Szerző |

Vaszilij Bogdanov

A Lúdláb királynő (részlet)

Mindenkit látok, kedves Zsenya! –

néztem az elámult, poharáról is megfeledkező

Jevtusenkóra. – Belemosódnak egy viccet

törvényszerűen követő félmosolyba,

aztán legyőzve a gravitáció törvényeit,

felemelkednek és fénysugárként libbennek tova,

csak Eliezer Kamenezky marad, zavartan néz engem,

és vigyorog. „Hát ennyi volt, ennyi volt az élet Vászja.”