellékszereplő volt, mégis nagy tapsot ajándékozott neki a közönség.

Farkas Arnold Levente

Az örökkévalóság mosolya

Pócsmegyer, húsz március tizenhét, kedd. A férfi nem törődik azzal, hogy naplót ír. Nagyon gyakran úgy folytatódnak a férfival kezdődő mondatok, hogy feladja. A férfi szokott hibázni, időnként felcseréli a kezdetet a folytatással. Megfigyeltétek, mennyi hasonlóság van az én születésem és Sámson születése között, kérdezte Jézus a bolt előtt. Ezt az egész koronavírust a gyógyszergyárak találták ki, mondta Laci. Gyula azt írta, gyülekezzünk az udvaron. Mindenki fél, élni akar és hazudik.

Szombati Gréta

Rablás

November végén egyedül buszoztam a nagyváros felé. Az utóbbi években egészen megszoktam, egy ideje már nem kap el az idegesség, hogyha ismerős nélkül kell utaznom valahová. Kellemes nyugalma van az üldögélésnek. Mint két történés köztes ideje, ami ürügyet ad arra, hogy megállj, és egy óráig ne tegyél semmi fontosat. Bizalommal vagyok a sofőr iránt, és olyannak látom, mint egy felnőttet a gyerekek között. Hogyha bántani akarnak, neki kiáltok, ha zavargás történik, ő majd rendet tesz.

Lázár Emese

Tárcák

Van, aki nokedlivel, van, aki virslivel, van, aki füstölt kolbásszal és van, aki szűzen szereti. Istene a jóféle piros paprika. Dukál melléje karéj friss kenyér és házi savanyúság, lett légyen az uborka, paprika, cékla, káposzta vagy csalamádé. Kezdő szakácsoknak is ajánlott, mert eme egyszerű, de fenséges étek nem követel különösebb gasztronómiai bravúrokat. Nálunk, székelyeknél pityókatokány néven dicsérik, de ha az anya(nyelv)országban vagyunk, jó, ha eme tájnyelvi megnevezés helyett krumplipaprikásként dicsérjük. Lényeg, hogy semmiképp, egyetlen évszakban, egyetlen napon se vessük meg...

Juhász Kristóf

A titkos varázsló

De a legeslegtitkosabb varázsló, akit ismerek a világon, az bizony Ogir, a csodatévő dobos. Nem tudom, gyerekek, láttatok-e már igazi dobost? Persze az igazi dobost nem kell látni, hallani is elég. A dobos, tudjátok, olyasvalaki, aki ritmusokban és ütemekben él. Ezek sokfélék lehetnek, de a legkedvesebb ritmusok és ütemek mindig azok, amik úgy kopognak, konganak, dönögnek, katakolnak, ahogyan a teremtett világ forog. Bumm-bumm, jön a tél! Csitt-csatt, jön a tavasz! Tikití-takatá, jön a nyár! Kipikopi-kippkopp, jön az ősz! Rattata-kattata, fordulnak a csillagok! Dönndörö-dömmdömm, perdülnek a bolygók! Bimm, hajnal, bumm, reggel, csitt, dél, csatt, délután, csörr, este, csett, éjszaka.

Rozványi Dávid

Kávémesék – a gyűlölet erdeje

A fiú gyűlölte az anyját, majdnem annyira, mint az őt körülvevő világot: a házat a forrás mentében, az erdőt, a várost a hegyek között, amely nem fogadta be…

Valamikor minden más volt: kettesben éltek az erdő mélyén, távol mindenkitől. Nem járt arra senki, s aki mégis arra vetődött, nem vetette meg őket, hogy apa nélkül élnek.

Lajtos Nóra

Koldustenyér

Koszos kendője az álla alatt megkötve. Látszik, hogy fázik a feje. Hiába: az őszi reggelek most már csípősek. Isten tudja, hány pulóver és szoknya van rajta. A kardigánján elöl óriás lyuk tátong, papucsban toporog az esőben. Körmeit feketére festette az Isten, aprócska tenyerére útvesztőket rajzolt az idő. Amikor leguggol, egy ócska ruhakupac. Már szaga van.

 

L. Takács Bálint

Egy bolygó méretű szörny felzabál minket

Az egész akkor kezdődött, amikor a Duna vize elapadt, mert nem tudott átfolyni a Pest méretű szemétszigeten. Nem ez volt az első vízi út, ami járhatatlanná vált, már a Temzénél is hasonló probléma adódott, sőt egyre többen aggódtak, hogy az Amazonas is eltűnik a térképről, mert már több benne a szemét, mint a hal.

