Bencsik Gábor

Négy és fél méter

Tudom én, nem lett volna szabad elesni. Kilencvenéves kor fölött nem szabad elesni. Mintha az az akaraton múlna! Egy rossz lépés, egy suta mozdulat, és kész, az ember már a földön fekszik. Hál’ Istennek nem törött el semmim, de a fájdalom megmaradt. Annyira fáj az oldalam, a lábam, hogy rálépni sem tudok. Ülök itt a fotelban, és várom, hogy … mit várok? Hogy elteljen valahogy az életemből, ami még hátravan.

Pándy Lajos

Hogyan született a perbetei mese

Valamikor régen, nagyon régen, amikor a madari erdőben még hatalmas medvék kószáltak, és Farkasdpusztán annyi volt a farkas, mint manapság a bárány, élt a messzi kis Perbetén egy szegény ember meg a felesége. Nem volt ezeknek az égvilágon semmijük a kis vityillón meg két nyiszlett, göcsörtös szederfájukon kívül, de azokon aztán olyan édes, fekete gyümölcs termett, hogy még a köbölkúti rigók is odajártak szedrezni.

Gerzsenyi Gabriella

Ne beszéljünk Nilssonról!

Margot nem jött zavarba a bóktól: – Köszönöm, örülök, hogy így látod, tudod, a vidéki levegő csodákra képes. Két egész hetet töltöttem a tengerparton, naponta háromszor sétáltam legalább egy órát, sőt futni sem voltam rest, mesés a táj Ljungskilében.

Szondy-Adorján György

A közöny utóhangjai

Tudjátok, kedves barátaim, bármennyire is elfogadó vagyok, meg türelmes mindenkivel és mindennel szemben, akárhogy igyekszem elérni a megértés legmagasabb fokát, most mégis, bátran kijelenthetem: a közöny ellensége vagyok, szólt Tárnoki Hanzi fehérre szorítva markát.

Janáky Marianna

Csalá®dmagány

Az agyam emeli fel a könyvet. Rég. Átlagos voltam. Születésemkor 3,60, mint a kenyér ára, amiért kislányként a boltba jártam. Útközben meg meséket írtam, például a csillagsapkás kutyáról. A csillogó orrú fekete puli gyakran elkóborolt, de egyszer csokiforintossal a szájában jött vissza, a lábam is érzi még a nyáron elázott szőrét és szagát. Hetedik után életemben először dolgoztam. Mint disznóvágáskor a darálót, magyarázta anya első nap a gyógyszertárban, és a mézszínű kakaóvaj-hurkácskák majdnem rátekeredtek az ujjamra.

Fráter Zsuzsanna

Csiga

Megrázom magam, lesimítom a könnyű muszlinszoknyámat. Meleg van, a vékony anyag a bőrömhöz tapad. Már csak pár méter, és elérjük a mozgólépcső tetejét. Aztán kint vagyunk, vár a szabad tér, a friss levegő, a tömeg eloszlik, a Nyugati felé kígyózik tovább.

Juhász Kristóf

A kapuk angyalai

A kapuk angyalai a kocsmában ültek, hisz a szférák lényeinek is jár a szabadidő-kultúra. Az emberek ilyenkor a szexről, a munkájukról meg a lelki kapcsolódásaikról szoktak beszélgetni. Az angyaloknak erószuk nincs, hivatásuk és kapcsolataik viszont annál inkább, és ezeken is bőven van mit megvitatni. Így esett ez aznap délután is, Krisztus után valamikor két- és háromezer között.

Kudelász Nóbel

Lakatok

Csak egyszer láttam nagyapámat a lakatokkal matatni. Tizenegy éves voltam, az utolsó előtti szép évem, amikor még otthon szilvesztereztem. Számzáras lakatok voltak; dünnyögött valamiket a hosszú, fehér szakállába, és ötöt kinyitott közülük: a krómozott-fehéret, a vöröset, a feketét, a sárgát és a szürke vaslakatot. Az anodizált titánból készült szivárványszínűt és a nemesacélból készültet békén hagyta.

Tóth Eszter Zsófia

Tűzijáték

– Tudod, kislányom, amikor a nénje először felhozott Pestre – kezdett a történetbe apa –, épp tűzijáték volt. Én meg csak néztem, néztem azt a sok csillogó rakétát az égen, és arra gondoltam, itt szeretnék élni, ebben a városban, és ha lesz családom, minden évben velük megyek a tűzijátékra.

– Én az idén biztos nem megyek, nem egy nagy szám ez, minden évben ugyanúgy lövik ki. És nagy a tömeg – replikázott anya.

Nádasi Krisztina

Tiramisu

Róma nem örök város. Sőt. Nézem a Forum Romanum bilincsekkel megerősített oszlopait. Nem kell ahhoz mélyépítőnek lennem, hogy tudjam, mekkora ökörség pont itt hozni a hármas metró vonalát. Mióta állnak itt ezek az épületek? Kétezer éve?

Kudelász Nóbel

A gyermek

Az első hetek ismerkedéssel teltek. Mi nem tudtunk róla semmit, ő nem tudott sem rólunk, sem magáról, de az igényeit valós időben jelezte. Hamar megtanultuk kitalálni, épp mit akar. Kezdetben tehát csak mi voltunk, hárman, Ő, ő és én.

