A fák ledobták magukról a könnyeket.A nem tudni-hovatartozást, a valahollennék-típusú vágyakat.A rommá tört vodkás üvegek dalszövegeit,a hűvös, párás töritételeket.
Ülök, és hajamra száradt fű hullik
idegen e földön, kinek gyökerei mélyen
gilisztákkal csúszom, a talaj lágyan omlik,
vihar lesz, de szirmaim nem remegnek a szélben.