Néhaerőtlenülhaldoklommelletted,leszerelveminden akarattól
Ó, te gyönyörű álmom,miért fakult beléd fiatalságom,miért hagysz gonosz boszorkányokkarmaiban erőtlen szundikálnom átlétre nem jövő évszázadaimat
Nem szeretek emlékezni mezítlábas éveimre,mégis imádom a fűvel benőtt, gazzal borítotthelyeket, melyeken egykor lábam taposott.
De kedvesem, nem szeretem,ha húzod az orrodat, ajkadat,mondtam már – enyhén,de ha akarod,kölcsönadom.