Lakatos-Fleisz Katalin

Könnyű szellő, tágasság

Erre-arra forgat. A ruhapróbának mindig tétje van, mert a ruha alapján ítélnek majd meg azok, akikkel találkozunk. „Ne higgyék ezek a nagyvalakik, hogy nincs mit felvegyünk” – mondja, miközben magát egy naftalinszagú vászonnadrágba próbálja beleszuszakolni.

Bóna Friderika

Bogárrágta

Eltörött a tintásüveg. Kiszabadultak a bogarak. Ömlik szét, másznak szét, terjeszkednek, egyre csak terjeszkednek. Az egyik a billentyűmön kapaszkodik, a másik a tüdőmbe kap, a pirosat bordóra festi a fekete pigment. Nem tudom, hol vannak, csak érzem, hogy mozognak, hogy egyre több lárva kel ki, és minden porcikámban kárt tesznek.

Bátyi Zoltán

A koldus bukszája

Harmincöt év. A háta mögött ülve szidtak már mindenkit meg azok haragosát is. Tehették, mert a tata (te jó ég, már negyvenévesen is így köszöntgették…), szóval, a tata fejében mély volt a felejtés kútja, mély, mint a sír, elnyelt minden titkot. De nem csak ezért szerették. Az igazgató elvtárs leginkább azért kedvelte, mert olyan nagy tapintattal intézte a vendéglátást, az ajándékok gyűjtését, hogy abban hibát senki fel nem lelhetett.

Lajtos Nóra

Tavaszi tárlat

Ibolyakék az ég felettem s a föld alattam. Ebbe a kékségben el lehet tévedni. Buggyan a tavasz, a talaj menti fagyokat is magával viszi a Télisten. Apám fűmagokkal hinti be a gyepnek szánt területet. Szép lesz az a tavasz végére, amikor is együtt lélegzik a hajnali fűszál a harmatos felébredéssel.

Farkas Kriszta

Ihlet a névjegyzékben

Jó barátok voltunk. A mai napig eszébe jutok párszor, de már nem látogat meg minden reggel. A délutáni kávézáshoz is csak ritkán csatlakozik. Dolga van – szokta mondogatni olyan gyakorisággal, hogy néha el is hiszem neki. Talán az a baj, hogy mind a ketten kezdünk felnőni.

Szombati Gréta

A hangos csoda

Csak lenne hatása valóban a kezelésnek, és nem csak a heti horoszkóp meg a telejósda bizonygatná Terike néninek, hogy a gyógyulás széles útján halad. Az egyetlen fia, az a jólelkű Balla Gyurka is mennyi áldozatot hozott már érte ebben a két küzdelmes évben!

Bencsik Gábor

Félix macska

Néhány napja kis műanyag játék került a kezembe. Ahogy megéreztem az illatát, Félix macska jelent meg előttem, a felfújható, fekete jószág nagy kerek feje, a fehér tappancs lábai, gömbölyű hasa olyan valóságosan, hogy szinte megérinthettem volna. Talán azért volt olyan erős az élmény, azért idéződött föl ilyen intenzíven, mert az első találkozás is ilyen volt. Tízéves gyerekként akkor találkoztam először a Nyugat bőségével. Döbbenetes volt.

Gáspár Ferenc

Nevem József

Hideg van, a nedvesség behatol a farmerdzsekid alá. Megpróbálsz tüzet gyújtani, kapkodva szeded össze a nedves gallyakat, nem jó méretűeket, túl vastagokat a tűzgyújtáshoz. Már jó néhányat elpazaroltál a gyufákból, mikor a lány, a Guszti barátnője odajön, és szidni kezd, azon a csúnya hangon, amit az elmúlt hetek alatt már annyiszor hallottál.

Bakoš Orsolya

Vászonra vitt érzelmek

Csendben ücsörgök a fehér vászon előtt, kezemben kedvenc ecsetemmel. Mint ahogy egy írónak sem jönnek mindig a szavak, most nekem sem jönnek az ecsetvonások. Hiába ülök a házunk mögötti napsütötte virágoskertben, egyszerűen nem jutok egyről a kettőre. Mindig, amikor túlcsordul bennem egy bizonyos érzés, ide menekülök. Festményeim kifejezik azt, amit képtelen vagyok szavakba önteni.

Fehér Csenge

A betűszedő mérge

Rátelepedett az éjszaka a Lefőtt zacc kávéházra, s szemközt kigyúltak az Órához címzett kocsma lámpásai, ahol az idő mindig öt perccel előrébb járt. Egy kocsi zörgött a macskaköveken, és a kávéházban már csak két kipirosodott, hagymázas képzeteit önkívületben soroló poéta görnyedt az asztalok fölött.

Tóth Eszter Zsófia

Ha meghal a Nap

Akkoriban volt új a színes tévénk. Apa nagy büszkén cipelte haza, kéz alatt vette, egy szovjet laktanyában.

– Nem kell nekünk robbanós tévé – mondta apa. Ugyanis az történt, hogy a Videoton Color Star készülékek felrobbantak, lakástüzeket okoztak. – Ez a szovjet modell masszív, semmi gondunk nem lesz vele.

Szilágyi-Nagy Ildikó

Kutyabaj

Bátor minden körülmények között éberen őrködött, és védte gazdáját. Feladatát komolyan vette és ezerszázalékosan teljesítette. Reggel, amikor a szembeszomszéd hangos gördüléssel kinyitotta kapuját, a kerítéshez rohant, és gyanakodva figyelte, ahogy a garázsból kitolat a Dacia Duster, majd a kapu éppolyan fülrepesztően hangos gördüléssel, ahogy kinyílt, visszacsukódik.