Pozsonyi Ádám

Az ember, aki nem kap ötösöket

A folyosón egy idő óta megszűnt a mozgás, csak valami távoli beszélgetés zaja hallatszik ki az egyik bezárt ajtó mögül.

Egy férfi odaszól a mellette ülőnek.

– Gyakran látom itt. Mi a baja?

– Semmi.

Péter Beáta

Ami késik

Plüssmaci? Pihe-puha takaró? „A család kedvence” vagy „Cuki vagyok” feliratú body? Zenélő, villogó, kiságy fölé szerelhető forgó? Rágóka, meséskönyv, zörgő, járássegítő, játszószőnyeg, netán hinta? Vagy cumisüveg-sterilizáló, pelenkázó? Cumi? Hm, lehet, hogy nem cumizik. Ivópohár? Még kicsi hozzá. Akkor legyen babasampon. De mégsem, talán nem ilyen márkát használnak, ki tudja, érzékeny a bőre, vagy még haja sincs. Pelenka! Ez az! Legyen pelenka és popsitörlő, abból soha nem elég. Oké, de vajon hány kiló? Kettes vagy hármas kell?

Fehér Csenge

A lyuk

A habzó mocsáron keresztül érkezett, úgy húzta a testét maga után, mint egy folyton elakadó, rossz kordét, a koravén arcán meg a nyári délutánok kiábrándultsága. Azt mondták, alig lehet vagy tizenhat, ugyan, mondtam, nézzétek meg már a fogait, a nagy, sárga, rothadó csontokat, ha ló lenne, nem adnék neki egy évet se, eszi ezt már a kor meg a nyavalya egészen.

Izer Janka

A zarándok

Fehérre meszelt templom fogadott, Árpád-kori, kicsit más, mint amilyennek a képeken látszott. Mellette szabad tér, tető alatt kőoltár, ambó. Három széles padsor félkörben. A középső mögött kis faépítmény, nyilván a világosításnak, hangtechnikának. Kell is, hiszen a zarándokoknak misét, a helyieknek falunapot tartanak itt. A fák között ápolt, rövidre nyírt gyep, hátrébb sás, patak, fahíd vezet át rajta a rengetegbe. Nem csoda, hogy öt falu tartja magáénak, tökéletes itt. Körbejártam mindent.

Lázár Emese

Egy szín: kék

Kint éjkék. „Lehunyja kék szemét az ég.” Bent kék fény. Kéken száll a füstkék. Kék kandallóban kéken lángol. Kék padlón kék szőnyeg. Bársonyszéken bársonykék. Kékhuzat. Átjár a házon. Kék polcon kék könyv. Kék szekrényben kék ruhák. Kék kabát. Kék nadrág, farmerkék. Kékfestő szoknya, kékfestő kötény. Kék pamlagon kék paplan. „Az ágy közös, a párna nem.” Kék kráter. „Kék kísértet les ott éjjel.”

Duma István

A huhuréz és a kovács

Na jó! Tudjátok-e, hogy mit csinál a huhuréz [1]? Ugye azt mondják róla, hogy a halált üzeni, ha éjjel megszólal valamelyik udvarban. Ha pedig az ember elzavarja őt, akkor más udvarban fog a halál bekövetkezni. De miért nevezzük huhuréznak a halálmadarat? Ennek is megvan a története, és most elmesélem nektek.

Szilágyi-Nagy Ildikó

Cipők

A temérdek cipő az előtérben nem volt jó helyen, vagyis a helyiség nem volt jó helyen ahhoz, hogy ennyi cipőt elbírjon. Az apró előszobából nyílt minden a házban, így a cipők talpáról lepergő sár, szalma és gyommagvak, melyek először nedves, földszagú masszát képeztek, majd a padlófűtés hatására törékenyre száradtak, ráragadtak a papucsok talpára, és minden szobában egyenletesen oszlottak el.

Ágoston Szász Katalin

A szépség szomorúságáról és a szomorúság szépségéről

Nem tudom már pontosan visszaidézni, mikor és hogyan kapcsolódott össze végérvényesen a fejemben a kettő. Először talán a megejtő jelző kezdte egybefonni őket. Mert a megejtő nemcsak a bájos, szeretetre méltó, kedvesen vonzó jelentéssel bír, hanem magába foglalja a megható, megindító, szívszorító jellegzetességet is. A szépség és a szomorúság ugyanolyan mélyre hatol a lélekben, ugyanolyan rétegekben gyökerezik. A végtelenséget öleli fel mindkettő.

