Havas Judit

Kányádi Sándor

Az Egyetemi Színpadon a 70-es évek végén egy sorozatban a határon túli irodalmat mutattuk be. Amikor éppen felvidéki írók estjét tartottuk – amelyen megjelent Dobos László író, akinek prózáját mondtam, és Tóth László is, akinek az Átkelés című nagyívű versét mutattam be –, jött a hír, hogy itt van Kányádi Sándor, az első sorban ül. 

Havas Judit

Jékely

A különleges világa hatott rám. A marosszentimrei templomban című versének pedig a szikársága, a tárgyilagossága, ugyanakkor a szülőföld iránti mély hite. Nem hosszú vers. Megfogalmazza az örökös hűségét, indíttatását, hiszen édesapja Áprily Lajos volt.

Havas Judit

Találkozások, emlékfoszlányok

Nincs koporsó és nincs haza.

Nincs bölcső és nincs megvetett ágy,

fejünk alá igazitott halál.