Gerzsenyi Gabriella

Akáchenger és velőscsont, avagy a jogi pálya szépségei

A jogi pálya felé elszántan és fennkölt célok birtokában masírozókat ugyan némiképp visszavetheti, amikor jogpolitikai, jogelméleti, jogi alaptani, jogdogmatikai, jogfilozófiai, jogesztétikai, jogfogalmi, jogesszenciai, joghurtkészítési ismereteket is megkísérelnek az arra érdemesült professzorok az ifjú fejekbe, azok nyitottságát és fogékonyságát kihasználva, beletömködni.

Nádasi Krisztina

Az elrejtett szó

A lánynak nem voltak illúziói, mégis remélt. Talán a kacsák miatt. Mert más irodaházak előtt is látott már szökőkutakat – nem is szökőkút volt ez tulajdonképpen, inkább egy kis lábáztató medence, amiben mechanika keltett örvényt –, de azok sterilen és megközelíthetetlenül forgatták magukba vissza önnön vizüket. Hápogásmentesen.

M. Fehérvári Judit

Hófúvások és forradalmak

Péter, 1982 februárja, Moszkva: a szürke, faros busz bepüfögött végre. A megállóban álló emberek fele sem fért fel. Mínusz 33 fok, száraz hideg. Kell az usánka, mert ilyenkor törhet a füled, s az orrod is. Azt is el kell takarni. A tömeg is egyszínű. Nem szabad kitűnni. Néhány busszal és néhány órával később pár rubelért marad a taxi. Nem csúszkál. Az emberek sem.

Gerencsér Anna

Kacsola

A mérgezés első tünetei, a rossz közérzet, hányás, légzési nehézségek már fél órával a növény elfogyasztását követően is jelentkezhetnek, ezt kezelés hiányában hamarosan görcsök, véres hasmenés, bénulás és halál követi. Nagyon kis mennyiségben a kacsola virágait és a szirmokból préselt olajat vérhígítónak, illetve egyes bőrkiütések kezelésére használják.

Miklóssi Szabó István

Hóvirág a zsinagóga udvarán

Egy dolog olvasni, egy dolog megérinteni. Első kötetem megjelenése előtt akkori szerkesztőm Nagyváradra hívott. Lakása egy bérházban volt, amelynek előterében emléktábla emlékeztetett arra, hogy a ház egykori lakói közül kik lelték halálukat a német haláltáborokban. „Szüleim Auschwitzból jöttek haza”, mondta szerkesztőm a világ legtermészetesebb hangján.

Flament Krisztina

Padlás

„Ég és föld között itt áll a padlás…” Először ez a sor jutott eszembe, s azóta is ennek a dalnak a dallamát dúdolom. Hiszen egy valamirevaló padlás tényleg e kettő között van. Ahány ház, annyiféle padlás. Mindegyik olyan, amilyen emberek lakják a házat. Eddigi életemhez három padlás kapcsolódott.

Radnai István

Olaszrizling

A földkéreg termékeny hasadékában a hal jól érzi magát. Hogy ki gyalulta simára a partot, amelyet a víztől csakúgy elraboltak, ki tudja már? Vagy a Balaton tréfája abból az időből, amikor a medréből kis híján eltűnt a víz. 

Kozma Attila

Az ignoramus-napló – űrfityfiritty –

Buszra fel, Bukoresbe bé, onnan át az oroszokhoz, met a kelet-európaiakot onnan lőtték fel egy teherhajón a nemzetközi űrállomásra, s onnan a Holdra. A Holdról indultak a nagy gépek ki az univerzumba, met olcsóbb volt ott összerakni az egész kilövőbázát az űrhajókkal együtt, mint Föld körüli pályáról tajdokoskodni.

Lampl Zsuzsanna

Képek a fejben

A művészet alapja az alkotás, képekből és gondolatokból születik. Ma ötéves kicsi unokám hajdíszt készít nekem. Napraforgót, mert tudja, hogy az a kedvenc virágom, és azt is, hogy ebben van némi része egy bizonyos „Fangó”-nak, aki festő volt és napraforgót is festett.

Bogdán Emese

Szívküldi

– Köszönjük a hívását, de tessék a nótára térni! Mit szeretne küldeni és kinek? – szól közbe tagolt hanghordozással a minden bizonnyal mosolygós műsorvezető.

– Hát ugye nagy a család, s szerteszéjjel szakadtunk, mert ugye öcsémék es a tavaly kitelepedtek Kanadába… nekik küldenénk egy nótát…

Gáspár Ferenc

A kívülállók boldogsága

Ha lehívod a felhőből. Lépjek be vagy a gugli vagy a pofakönyvfiókommal. És aztán csináljam ezt, meg csináljam azt. Roppant egyszerű, meglátom. És csak néhány másodperc az egész. És fogadjam el a kukikat.

Finta Viktória

A vonatok csak indulnak

Amikor elindulok otthonról vonattal, a falu minden szépsége után a nagyváros koszosnak, hangosnak és sértően közömbösnek tűnik. De egyidejűleg steril is. Semmit sem érzek. Nem teszem fel magamnak a „hogyan?” és főleg nem a „miért?” típusú kérdéseket. Csak azt kérdezem magamtól, „mit?” Mit csinálok? Mit fogok ebédelni?

