Csorba Béla

Rituális nevetés disznóvágáskor és kukoricapattogtatáskor

Temerinben még ma sem merült feledésbe a néhány évtizede még gyakorolt népszokás, amelyet a levágott sertés szétbontása során gyakoroltak, egész pontosan akkor, amikor a szalonnáját – akár a hátán, akár a hasán – elkezdték megbontani. Ilyenkor valaki a jelenlevők közül felszólította a többieket, hogy nevessenek, rendszerint azért, hogy vastagabb legyen a szalonna. Ma már legföljebb csak a bámészkodó gyerkőcöket szokás nevetésre ösztönözni, de hogy miként függhet össze a szalonna vastagsága a nevetéssel, azt senki sem tudja megmagyarázni.

Csorba Béla

„Öreg vagyok, gügyögök”

Talán nem szorul különösebb bizonyításra, hogy az öregség nem pusztán biológiai tény, hanem társadalmi és lelki folyamatok egymást átható szövevénye, és amióta vannak emberi közösségek – vagyis emberré válásunk ősi kezdete óta –, kulturális jelenség; mint ilyen jelen van a magyar népköltészet különféle műfajaiban, s nyomai fellelhetők népdalainkban is. Mindez közismert, megnyilvánulási formáinak közelebbi vizsgálatára, talán éppen e tény közismertsége folytán, mégsem fordult kellő figyelem. 

Csorba Béla

Pap papruhában

Én úgy mondom, ahogy a Pap Sanyi meséte. Ő a katonaságná, mer bërukkótatták, nem szerette, hogy szerbű komandóztak. Oszt akkó ēdöntötte magába, hogy mëgszökik. Nem tudom, hun vót katona, de azt tudom, hogy hídon köllött átmënni. És mikó mënt, mikó ēdöntötte, hogy mëgszökik, rögtön ēdobta a sapkát mëg az opaszácsot[1] is. És mikó a hídon mënt át, rögtön ēfogták, és vitték bë a kaszárnyába, és ugyë ottand vojni szúd ra[2] adták. Katonai bíróságra. Mikó őtet hallgatták ki a bíróságon, kérdezték, mé akart ēszökni, mëg hova.

Csorba Béla

„Még kicsi voltam, és nem tudtam, mit látok pontosan”

Arra emlékszem, hogy amikor Járekra vittek bennünket, nagy hó volt. Meg arra is, amikor bejött két partizán, és egyik benyitott a szekrénybe, és kivette apám pulóverit, majd odafordult anyánkhoz, hogy jól áll-e neki. Mire anyánk megmondta neki úgy durván, hogy mi áll jól neki. Ha a másik partizán nem lett volna jóérzésű, ez talán lelövi. De mi, három gyerek, akkor már ott csimpaszkodtunk anyánkon.

Csorba Béla

Acélcápa (kölyökvers)

Ne tekeregj, trükközz,
orra kanyarfúró,
úgyis megtalál majd,
gyors, mint egy torpedó.

Csorba Béla

Vetettük szemeink

Vigyázó szemeink vetettük

száz meg száz éven át.

A vetés beérett.

Hol kivájt, hol kiszúrt szemeink

lakatták jól hollók

és szarkák hadát.