Szerző |

Bakoš Orsolya Virág

Novellák

A létra megbillent alattam, amikor a karácsonyfa tetejére felraktam a giccses, csillogó díszt. Bosszankodva csaptam tenyerem a fehér falra, hogy megtámasszam magam, és ne zuhanjak hátra. Ezt régen te szoktad csinálni. Neked ehhez nem kellett létra, még lábujjhegyre sem kellett állnod. Mindig megmosolyogtad, hogy alacsony vagyok, de nem rosszindulatból.

Felvidék - Novella

Bakoš Orsolya Virág

Vallomás

Mondd, apa, miért kiabálsz? Szeretetből teszed, igaz? Hogy megtanuljam egyedül megoldani a problémáimat, hiszen te sosem akarsz nekem rosszat. Szeretetből küldesz vissza a szobámba, hogy erősebb legyek? Hogyha más elutasít, azt emelt fővel viseljem? Amikor nem sikerül a süti, akkor is azért kiabálsz, hogy jobb legyek, ugye?

Felvidék - Tárca

Bakoš Orsolya

Vászonra vitt érzelmek

Csendben ücsörgök a fehér vászon előtt, kezemben kedvenc ecsetemmel. Mint ahogy egy írónak sem jönnek mindig a szavak, most nekem sem jönnek az ecsetvonások. Hiába ülök a házunk mögötti napsütötte virágoskertben, egyszerűen nem jutok egyről a kettőre. Mindig, amikor túlcsordul bennem egy bizonyos érzés, ide menekülök. Festményeim kifejezik azt, amit képtelen vagyok szavakba önteni.