Partmann Tibor

Hadakozás

Az író a szoba közepén hadonászott. Minden kontrollt mellőző mozgása egészen bizarrul hatott. Nem igazán keltette egy intelligens, finom modorú irodalmár benyomását. Kapálózásának oka egy már-már mindennapos probléma volt, amellyel egyre nehezebben birkózott meg. Az imént pattant ki egy gondolat a fejéből.

Bencsik Gábor

Az ismeretlen

Mindig ugyanaz történik. Mindig utólag jön el a felismerés, hogy elmúlt a pillanat, visszavonhatatlanul. Velünk és az utánunk következőkkel is ez lesz majd, nem is lehet másként. De néha talán mégis lehet. Ha az ember az eltűnt idő nyomában indul el.

Ilyés Krisztinka

Rövidtörténetek Budapestről

Dakó Géza évek óta sorozatgyilkosnak készült. Ennek apropóján költözött fel Budapestre, hogy kitanulja a mesterséget. A négyeshatos útvonalán egy nevesincs gyrosos mellett egy Pál Csaba nevezetű öregember elvállalta, hogy kiképezi őt, ha cserébe tesz egy szívességet.

Lőrincz P. Gabriella

Gyere haza!

Amikor ezt a tárcát írom, Kárpátalján vagyok, Beregszászon. 2022. február 24., azt hiszem, sosem fogjuk elfelejteni a mai napot. Hajnalig beszélgettünk, jókat nevettünk a helyi ismerősökkel, rokonokkal találkoztunk, aztán reggel lett. Jött az értesítés, reggel hatkor, hogy elkezdődött a háború.

Ircsik Vilmos

A vizsgabiztos

Mohai, az egykori pályaőr fénykorában ezermesternek számított, akiért két kézzel kapkodtak az építkezők, hogy heti egyetlen szabadnapján nekik dolgozzon a legkényesebb szakmunkákban. Mikor aztán az ő szavaival élve letette a lantot, minden napja felszabadult. Így hát az elméjét is kedvére pallérozhatta, és idővel a mindennapi újságolvasással egybekötött nyelvőrség kezdte kitölteni az életét, mint hajdan a pályaőrséggel egybekötött padlócsiszolás vagy csempefugázás.

Muszka Sándor

Mi legyek?

Nyakunkon a farsang, s én már megint bajban vagyok. Állok az egykor dolgozószobának épült ruhásszekrényben, rongyokat válogatok, de sehogy sem tudom eldönteni, minek öltözzek. Pókember, cowboy, kéményseprő, kaszás halál, esetleg hupikék törpike. Saját magam mégsem lehetek, farsang ide vagy oda, az ember maradjon a jó ízlés határán belül.

Pintea László

Rákászat

Fodrozódva kígyózott a patak a házak előtti réten; a laposabb helyeken sekély tavakká, zavaros tócsákká szélesedett, egy pillanatra lelassult, majd erőre kapva, meredek falú vízmosásokban iramodott tova. A tavaszi jégzajlás idején játszva emelte meg kőalapjáról a gerendákból ácsolt gyaloghidat, hogy jóval lejjebb a göcsörtös törzsű fák között tegye le. Kora nyáron, ha ismét megáradt, sárgás iszapréteggel terítette be a partján húzódó zsenge füvű legelőket. Zsombékos hajlatokat öntöző, zabolátlan vízként él az emlékezetemben.

Hegyi Damján Domokos

Zuhanó repülőgép

Pumpált az ágytakaró. Csöndben ültünk székeinken, apám az ablakon keresztül nézte a felhőtlen kék téli eget, anyám összekulcsolt kezén merengett. Én az egyszerű, de színes geometriai vonalakkal díszített pamutszőnyeget bámultam üres tekintettel. Nagyapámon gondolkoztam, azon, hogy valaha nagydarab autószerelő volt, akinek izmos testét mindenki megbámulta az utcán.

Bátyi Zoltán

Ha megfagy a levél

Gondoltam, írok a régi telekről. Valami nagyon szépet írok, szánkón húzott nevető gyerekekről, hólapátolás közben pálinkát kortyoló férfiakról, a városról, ahol karácsonyra vett szaloncukrot lopnak a lurkók szekrénybe dugott dobozból, és az utcák fölött füstölőbe vitt hurka, kolbász, sonka illatát sodorja a szél.

Mirtse Zsuzsa

Kilátás a semmire

A szobájából a Gellérthegyet lehetett látni, mert van ám kilátás az életéből, és amúgy rendes, takaros lakás is lehetett volna, persze, ha nem ő lakik benne. Mellette valahogy lelakódtak a tárgyak. Lusta volt a végtelenségig, kár volt belé a kilátás is, mert a zsalut rendszeresen lehúzva hagyta (ő le, én fel), kizárólag a szellem tevékenysége érdekelte, és ha elromlott valami, az úgy maradt az idők végeztéig.

J. Simon Aranka

Miért?

Körülnézett a lakásban. Nélküle minden üresnek, sivárnak tűnt. Csak falak. Tekintete az asztalon álló fényképre esett. A mosolya… mintha élne. Lehunyta a szemét. Olyan volt, mintha ott ülne mellette a kanapén és fogná a kezét. Szinte érezte a melegét. Szeretlek! – sóhajtotta önkéntelenül. Újra a fényképre nézett. Tudod, azt mondják, a legfontosabb az első benyomás, meg hogy az az igazi, amikor első látásra beüt a mennykő. Mondd, a mi szerelmünk nem lett volna igazi?

Ilyés Krisztinka

Tárcák

A szülőket a gyergyói főkapitányságon hallgatták ki. A vallomást felvevő személy csupán annyit tudott lejegyezni, hogy az eset előtt a kisgyereknek a Jerika kő legendáját* olvasták fel.

