Kodolányi Gyula
Versek
s most visszalényegül tücsökcirpeléssé, e személytelen szenvedéllyé, s álmomban eljön néha, mint a szemüveges lány, az idegen, aki ölébe kapott mint gyermeket s fényes kacagással továbbröpített magával Indiába, mikor keresztjére vont annyi éretlen halál. Ez lett ő, kavics, hullámverés, tücsökzengés: világ.