Oroszi Armand: Imprudentia hominis és más versek

2023. június 09., 09:21
Skrabány Viktor alkotása

Imprudentia hominis (Az ember tudatlansága)

Óvatlan lépést tenni ne vágyj, ó, gyermek, hisz
jól tudod, atyád óvó tekintetét mellőzvén cselekszel.
Keresd az erényt, bölcsességben lakozik az,
s jótét helyébe jót várni ne félj.
Néked adatott minden, s lám, mit teszel véle,
küzd a jó, s a gonosz felülkerekedék,
késő éji ordasok, szikrázó holdfényben
meszelt falon csorgadozó vér.

 

Vándor gondolat

Mi dolgod e világon, ember?
Szót, mit papírra vetsz s kimondsz,
mondd, honnan vevéd?
Égi fuvallat az, lágy szellő, mi arcod
simítja nyári hőségben?
Netán mennyei sugallat, minek hallatán
kezed hűen lát munkához?
Vagy lehet, nem más az, mint önmagad
egy része, mely mint szilánkokra tört tükör
csillan fel a vörösen a hajnali napfényben?

 

Álmok fellegén
Ülök s gondolkodom, mondá
lágy hang, tehát vagyok.
Ősi bölcsesség, miből venni ma
bárki csak elvétve kíván.
Bonyolult e labirintus, bár
enyém, benne mégis elveszék.
Kóborlok egyre, s keresem, mi bánt.
Világban van az, vagy bennem netán?
Járkálok, s látom a létnek minden búját-baját,
s csontomig ivódik e súlyos kátrány,
mi utamon mind rám ragad.
Ám szívem még ver, s mily tisztán dobog!
Nem szívja magába a szürke dohot…
Elmém szikrázik, s mentené, mi menthető,
vigyázz, ember, mert szétzúz a Teremtő!
Súgja egy hang, fáradozni minek?
Elmossa azt a víz, mit te mentenél.
Minden erőmmel kiáltom, nem, az nem lehet,
táplálni kell a tüzet, hogy mindörökkön égjen!
Álmomból felébredék, s arcom simogatja a kikelet.

 

(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2023. májusi számában)