Tóth Eszter Zsófia

Bübü

– Apa, ki a Bübü? – kérdeztem őt, amikor legközelebb cukrászdába mentünk.

– Te meg honnan tudsz róla, kislányom? – csodálkozott apa.

– Anyával láttuk, de nem mentünk oda hozzá.

– Hát, ezen nem csodálkozom – folytatta apa.

Jászberényi József

Teri néni története

Egyik képét már vagy félórája néztem, amikor megszólalt mögöttem egy hang: „Ennyire rossz?” Megfordultam, s ő állt ott, egy nagyon vékony, elhanyagolt, szakállas férfi, aki nagyon erősen bicegett. A meleg, barna szemébe szerettem bele, szinte azonnal.

Zorkóczy Zenóbia

Zokni nélkül az élet

A közelmúltban kimostam pár kiló zoknit, de nem volt időm társítani őket. Ott is maradtak, szép nagy halomban. Aztán szép lassan megérett bennem a lázadás gondolata: hagytam, hogy történjen, aminek történnie kell. Egy idő után mindenki panaszkodott az egyre fogyatkozó lábtyűkre, szemrehányó pillantásokat vetve felém.
Egy nap aztán a nappali közepébe öntöttem az egész kupacot abban reménykedve, ha szem előtt lesz, csak nekiállunk közös erővel párosítani.

Miklóssi Szabó István

Milyen diktatúra?

Harmincegy éve véget ért a diktatúra, ennyi idő kellett nekem a pontosabb látáshoz.

1997 környékén Veress Dániellel (Veress Gerzson költő édesapjával) beszélgettem lelkendezve a változásokról, a szabadságról. A karakán úr komolyan meghallgatott, majd ezt mondta: „Ugyan, István, most a pénz diktatúráját éljük”.

Csikár Norbert Adrián

Értesítése érkezett

Már jóval az emlékeim előtt megtelt az összes cipősszekrény és a legendás padlás is. Persze régen tellett is rá. Mindenesetre, mire emlékezni tudtam, már csak alkalomadtán tuszkoltak könyvet a többi tetejére keresztbe. Életem első tranzakciója is ebbe az ívbe illeszkedett; egy szép új kötetet vettünk neki a zsebpénzünkből a szülinapjára nővéremmel.

Szabó Zsombor

Farkasvölgyi mesék

Elkezdtem gondolkodni, honnan eredhetnek ezek a majdnem szó szerint megegyező, természetesen szláv eredetű helynevek. A vuk szó magyarul farkast jelent, a dol, dolina pedig völgyet, így szó szerint lefordítva: farkasok völgye, vagyis farkasvölgy.

Novák Valentin

Dr. Rotács és az űrhajó, avagy a nagy, büdös valóság

Dr. Rotács mindig is űrhajós akart lenni. Rajongott Gagarinért. Szüleitől az összes juríjos emlékbélyeget kikönyörögte. Fizikából jeles volt, még gimnáziumban is az maradt, mi több, a vidámparki körhintán sem szédült, pedig azt még nézni is tereh. Töretlen pályaíven lépdelt át a valóság sztrádája fölött, a vágyakozás-fantáziálás kombó élethosszig tartó rabságától fojtogatva.

Verebes Ernő

Lakni egy mondatban

Hogy egyes tárgyak a barátainkká váljanak, sokat kell szomorkodnunk mellettük

Apámnak

 

A fenti gondolat körülbelül egy hónappal ezen írás megszületése előtt ötlött fel bennem.

Azóta újra és újra előkerestem, el is olvastam, mintha közben elfelejtettem volna, mintha csak a képernyőre pillantva idéződhetne fel bennem. 

Majoros Sándor

Hogyan szánkóztunk régen?

A hó már november elején, közepén megérkezik, és egészen február végéig itt tiszteleg. Nagy, kavargó förgetegek szállítják, éspedig fuvardíj nélkül, de vidáman, pajkosan, mert csak úgy a nyakunkba öntik, mi pedig csodálkozva ébredünk: egy éjszaka leforgása alatt annyi esett, hogy ha kinyitjuk az ablakot, fölmarkolhatunk belőle egy labdára valót. Régi trükk, hogy ezt a labdacsot megsózva egy kőkemény gombócot kapunk, ami aztán jó darabig még a kályha mellett is kibírja, bár ehhez a mutatványhoz azért nem árt elővenni egy kislábost.

Gerencsér Anna

A mozaik

A labirintus légiónyi szobából és folyosóból állt. Voltak négy-, öt- és hatszögletű szobák, simára csiszolt falú kerekek és barlangterem-kidolgozatlanok, szűk lyukak és boltozatos termek. Voltak egyenes és kanyargós folyosók, keskeny csigalépcsők és széles sugárutak, létrák, rámpák és csúszdák. Voltak szobák, melyek füsttel voltak tele, folyosók, amelyek vízzel, és ajtók, melyek tüskés indákkal.

Varga Melinda

A csend

Csend nélkül a teremtett világ sem született volna meg, nemhogy egy-egy vers. Gyerekkoromban azt képzeltem, hogy Isten országa egy hatalmas, csillagos falú üveggolyó, amin nem hatol át a felnőttek veszekedése, és hogy ott van a kutyám is, Füles.

