Bánfi Veronika
Állandó és más versek
Délután utolsóként jön értem.
Szememre húzza a sapkát, a szövet átázik,
nem látom, de mondja, ha késik is, egyszer itt lesz, öltözzek.
Lámpát olt és megszűnik létezni.
A világító csillagmatricák közt békepornak álmodom,
mit nyomtalanul elfúj az űrbéli szél.