A tudás fájáról étkezem,egyre gyöngébb a két kezem.Nem értem. Hisz azt mondták,jó lesz, ha ezt teszem.És mégsem. Az emberekvégtelen bűnének súlyanyomja lelkem.
Mi dolgod e világon, ember?Szót, mit papírra vetsz s kimondsz,mondd, honnan vevéd?Égi fuvallat az, lágy szellő, mi arcodsimítja nyári hőségben?
A hulló leveleket nézvénmutatkozik egy-egy üzenet:meglásd, elviszlek téged is,suttogja a hajnali fagyos szél,s hidd el, a pihenő föld illatalesz majd a vigasz.
Itt vagyok, s voltamEgyedül, s majdhogy holtanDalom száll, magányosan s szárazoncsak úgy, akár a homokszem át a pusztaságon.