Szilágyi-Nagy Ildikó

Megint új év

– Az idén hol tölti a szilvesztert? – kérdezte Ani Bélától, mire Béla kissé magába süllyedt. A kérdés egyértelművé tette, hogy nem Aninál. Ani, akárcsak a karácsonyt, a szilveszteréjszakát is egyedül szerette tölteni. Béla pedig vele szerette volna.

Lázár Emese

Mennyei zserbó, a megtörtént karácsonyi csoda

A zserbó, ez a zsizsegő nevű decemberi csoda, amiben benne van az évszakokat terelgető anyatermészet minden becses ajándéka, a nyári nap simogatta búzakalásztól a mosolygós sárgabarackig, a burokban született diótól az egzotikus tájakról eredő kakaóbabig, soha nem születhetik meg másként, csak áhítattal teljes, szertartásos körülmények között.

Havas Judit

Jékely

A különleges világa hatott rám. A marosszentimrei templomban című versének pedig a szikársága, a tárgyilagossága, ugyanakkor a szülőföld iránti mély hite. Nem hosszú vers. Megfogalmazza az örökös hűségét, indíttatását, hiszen édesapja Áprily Lajos volt.

Klamár Zoltán

Idézni szó szerint

Lehet-e kétszer elmondani egy történetet úgy, hogy a legapróbb részletek is egyezőek legyenek? Botor kérdés, nyilvánvaló, hogy nem! Emlékszem, gyermekkoromban a nagy beszélgetések ideje a téli esték voltak. A hideg, havas, korai sötétség összehozta a rokonságot.

Verebes Ernő

Avarszőnyeg

Mindenki látja, érzi a cipője talpa alatt. Mi tesszük széppé, szőnyeggé, holott a halál lakik rajta. De ami múlik, visszajön, visszasétál a parkon keresztül vagy a Tisza menti füzesben, amikor céltalanul járunk-kelünk, elvesztett szemüvegünket keresve: még láthatni minket errefelé.

Muszka Sándor

Ha reám hallgatsz, én csak szóltam

Neked es még csak az hiányzik, az oltás, oltasd bé magad. Megzavarodtál-e? Meg akarsz-e dögölni? Nem oltás az, az ganyélé, te, abban van a vírus. Amelyik reggelre nem fúja meg magát, azt másnap viszik es a kórházba. S onnan, tudod ugye, még senki haza nem jött.

Finta Viktória

Kísérlet szavakkal, szöveggel és csenddel

Írok, mert nem beszélhetek. Már ötödik napja. Különös, ilyen azelőtt sose volt. Ha valami fogadásról lenne szó, vagy egy sima öncélű kihívásról, hogy hány napig bírom ki beszéd nélkül, már rég feladtam volna. Csakhogy én most nem valamiféle kihívás miatt nem beszélek...

Izer Janka

Mi van a papírzacskódban?

Egy idő után ugyanis azon kaptam magam, hogy minél több negatív „sztorit” mesélnek valakiről, annál kíváncsibb leszek az illetőre, annál inkább meg akarom ismerni. Szeretek utánajárni a történetek eredőjének, hogy mi volt a konkrét helyzet, ami különböző változatokban terjedt el, hogy mi a felek szemszöge, de leginkább az, hogy miért mondták pont azt, pont akkor.

Janáky Marianna

Kétjelentésű K

De az biztos, hogy már a fősuli után tudtam oroszul a Lénát és a Peerlen im Haar számot később, amikor az orosz többé nem volt kötelező, és átképzősként tanultam a németet az egyetemen, bár férjnél voltam két gyerekkel. Időrabló volt, el is hagytak a hűtlen barátok, mert egy percem se volt velük telefonon se beszélgetni.

Lajtos Nóra

A mosdatás evangéliuma

Amikor úgy érezte, megszáradt, kioldotta a kendőjét, szépen a fogasra akasztotta, és egy sűrű fokú fésűvel végigszántotta rövid haját. Egyetlen hajszála sem maradt a fésűben, a hattyúfehér haj szépen simult fejbőrére. Az otthonkája zsebében kutatott, amiben egy centit, egy kisebb rafiamadzagot és egy ruhazsebkendőt talált.

Ircsik Vilmos

Bagoly a kéményben

Idővel kissé enyhébb szelek kezdtek fújdogálni, és az ősi falak közé ismét emberek költöztek. Ekkor meg az jutott az eszébe valakinek, hogy ez társadalmi feszültséget okozhat, és a villát végül kertestől, mindenestől üdülőnek alakították át.

Sántha Attila

Az élet olyan, mint egy jó becsúszó szerelés

A tizennégy karátos autó kivénhedt oroszlánja, Wendriner úr szerint „nincs szebb, mint öreg artistának lenni. Ismertem Olmützben egy »Halálkerék« nevű Glatsch Ödönt, aki két mankóval és három selyempincsivel bejárt a Rathaus Kellerbe, mert lezuhant a trapézról. És boldog volt, pedig nap mint nap veszekedett vele a felesége...”

Varga Melinda

Az oltóközpontban

Én nem tudom, de itt a faluba a hirit még nem hallottam, ejsze csak Szemiklóson van, városi vírus kell legyen. De hogy meg van zavarodva a világ, az biztos.

Sántha Attila

A vérmarót denevérek

Az úgy volt, hallod-e, hogy jöttek az összeesküvés-elméletesek, s aszonták, hogy a vírus nem es lehet a természetből, s hogy a kínaiak engedték ki, vagy szabadult el tőlük. Na, szóval mi ez, ha nem paranoia?

