Helyőrség

Búcsú Ferdinandy Györgytől

Fájdalommal búcsúzunk, Gyurka!

Tőled is. Az írásaidban és a közös képeken itt maradsz velünk. Köszönjük, hogy voltál nekünk, hogy a barátaid lehettünk, hogy bajtársunk voltál.

Ferdinandy György

A rabszolgák unokái

Most pedig itt ült előttem. Néztük egymást: a lány még azt sem tudta, hogy az élete, amit elmesélt, azóta már Párizsban is megjelent. Emlékszem, a franciák illusztrálni akarták a történetet, és én nem árultam el, hogy időközben az interjúalany elveszett.

Ferdinandy György

Séta a hegyen

Hogy hol ismertem meg Évikét, ma már nem tudom. De hát, a virágnak megtiltani… egyszer csak azon kaptam magam, hogy mi ketten, kéz a kézben, fent üldögélünk a sziklás Sashegyoldalon. A buszmegállóban találkoztunk, a Sion lépcső alatt, ahol senki sem láthatott. Őt kiközösítette volna a családja, s én sem rendezhettem volna tovább a házibulikat.

Ferdinandy György

A hely, ahol élünk

Csak mondja, mondja a magáét, rendületlenül. Evégett vagyunk itt a világon. Kimondani a némák és a dadogók helyett. Pontosan, szépen. Hitelesen.