Imprudentia hominis (Az ember tudatlansága)
Óvatlan lépést tenni ne vágyj, ó, gyermek, hisz
jól tudod, atyád óvó tekintetét mellőzvén cselekszel.
Keresd az erényt, bölcsességben lakozik az,
s jótét helyébe jót várni ne félj.
Néked adatott minden, s lám, mit teszel véle,
küzd a jó, s a gonosz felülkerekedék,
késő éji ordasok, szikrázó holdfényben
meszelt falon csorgadozó vér.
Vándor gondolat
Mi dolgod e világon, ember?
Szót, mit papírra vetsz s kimondsz,
mondd, honnan vevéd?
Égi fuvallat az, lágy szellő, mi arcod
simítja nyári hőségben?
Netán mennyei sugallat, minek hallatán
kezed hűen lát munkához?
Vagy lehet, nem más az, mint önmagad
egy része, mely mint szilánkokra tört tükör
csillan fel a vörösen a hajnali napfényben?
Álmok fellegén
Ülök s gondolkodom, mondá
lágy hang, tehát vagyok.
Ősi bölcsesség, miből venni ma
bárki csak elvétve kíván.
Bonyolult e labirintus, bár
enyém, benne mégis elveszék.
Kóborlok egyre, s keresem, mi bánt.
Világban van az, vagy bennem netán?
Járkálok, s látom a létnek minden búját-baját,
s csontomig ivódik e súlyos kátrány,
mi utamon mind rám ragad.
Ám szívem még ver, s mily tisztán dobog!
Nem szívja magába a szürke dohot…
Elmém szikrázik, s mentené, mi menthető,
vigyázz, ember, mert szétzúz a Teremtő!
Súgja egy hang, fáradozni minek?
Elmossa azt a víz, mit te mentenél.
Minden erőmmel kiáltom, nem, az nem lehet,
táplálni kell a tüzet, hogy mindörökkön égjen!
Álmomból felébredék, s arcom simogatja a kikelet.
(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2023. májusi számában)
Bela Durancinak, „Szabadka első okleveles művészettörténészének” (Bács, 1931 – Szabadka, 2021) neve egyformán ismert mind a szerb, mind a magyar művészeti körökben, hiszen mind a két nyelven számos könyve, művészekről írt monográfiája, kiállításmegnyitója, katalógusa és folyóiratokban közölt szakcikke jelent meg, s az általa rendezett kiállítások száma is impozáns.
Amikor anyám azt mondta, gonosz vagyok és kíméletlen, megrendültem, mert magamtól is foglalkoztatott a dolog. Nem volt dühös. Nyugodtan mondta. Mint aki alaposan megrágta, át gondolta a dolgot.
Te senkit sem szeretsz. Magadat sem. Gonosz vagy és kíméletlen.
A Csurka István – Néhány tanulmány egy életpálya megértéséhez című tanulmánykötet a magát népi, nemzeti és radikálisnak valló drámaírópolitikus halála után tizenegy évvel jelent meg. Ennyi idő talán már elegendő ahhoz, hogy objektíven, az aktuális politikai játszmáktól és érdekektől nem terhelve szemléljék őt kortársai, az irodalomtörténészek, történészek és a politikatudományok művelői.
Az újvidéki Polgári Magyar Daloskör alakuló közgyűlését 1896. december 27 én tartották meg, amelyen 136 tag jelent meg. A közgyűlés dr. Belohorszky János ügyvédet választotta elnöknek. A belügyminisztérium 1897. május 25-én hagyta jóvá az egyesület alapszabályát. Az új dalegyesület első fellépésére 1898. április 11-én került sor az Erzsébet Szálló dísztermében. Ezután a daloskör évről évre tevékenyebbé vált. Számos színdarabot vittek színre, valamint dalesteket tartottak.
Állj, állj! Csak semmi riadalom. Én mentes vagyok a korai haláltól. Én rágtam a számat. Jó tanuló voltam, szőke, és csak azért is hosszúra hagyta az anyám a hajamat. Gyámügy nem nagyon volt akkor, mert a gyámság ki volt helyezve, össznépi volt. Mindenki ránézett mindenki gyerekére. S az a fifikus anyám azt is elhitette a világgal, hogy milyen törődő, ráérős szülő ő. Hogy van ideje a hajammal bajmolódni.
Az olasz hadvezetőség 1915. október 16-án újabb nagy támadást indított az osztrák–magyar védelem ellen. A november 7-éig tartó 3. isonzói csatában a Krn hegycsúcstól (ma: Szlovénia) az Adriai-tengerig húzódó 60 kilométeres frontszakaszon – sokkal nagyobb kiterjedésben, mint az első két csatában – tombolt a harc. Ebben a csatában részt vett a szabadkai cs. és kir. 86/III. zászló alj, amely már 1915 júniusától az olasz hadszíntéren küzdött.
Gyanakodva mustrálni kezdted az előudvar hatalmasra terebélyesedett, lombosodott fügebokrát és a sűrű forzíciasövényt. Ágaik sűrűjében vígan megbújhat valaki. Sőt, morfondíroztál, az alacsony kovácsoltvas kerítést is bármikor átugorhatják. Kiugrik, beugrik, ki veszi észre?