Gáspár Ferenc

Marha mázli

Sötét este van már, mire megérkezik a csónak, végre beülünk, és akkor azt mondja, hogyha lőnek a határőrök, azonnal ugorjunk be a vízbe. 1956 ősze van.

Juhász Kristóf

Pedagógiai álmok a Kali Yugából

Álmomban visszaadnám a nyolcezer éve kölcsönkapott könyvet, de azt mondja, megtarthatom. Óriási termekben járok, fölravatalozott, olcsó testek között. Egykori gazdáik hajdanvolt vágyai gyertyákba öntve meredeznek és égnek el: mily didaktikus tanulság!

Farkas Arnold Levente

Ezerkilencszázötvenhat

Aliza: Ezerkilencszázötvenhat osztva kettővel, tizenkilencben a kettő meg van kilencszer, mert kétszer kilenc tizennyolc. Tizenötben a kettő megvan hétszer, kétszer hét tizennégy. Tizenhatban a kettő megvan nyolcszor. Kilencszázhetvennyolc.

Szőcs Géza

Szinkron

Akkoriban jelent meg a szinkronúszásnak nevezett sport, amelynek lényege, hogy a versenyzőknek egyszerre, összehangoltan kell úszniuk; ha valaki gyorsabban úszna, mint a többi, nem lesz belőle győztes, semmi esélye rá. Az számít, ki úszik egyszerrébb.

Kozma Attila

Cirkuszkenyér – kenyércirkusz

– E mi vót? E VÍGJÁTÉK vót?! Kurva alternatívek! Ezt a MOCSKOT hordtátok essze az egyesület pénziből? Az adónkból? Ezétt támogatunk? A saját pénzemen eztet az értelmiségi...

Dávid Ádám

Porszimat

Ha akkor éjjel nem bújok el a Lada csomagtartójába, soha nem találok rá Porszimatra. A benzinszagú sötétben zötykölődve végig azon törtem a fejem, hogy miért kell nekem mindenáron egy olyan négylábú, csaholó szőrcsimbók, amit kutyának hívnak. Csak abban voltam biztos, hogy a családom látni sem akart kutyát a háznál.

Magyary Ágnes

Ballada az érzelmek logikájáról

Ha félünk a magánytól, arra a legjobb orvosság, ha egyedül maradunk. Mert minek emberi társasággal növelni egyedüllétünket?! És nem igaz, hogy mindegyre ugyanazt kell átélnünk, hiszen kétszer nem tudunk belelépni ugyanabba a folyóba, mivel az ember úgy változik szüntelen, hogy közben ugyanaz marad.

Tóth Eszter Zsófia

A cipő

Nálunk a családban mindenkinek egy pár cipője volt. Egy szandál, egy őszi-tavaszi cipő és egy csizma. Azt hordtuk, amíg el nem vásott, aztán megtalpaltattuk. Az aktuális pár cipőm túl volt már a talpaláson, kilyukadt oldalt, nem lehetett javítani rajta.

Szabó Zsombor

Farkasvölgyi mesék

Kenyér. Mindennapi kenyerünk. A kenyeret nem szabad eldobni, kivéve ha téged valaki kővel dob meg. Friss kenyér illata a Népkör utcájában. Tücsökciripelés, ahol a sütőkemence áll.

Marcsák Gergely

Néma naptárárus

Két napja múlt karácsony, anyuval ketten voltunk odahaza. Kora délelőtt a nappaliban hasaltam, és a Jézuskától kapott játék Kalasnyikovval lőttem a hálószobába. Szenteste egy régi magazinban az éjjeliszekrény alatt megtaláltam egy öltönyös férfi portréját, kitéptem, és apuval a videólejátszó üres dobozára ragasztottuk célpontnak.

Péter Beáta

Az elfeledettek

Majd továbbforgatom az albumot: korabeli szobabelsők, fotóműhelyek díszlete előtt készült esküvői fotók, csoportkép az udvaron, háttérben virágzó almafa. Már rég elhullatta a virágait, a termését betakarították szorgos kezek. Talán már ki is vágták.

Partmann Tibor

Lufi

Csak néztük a távolodó lufit. Tulajdonképpen szép volt, ahogy az őszi napfény körbecsiklandozta a magasban pirosan bukfencező gyerekjátékot, de a látványt mégis zorddá tette a távolodás konok ténye.

Havas Judit

Találkozások, emlékfoszlányok

Nincs koporsó és nincs haza.

Nincs bölcső és nincs megvetett ágy,

fejünk alá igazitott halál.

Farkas B. Szabina

Csanádban marad

Születésnap, fülledt meleg a teraszra szorulva, a stoki szinte úri a kempingszékekhez képest. Gabi mellett Márton, belesimul a sarokba, mintha mindig is az övé lett volna. Ki szereti, lába csak kettő van! Eszem a zúzáját. Szerintem téged átvertek azzal a kocsival, de ti tudjátok. Gizi szerint a vejének egészen mást mondtak, úgyhogy jobb, ha tudjátok, bár ezen már nincs mit szépíteni.

Fráter Zsuzsanna

Flört

Én már a Móricz óta figyeltem őt: széles váll, finom arcél, sötét haj. A szeme színét még nem láttam, de csakis barna lehet. Olyan olvadó, selymesen lágy csokoládé. A számban önkéntelenül összefut a nyál.

Péter Beáta

Egy átlagos történet

Jolánta egy átlagos nő volt, átlagos élettel, átlagos munkahellyel, átlagos lakással, átlagos kutyával, macskával, átlagos termettel, átlagos hajszínnel, szemszínnel, hangszínnel, átlagos mell- és lábmérettel, átlagos, átlagos mindennel.