Szilágyi-Nagy Ildikó

Karácsony: lehetőség a kapcsolódásra

„Kérjetek és adatik néktek” – így szól a gyakran idézett evangéliumi biztatás (Máté 7:7), melyet általában a kapó személy szemszögéből tartunk érdekesnek. Az ember azonban maga is gyakran kerül az adó személy szerepébe, és ez az „adatik” oldalára irányítja a figyelmet.

Péter Beáta

Tizenhét fenyőfa

Hej, a kiskonyhában mily víg volt az élet, hej, a kisszobában mekkora a kacagás, hej, a kisszíveket betöltötte az öröm, béke, gondtalanság. Hej, azóta sok év eltelt már.

Nem jók már a lábakra a kiscipők, dobozban a kisautó, játékbaba, a pufók arcok is megnyúltak. Van, aki vizsgára készül, a másik épp munkát keres, a legnagyobbat messzi földről várják haza.

Lőrincz P. Gabriella

Áldott ünnepek

Hosszú, vendégmunkásságban eltöltött hónapok után hazatérnek a férfiak. Végre nem üres az asztalfő, végre nem csak Skype-on nevel az apa, végre a szívecskét nem csak Messengeren küldi a kedves.

Hodossy Gyula

Az életre kelt karácsony

Gyermekkoromban a Jézuska hozta a karácsonyfát. Mi, gyerekek, abban az időben a templomban voltunk édesapánkkal, énekeltünk, szavaltunk és fáztunk, mert a templomban volt a leghidegebb. Főleg akkor, amikor teli voltunk izgalommal, jók voltunk-e, kapunk-e fát, mert a rosszaknak nem jár, na meg, ha sokan voltak jók, nehogy a Jézuska elfeledkezzen rólunk. Szegénynek ilyenkor nagyon sok a dolga, mi meg imádkoztunk, így kellett neki segíteni. Bevallom, én azért is szoktam imádkozni, hogy a lelkész bácsi mihamarabb ossza ki az isteni áldást, és mehessünk már haza.

Molnár Vilmos

Csillagok, harangok

Az illető, akiről szó van, késő délután ért fel a hegyre, az üresen álló menedékházhoz. Előtte órákig gyúrta lábával a térdig érő szűz havat, megizzadt rendesen. Mégsem bánta, hogy nem vertek ösvényt előtte mások. Így biztosra veheti, hogy egyedül lesz. Amint megérkezett, tüzet rakott, kipakolta hátizsákjából az elemózsiát, elterítette az ágyon a hálózsákot. Komótosan csinálta, nem sietett. Nem tartott attól, hogy megzavarják. Kedvenc helye volt ez a ház a hegy félreeső részén, nem sokan jártak arra.

Juhász Kristóf

Gyászbeszéd a nyomtatott Helyőrségért

Azóta hazafias kötelességemnek tartom úgy írni, hogy a szippantós bácsi is elsőre értse. Legalább néha. De most már nem kerül több Helyőrség gyújtós mellé, macska alá, nem csomagolnak bele zsírszalonnát fejkendős nénikék, hogy legalább néha megakadjon szemük egy-egy versen vagy képen.

Éltető József

December

A remény szerintem északi jelenség.

Nem csodálkozom, hogy az a világhit, mely tényként fogadja el a megváltást, a Földközi-tengertől északra tudott igazán gyökeret ereszteni és meglombosodni. A megváltás csak ott lehetséges, ahol van reá belső igény. Ahol mélyen átélték már, hogy milyen a megváltatlan világ, ott erős a remény és ennek testvére, a várakozás.

Farkas Wellmann Endre

Hogyan is tovább?

Múlt este arról beszélgettünk néhányan, hogy a mesterséges intelligencia miként fog beszüremkedni az irodalomba, és ha már beszüremkedik, kinek és mire lesz ez jó. A beszélgetésen egy szerkesztőségi ötletelést gondoltunk tovább, amelynek az volt a kiindulópontja, hogy az interneten fellelhetők olyan programok, amelyek – kellő beállításokat követően – képesek különböző híres költők stílusát is imitálva verset írni.

