Gáti István

A pletykás asszonyok

Jött egyszer az erdőből,
izzadt volt és fáradt.
Torka a nagy hőségben
majd hogy ki nem száradt.
Megállt hát a kocsmánál,
s amint betért oda,
izgatottan állt elé
szomszéd, sógor, koma:

Gáti István

A csizmadiából lett pap

Szép csizmákat csinált Péter.
(Így hívták az ifjú mestert.)
Szorgalmához nem fért kétely,
csupán egy nagy hibát restellt.
Szenvedélye volt a kocsma.

Gáti István

Az elátkozott barát

Történt egyszer, hogy a klastrom

omladozó, hűs falát

hátrahagyta, s koldulni ment

buzgón, vígan két barát.