Lajtos Nóra

Antipygmalion

A X. kerületben egy körfolyosós régi bérház ajtajának kilincsét egymásnak adták a modelljelöltek. Gábor nem volt nagyon válogatós fajta, de most egy kicsit elbizonytalanodva érezte magát, sőt, letörtnek is: reggeltől estig jöttek a modellek, és egy alkalommal érezte csak, hogy talán rátalált az igazira. Aztán őt is kihúzta a listájáról.

Tóth Eszter Zsófia

A doktornő

Mi lenne – hallottam egy reggel anya és apa izgatott suttogását –, ha megkérnénk a doktornőt, jöjjön ki házhoz? Apa volt természetesen az ötletgazda. Ő szerette a minőségi életet. Az biztos méregdrága, replikázott anya. Legalább hadd kérdezzem meg, folytatta apa.

Szilágyi-Nagy Ildikó

A szekrény

Béla a telefonját, ha nőhöz ment, rendszerint az autóban hagyta. Minkettőt. Azért volt két száma, mert barátnőit a két telefonhoz csoportosította, olyan szempontrendszer szerint, melyet érzelmi alapon dolgozott ki, és intuitív módon gyakran változtatott.

Tóth Eszter Zsófia

Találkozások a tartótiszttel

„A diktatúra azzal is gyilkol, hogy belélegzed, hogy élsz” – fogalmazta meg plasztikusan e létállapotot Orbán Ottó költő A létező szocializmusról című versében. Vajon mit gondolt a fizikaversenyre tartó kamasz fiú, miért megy velük a tartótiszt? Tudta-e felhőtlen örömmel olvasni a Ketten az úton című könyvet az ügynök?

Izer Janka

Harmadik tárca – harmadik rémálom

Volt egy nagyon sötét időszaka az egyetemi éveimnek, amikor hetente (néha gyakrabban) pánikrohamra ébredtem. Túlélt szívrohamhoz hasonlítható élmény. Arra riadtam fel ilyenkor, hogy alvás közben elfelejtettem lélegzetet venni.

Nádasi Krisztina

Röhög

Aladár sosem értette, kinek jó végigülni ezeket a központi tájékoztatókat. Ezeknek itt fogalmuk sem volt róla, mi megy a plázákban, csak a riportokat meg a számokat látták, és nyilván ráizgultak, hogy a pandémia idején miből finanszírozzák a luxusnyaralást.

Rimóczi László

Bekóstoló

Nehéz kérdés! …de igen, először én is jelmezkölcsönzővel kezdtem, teszteltem az óriás csirkét, a majmot meg halloweenre tökvámpírt és a gumimúmiát, hogy elszakadnak-e, és ha el, akkor hol, varrásmentén, könyöknél vagy a csőrénél, de azt is meg lehet unni.

Klamár Zoltán

Lepkehal

A kortárs orosz irodalom jelese, Ljudmila Ulickaja írja: „Erős kötődésem a tárgyakhoz – életükhöz, lokális vonatkozásukhoz, születésükhöz és halálukhoz – ahhoz vezetett, hogy egy régi cipősdobozba bepakoltam mindent, amitől nehéz volt megválnom…” Az idézetben kimondatlanul is benne van, hogy a más szemében csak kacatnak minősülő tárgyak azért fontosak, mert emlékeztetnek hajdanvoltakra, élethelyzetekre.

Juhász Kristóf

Távozik

Jaj, már megint ez a buta test! Ez az átmenetiségével kérkedő porhüvely, kocsonyásodó tetemtemető, izgő-mozgó trágyatár, komposztra való kukacfészek, ösztöntől és vágytól mart, szélcsöndben is lobogó fátyol! Ez az önmagát kétségbeesve fölemésztő és reprodukáló, önző, görcsös sárruha! Gerincvelő létpöcegödre! Homokba írt homok, romba dőlő rom, petéjét és magvát konokul szertehintő, vérkönyvektől roskadozó, csillagtalan csontpolc!

Verebes Ernő

A te udvarodban

A régen magunk mögött hagyott, homályos időszakok a megérkezés reményének korszakai voltak. Ma sem feledhetők, még élnek bennünk, magyarokban. Gazdagítanak, kétségbe ejtenek, büszkévé tesznek, gondolkodásra, küzdésre késztetnek bennünket.

Ircsik Vilmos

Jó szomszéd nem rossz

– Pályaőr ám az ángyuk térde! – szokott háborogni az öreg, ha az újságban véletlenül a szakmáját emlegetik. – Miket össze nem firkálnak ezek! Bakter annak a becsületes neve! De ebben a mai világban akkora a flanc, hogy borzasztó! Itt van mindjárt a feleségem, aki takarítónő az iskolában. Én legalábbis így gondoltam buta fejjel. De nem! Kisült, hogy ő a technikai személyzet. Az árgyélusát az ilyen körmönfont szószaporításnak!

Gerencsér Anna

Az árnyékok színe

Tudod-e, hogy sokáig azt hitték, minden árnyék fekete? Nézd csak meg a régi nagy mesterek képeit. A szín, melyre árnyék vetül, pillanatok alatt homályos szürkévé fakul, majd elnyeli a mindent elborító sötétség, mely néha nem is csak a fény hiányának tűnik, de kézzelfogható, tömör, már-már eleven dolognak.

Legnézettebb