Lakatos Mihály

Kelep-kelep, kár-kár

A lényeg az, hogy a román nép nagyobbik fele (alacsony Hargita és Kovászna megyei részvétellel) ma „csont nélkül” újraválasztaná Ceauşescut vezetőjének. Az Európai Unióban pedig kétségkívül a legprogresszívebb politikusok közé tartozna. Nézzük csak a programját!

Azzal, hogy az élelmiszerek árusítását ismét „racionalizálná”, azaz csak jegyre lehetne kapni (napi 30 deka kenyér, havi 1 kg cukor, 1 liter olaj, fél vaj, 1 csirke/ család), határozottan fellépne az elhízás, az egyre többeket érintő cukorbetegség, továbbá az élelemkidobás és pazarlás ellen. Ma már nem kellene „tudományos étkezésnek”

Szente Anita

A boszorkánymester természetéről

Mindezek után érzem, méghozzá vallom, hogy két, sőt egy boszorkánymester létezik. Balgaság lenne végletekben gondolkodni, mert ahogy megkülönböztetünk fényt a sötétségtől, úgy tér el egymástól jó és rossz, és olyan vékony a határ egyik-másik között, mint ahogy a jó szándék képes a kételyt bűnné formálni, hiszen ugyanabban az univerzumban létezik.

György Attila

A boszorkányok természetéről

Tudni kell mindenekelőtt: két-, sőt háromféle boszorkányok vannak, s közöttük igen nagyok a különbségek – s ahogyan az emberek között megkülönböztetjük a nemeslelkűt és a pokolra születettet, éppúgy a boszorkányokról is dőreség lenne egy s ugyanazon-féleképpen beszélni. Mert ámbátor hasonlatosak egymáshoz, úgy aspektusok mint természetök szerént, cselekvéseikben és szándékokban, mégiscsak egy családnak különféle ivadékai.

Czegő Zoltán

Ha ez haza

– Inceu elvtárs, nekem Nyugaton semmiféle rokonom nincs.

Ő hímez, én meg hámozom az ügyemet. Zavartan, sietve elmondja, megkapom a szerkesztői fizetésemet a Megyei Művelődési és Szocialista Nevelési Bizottságnál, ahová átpakolnak…

– Hogyne, kedves Czegő elvtárs, magának Izraelben van a testvére és a család…

– De Inceu elvtárs, Izrael nem nyugaton, hanem délkeleten van!

Szilágyi Zsófia Emma

Két tárca

Akinek van testvére, az tudja legjobban, milyen volt igazságosan elosztani az egyetlenegy megmaradt túrórudit. Mert nem lehetett úgy kettétörni, hogy az mindkettőtöknek jó legyen: így valamelyikőtök mindig a kisebbik részét kapta. Te pedig könnyes szemmel, remegő kézzel adtad át a nagyobbik felét a kistesódnak, mert anyukád parázs tekintettel bámult rád, elég jóságos vagy-e a véreddel.

Izer Janka

Karácsonyi alma

Én elég szerencsétlen körülmények között születtem. Egy budapesti kórházban, télen. Nem volt elég hely, Anya egy átjáróban feküdt, összetört szemüvegét napokig a markában szorongatva, a plafonról omlott rá a vakolat. Látogatni nem lehetett, mert influenzajárvány volt. Engem meg a többi újszülöttet minden nap „etetésidőben” kis kocsira pakoltak, sorban, mint a kenyereket, betoltak az anyákhoz, majd evést követően visszavittek.

Fodor István

December gyerekkel

A kisgyerek, amikor az adventi reggeleken kilépett a templomajtón, azt látta, hogy a szertartás idején kialudtak a csillagok, világosság fogadta, meg utcán járó emberek. Akár büszke is lehetett magára, hogy míg mások semmitmondó hétköznapra ébredtek, ő már egy lépéssel közelebb került a nagy ünnephez. Ahhoz az ünnephez, amelynek éjszakáján rejtelmes körülmények között karácsonyfát hoz a Jézuska, ő pedig a türelmetlenül várt virradatkor gyönyörködhet a csillogásban.

Juhász Kristóf

Pityu, a gyáva keresztény

Az ünnepeket az öregek és az újszülöttek tartják össze. Ha jó ritmusban öregszenek és születnek egy családban, valahogy mindig szép a karácsony. Ám az emberöltők múlásának és az idők változásának a családi élet szempontjából igen rossz a ritmusérzéke.

Bonczidai Éva

Variációk hazatérésre

Anyámék nem sejthették, hogy rettegni fogok a sötétben. Amikor növényi indákat imitáló faragott falapokból készült lámpát tettek a hálószobánkba, csak az volt a cél, hogy úgy világítson, hogy félhomály maradjon. Hogy ne teljesen vaksin kelljen elvégezni éjjelente a kisbaba melletti halaszthatatlan teendőket. Aztán hamar felismerték, jobb, ha hosszú évekig minden éjszakánkat bevilágítja az a lámpa. Hogy ne törjenek rám a rémek, amelyek a mai napig ott neszeznek körülöttem, ha teljes sötétség támad.

Sarnyai Benedek Máté

A magátlan polgármester

Kapory Oszkár, amikor betöltötte a negyvenhármat, úgy döntött, hogy olyan lesz, mint mindenki. A kezeit vizslatva jutott eszébe az ötlet. Ekkorra mindkét tenyerét teljesen átszínezte kedvenc étele: a savanyított lila káposzta. „Higgyem azt, hogy csak kettő kezem lehet? Erről a kettőről is alig tudom megmondani a különbséget!”

Nagy Koppány Zsolt

A kirakatba tett gyász, avagy nem elég megrendülni, annak is kell látszani

Rettenetes időket élünk. Amint meghal valamilyen híres ember, a Facebookon elszabadul a pokol: hirtelen mindenki szükségesnek érzi megmutatni, micsoda gyászt érez ő. O, wait a minute: nem a gyászát mutatja, hanem a gyásza álarcát. Sőt, még azt sem: jóval inkább önmagát.

Tóth Eszter Zsófia

Az osztálytársam

Ha az osztálytársamra gondolok, elsőre az jut róla eszembe, hogy nagyon szép, arisztokratikus anyukája volt. Másodikosok voltunk, az anyuka féltő-óvó szeretettel vette körül a kisfiút, aki tengerésznek öltözött farsangon. Aztán mi alsó tagozatban képeslapokat cserélgettünk, és Petitől mindig szép lapokat kaptam, szépen megírva. Udvarias nyelven, amely az 1980-as években kiveszni látszott.

Vass Veronika

Fügéről fügére

Nyugalmat, csendet palackoztam. Fügéről fügére. A hatalmas fazekat majdnem csordultig vágtam a mézédes gyümölcshússal. Néztem, ahogy az anyag először felrottyan, középen el nem apadó buborékforrást növeszt és aláveti magát a gázrózsa önző akaratának. A gondosan darabolt gyümölcsök kényelmesen elnyújtóztak, aztán a hirtelen hő hatásának köszönhetően az enyhén cukros nedűben kéjesen szétterülve apró finom darabokra hulltak. Így a tökéletes.

Murányi Sándor Olivér

Számla – medveles után

A medve már várt. Ahogy belépünk a les ajtaján, mindenki lázasan veszi elő a mobiltelefonját vagy a fényképezőgépét. Utóbbit egy híres természetfotós kezében pillantom meg. Mellette meghívottaim foglalnak helyet. Nem kell fizetniük a lesért, mert akit én hívok, ingyen nézheti a barna bundásokat, pedig nincs itt semmi részvényem, a nagyvonalúság Medvepásztornak köszönhető, aki most is csöndes mosollyal enged előre minden vendéget, ő hátul foglal helyet, és körbenéz, miféle pálinkák maradtak tegnapról, majd mindenkit megkínál.

Szentmártoni János

Az első magyar abszurd ember

Nem tudom, hogy Albert Camus (1913–1960) olvasta-e Madách remekét, amely francia nyelven 1881-től napjainkig számos – hol csonka, hol majdnem teljesnek mondható – formában megjelent, legutóbb például Camus nemzedéktársa, Jean Rousselot (1913–2004) jóvoltából, először 1966-ban (újabbról nem tudok). De ha olvasta volna, biztos rajongott volna érte, és irodalmi nyoma volna a munkásságában. Madách Ádámját az abszurd ember egyik előképének tarthatta volna.

Lakatos-Fleisz Katalin

Csere

Mostanában mindig arra gondolok, hogy elcseréltek. Rögtön születésem után a kórházban. Volt már ilyen, hallottam róla. Nem lehet más magyarázat. Mert hiába fürkészem anyámat, semmi hasonlóságot sem fedezek fel közte és köztem. Nézem a lánykori képeit. A neonzöld szem, a pengeként elhúzódó száj, a hosszú, jelentékeny orr, az erőteljes állkapocs, az arc előreugró vagy homályban maradt részei, semmi sem előlegezi majdani önmagamat.

Simon Márta

A pesti fiú esete a csíki Marival

A helyszín változatlanul Budapest, a téma a hatos villamoson terjengett ezúttal, nem kellett mást tennem, csak kicsit jobban kinyitnom a fülem. A szereplők fiatalok, s amint a beszélgetésből kiderült, a lány székely, a fiú pedig született pesti, és most készülnek Erdélybe, először együtt. A lány, kihasználva a hosszú villamosozást, próbál némi felvilágosítással szolgálni élete párjának arról, hogy mi várhat rá, a városi vagányra a székelyek között.

Vass Veronika

Duna-parti napszentület

A hosszú fehér ruhás elindult a kavicsos úton a part irányába. Elnyújtott léptei ringásra sarkallták gyönyörű öltözetét. A nap néha megcsillant a derekára tekert aranyló szalagon. Jól állt neki. Egy kicsit belefeledkeztem ezekbe a lépésekbe. Addig követtem tekintetemmel, amíg a fűzfák teljesen körbe nem ölelték. Csak a rengő iszapos talaj mutatta lépései nyomát.

Leczo Bence

Tajtékos keddek

Nem lehettem több tizennyolc évesnél, mikor azt a könyvet olvastam. Valahonnan mentem vonattal hazafelé, tűzött a nap, az emberekről szakadt a víz. Lamentáltam, hogy leszálljak-e cigizni Miskolcon, mert nehéz volt a bőröndöm, végül úgy döntöttem, hogy olvasok. Jó lett volna hazáig befejezni, a filmet láttam már, a regény pedig egész más oldalait villantotta meg a remek történetnek.

Ágoston Szász Katalin

Az esők természetéről

Egy kis kertben, egy kis házban, ahol ajtó nyílik a világra, ahol ismét meg lehet tanulni az esők közeledtét. Ahonnan kiugraszt a hirtelen támadó nyári vihar, hogy beszedjem a száradó ruhát. Ahonnan kicsalogat a kacér zivatar, hogy ne egyedül nevessen bugyborékosan a fák levelein.

Gágyor Péter Imre

Sámánemlék

Aki rendszeresen ír, eleve nem tárgyilagos. Nem is lehet az a saját agyszüleményeivel szemben. Ezért, vagy megőrzi a lejegyzett szellem szikráit, vagy pedig a maga módján rögeszmés, meddő pózban felidézi azokat.

György Attila

K&K

Hej, azok a régi szép idők...

Már Krúdy Gyula bátyánk megírta: az is bolond, aki túlélte Ferencjóskát. Hát ez bizony igaz. Volt.

Dédnagyapám még Krúdyval ápolgatta ezt a szép mondást a módosabb belvárosi kuple... akarom mondani korabeli szépségszalonokban. Aztán elmúlt ez a csodálatos időszak, a K. und K. ideje, amikor egy nagy bajszú ember volt mindenki példaképe, és úgy hívták az Országot, a mindenkorit, hogy kaiserlich und königlich, K. und K., Császári és királyi.

Acsai Roland

A Hold sötét oldalán

A kisfiúnak az volt az utolsó emléke a tatáról – mert így hívta –, hogy megmutatja neki új játékát: egy villogó, zúgó űrhajós pisztolyt. A kisfiú lekapcsolta a szobájában a villanyt, hogy nagyapja jobban lássa a színes fényeket… és abban a pillanatban már nem is a földön, hanem a Hold sötét oldalán voltak!

Lázár Emese

Meg kell futamodni

Szóval: olcsó hobbi, nagyon módi ez a rohanást követő futás. Mondjuk, én világéletemben utáltam futni. De megtapasztaltam, hogy kedélyesen és lelkesen fut az egész város, és elkacérkodtam a gondolattal, hogy nekem is meg kellene futamodnom. Szó szerint. A gondolatból tett lett. Mert megtettem a legfontosabb lépéseket. Módszeresen, persze.

Izer Janka

Emiatt nem alszom nálad

Hiszen például hat óra után már nem eszem, és előtte vacsorára is csak gyümölcsöt, zöldséget. Hét-nyolc felé alváshoz készülődöm. Zuhanyozás (ha rossz napom volt, fürdés), fogmosás, pohár víz az éjjeliszekrényre. Arclemosóval letisztítom az arcom, hátha maradt még rajta valami kosz, smink. Éjszakai krémet nem használok, alvás közben hagyom pihenni a bőröm. Aludni is emiatt megyek korán. Az éjfél előtti alvás szépíti az arcbőrt.

Nagy Koppány Zsolt

A válasz az életet, a világmindenséget meg a mindent érintő végső kérdésekre

Midőn néhány héttel ezelőtt arra készülődtem, hogy betöltsem a negyvenkettedik életévemet, igen izgatott voltam: több helyen is olvastam ugyanis a köztudottan a brit tudósok súlyos megállapításaival vetekedő közösségi média okos embereinek posztjaiban, hogy a negyvenkettő az bizony valami: az már aztán komoly dolog. Mert a negyvenegy még csak-csak, úgy-ahogy, azt is lehet mondani: elmegy. Na de a negyvenkettő!

Muszka Sándor

Állásinterjú

Mondjuk azt, hogy diktatúra, azt biztosan ő is ismeri. Meséljünk neki a sorban állásról, az elveszített cukorjegyekről, még szerencse, hogy volt egy ismerősünk a pártnál. A néniről, aki, ha nekünk nem jutott, mindig áttöltött egy fél adag tejet. Igaz, hogy minket még vertek az iskolában, és a pad mellé térdeltettek, ha nem tudtuk az előző nap felhagyott román szavakat, de na, megesik az ilyen. Az is igaz, hogy végig azzal biztattak, úgysem lesz belőlünk semmi.

Zorkóczy Zenóbia

Suli „piros forgatókönyvben”

Eddig az országban a többség csak a piros-sárga-kék színt ismerte, a kisebbség viszont csak a piros-fehér-zöldet, no meg a székely zászlót. Erre gondoltak egyet Bukarestben, és az iskolákat piros, sárga, zöld színű forgatókönyv szerint kezdték működtetni. Ezek a színek meg olyan gyorsan váltottak, mint egy elromlott villanyrendőr. Percek alatt váltott át az iskola zöldből sárgába, sárgából pirosba. A főorvosnő meg azt nem tudta felfogni az adminisztráció csapdájában, hogy mi van akkor, ha az iskola vörös, a város meg zöld

Farkas Wellmann Endre

Terep és asztal

Miről kellene beszélnem? A koronavírusról azt hiszem, már háromszor is írtam, tudom, hogy mindenkit ez érdekel most a legjobban, de azt is tudom, hogy szinte lehetetlen e témában hitelesen megszólalni. Újabban – hivatalosan második hullámnak nevezik – arcot öltött a világjárvány; míg az első rettenetben meglehetősen távolinak tűnt, mostanában egyre több ismerős és barát lesz áldozat, egyre romló az elhalálozási statisztika is.

Verebes Ernő

A párbeszédről mint tehetségről (filosz-fintor)

...a mindenkori tehetség: a tenni vágyás megvalósítása, a tett kanonikus felszentelése, a cselekvő ember tett előtti pillanatainak elismerése, a bölcs kivárás vajúdó tartalmassága, a tények alapján megfogalmazott kérdések pontossága, ugyanezen kérdések kételyalapú megválaszolása, a kérdésekre adott válaszok újabb kérdésekben történő reanimációja, a tapasztalat erejével bíró, sorsdöntő elgondolások laza kezelése, a cselekvés effektív idejének légiesítése...

Szentmártoni János

Lázas forradalom

Rejtély, hogy miért olyan későn, de már kamasz voltam, amikor bárányhimlős lettem. Otthon nyomtam az ágyat lázasan, és lázamat még tovább fokozta egy könyv. Akkoriban jelentette meg a Stádium Könyvkiadó, amelynek egyik költőtanonca voltam. Címe: Gérecz Attila, a költő – 1956 mártírja. Lebilincseltek a zsongó, tiszta versek, és költőjük drámai sorsfordulatokkal teli kurta élete.

Bonczidai Éva

„Míg a föld lészen…”

Aközelgő véget a tudósok egy része épp a Föld elsivatagosodásához köti, és a tények bizony látni engedik, hogy valóban ilyen irányú változások zajlanak. Épp ezen morfondíroztam, amikor szemembe ötlött a hír, miszerint az emberi lelemény medveállatkákat juttatott a Holdra. A medveállatkák (Tardigrada) csodálatos teremtmények, több mint ezer fajuk ismert, Magyarországon közel száz fajuk él, és ők lesznek azok, akik bármiféle elsivatagosodást rutinosan túlélnek.

Z. Németh István

Bíbornok

Munka után mindennap betértem az Ittrium bárba egy kis lazításra. Mindig ahhoz az asztalhoz ültem le, amely a bejárattól a legtávolabb esett, ugyanazt a fajta italt rendeltem ugyannál a pincérnél ugyanazzal a tőmondattal. (...) Átnéztem a híreket, válaszoltam egy-két levélre. Csütörtökön is így volt, illetve így lett volna, ha egy ismeretlen fickó le nem ül velem szemben, és a gyér szemöldöke alól villogó szúrós szemével el nem kezd feltűnően vizslatni.

Zs. Nagy Lajos

Privát kínok

NYILVÁN EZT IS A HUSZADIK SZÁZAD második felének köszönhetem. Harmincnégy éves lettem, s íme: kopaszodom. Előbb csak két fénylő ék jelent meg a homlokom fölött, mint a bölcsesség két gyöngyházszínű elő-hírnöke, az utóbbi hetekben azonban innen is, onnan is egyre több hajszálat tép ki a fésű. Tehát bölcsülök. Elvégre azt mégsem hihetem el, hogy öregszem harmincnégy éves koromban.

Szakács István Péter

A príma pedagógus

Zöldfülű pedagógusként naiv fogadkozásokkal kezdtem a pályát. Majd én megmutatom, esküdöztem elszántan. Nálam nem lesz megértőbb, nagyvonalúbb, diákcentrikusabb tanár, meglátjátok. Hiába figyelmeztettek tapasztalt kollegáim, hogy vigyázzak, mert a vesztembe rohanok, a diákok a magamfajta balekot pillanatok alatt szétszedik, mint lopott autót a külvárosi szerelőműhelyben, nem hallgattam a tanácsaikra.

Szente Anita

Fandango

9:00

Lép. Fut. Rohan. Vár. Lép. Fut. Rohan. Élvezem a haladást. Vizes. Száraz és meleg. Száraz és hideg. Vizes. Vizes és hideg. Megérintettem, és kíváncsi vagyok az ízére. Éreztem az ujjaimban, megnyaltam és kiköptem. Kérem a következőt! 

Szentmártoni János

Magyar költők a trópusokon

...az Isla Negra kiadó igazgatója kocsiba vágta akciócsoportunkat, de már az első kilométerek után kiderült, hogy Gyuriék házában felejtettem a versem kéziratát. [...] Nem volt mit tenni, Gyuri elkezdte a kocsiban visszafordítani magyarra a versemet, hogy beugorjanak a pontos sorok. A művelet sikerült.

Dálnoki Zoltán

Az üres pohár

Örök jussa volt a tejfölöspohár. Ha a műanyag edényke kiürült, ő azt hatalmas műorrként fogaival pofájára emelte, és vitte be szent vackába, mely akárhányszori takarítás után is azonnal tele volt a kincseivel, szörnyű konzervdarabokkal, elcsórt csirkecsonttal, ki tudja, honnan szerzett, szétrágott tubusokkal. A pohárkát ide vitte be, és utánozhatatlan műgonddal órákig tisztogatta jussát.

Leczo Bence

Martini–Henry töltény és cipő

Mikor Marlow meglátogatja Kurtzöt A sötétség mélyén című Konrad-regényben, találkozik Kurtz egyik bizalmasával, az orosszal. Azt meséli el, hogy Kurtz le akarta lőni, ha nem adja oda neki az elefántcsontot, Marlow csak annyit mond: de hiszen ez az ember őrült. Ezután elméláznak egy darabig róla, majd kibukik, hogy Kurtzöt bizony meg akarják ölni. Az orosz a menekülésre gondol, hiszen a vadak között vannak barátai, akik befogadják. Azonban az indulás előtt beszédbe elegyednek: – Tudna nekem adni néhány Martini– Henry töltényt?

Vass Veronika

Ülőhelyzet

Gondolatban sokszor végigvettem a nagy fogásaimat, a hatalmas pontyot, ami nem fért a gyerekkádba, az amurt, amit alig bírtam el, az angolnákat, amelyek úgy tekergőztek nyúzás közben, mintha az lett volna a kötelességük. És csak ültem a padlón pihentetve lábaimat, gyakoroltam az ülést, hogy majd pecázás közben ne fáradjak el a sok üléstől. Aztán a fiam egy végigült éjszaka után korán reggel beültetett a Zsigájába és kivitt a folyópartra.

Legnézettebb
2021. június 17., 07:07
Legfrissebb hírek